13. fejezet

A h�zb�l frissen f�z�tt leves illata �rz�d�tt, benn vagy 5 ember lakom�zott bel�le, �s nagyon �zletesnek tal�lhatt�k, mivel csak �gy t�mt�k magukba. Kaede any� k�rdezett:

-Hogy telt az utatok?

-H�t el�gg� megviselt minket, f�leg Kagom�t, de vacsora ut�n itt hagyunk titeket, hogy nyugodtan megbesz�lj�tek -mondta Inuyasha.

-Rendben, ahogy gondolj�tok. B�r nem hiszem, hogy �n lenn�k a legmegfelel�bb szem�ly arra, hogy seg�tsek.

-Hidd el, any�, Te vagy az egyetlen, aki tudna seg�teni nek�nk, senki m�s. –sz�lalt meg kiss� fenyeget�en Inuyasha, akarata ellen�re.

-Na de finom lett ez a leves, any�! –ujjongott Kagome, hogy enyh�tse az el�bbi mondat hangs�ly�t. Siker�lt is elterelnie a gondolatokat.

-Igen any�, meg kell, hogy dics�rj�nk! Ugye Sango?

-Persze, Miroku! Nagyon finom! Soha ilyen finomat m�g nem f�zt�l nek�nk!

-K�sz�n�m, hogy ennyire �zlik, de �n csak ilyet f�z�k, szerintem t�l �hesek vagytok, �s amiatt besz�ltek f�lre.

-Dehogy! T�nyleg nagyon j�! Mintha valamivel m�g meg�zes�tetted volna…

-Lehet… -mosolygott az any�, mag�ban nagy el�gedetts�ggel.

Vacsora ut�n, elmentek Kagom�t kiv�ve a szomsz�d h�zba, hogy megn�zz�k, hogy van Shippo �s Kirara, vittek enni is nekik, gondolt�k m�r nagyon �hesek lehetnek. Ezalatt Kagome Kaede any�val besz�lgetett:

-Sz�val any�, arr�l lenne sz�, hogy tal�lkoztunk Kikiyoval, megint. �s azt mondta, hogy az�rt szeretem Inuyash�t, mert az � reinkarn�ci�ja vagyok…-sz�lalt meg a s�r�s hat�r�n a l�ny.

-Ennek nincs semmi �rtelme, �n, mint n�v�rem ut�n ebben a faluban szolg�l� papn�, tudom, hogy ez egy�ltal�n nem ok m�g arra, hogy azt higgye, ez�rt szereted Inuyash�t. �rtelmetlen.

-V�rj, any�, m�g nem fejeztem be teljesen. Azt m�g nem tudtam elmondani, hogy sz�ba hozta a nyilakat is. Mivel azt a k�pess�gem is t�le �r�k�ltem, hogy a ny�lban lakoz� �sszekov�csolt lelkeket egyben tudom tartani, azt gondolja, ez a legf�bb magyar�zata annak, hogy Inuyash�t szeretem.

-Ezek szerint Kikiyo azt felt�telezi, hogy amikor kil�v�d a nyilaid, ugyanolyan �rz�st birtokolsz a lelkedben, mint amilyet � szokott. Ez hiba.

A l�ny felkapta a fej�t…”Tal�n m�g is van rem�nyem! Bebizony�thatom a saj�t igazam!”

-Mit mondasz any�??

-Azt, hogy a n�v�rem elsz�m�totta mag�t. Nem felt�tlen�l ugyanaz az �rz�s ker�t hatalm�ba, mint �t. Ki kell der�ten�nk, hogy �t �s T�ged mi ker�t hatalm�ba, amikor kil�vitek a nyilakat.

14.fejezet

Megindult a „kutat�s”. Nem jutottak sokra sajnos, eddig. Kagome nem tudott norm�lisan �sszpontos�tani, mindig Kikiyora gondolt, elv�tette a l�v�seket, nem tudta megmagyar�zni, mit �rez, mikor kil�vi a nyilakat.

-Ez nekem nem megy! �gy nem! Nem b�rom az eg�szet! Annyira nagy rajtam a nyom�s! Elegem van!

Azzal elrohant. A t�bbiek nem is tudt�k, mit reag�ljanak, csak Inuyasha kapott �szbe, a l�ny ut�n rohant.

-Kagome! V�rj meg! Nyugi! Minden rendbe j�n, csak ne idegeskedj, j�?

De a l�ny, mintha meg se hallotta volna, rohant tov�bb. K�s�rtetiesen ismer�s helyre t�vedtek. Olyan furcsa, megmagyar�zhatatlan �rz�s ker�tette �ket hatalm�ba.

-M�r v�rtalak titeket! -hallatszott a szok�sos, m�ra m�r ideges�t�v� v�lt hang.- Fogd ezeket a nyilakat, Kagome! Meg kell k�zdened velem szellemek hadserege ellen! Bebizony�tom Neked, hogy igazam van!

-Inuyasha! Maradj itt, �s figyelj! K�rlek ne avatkozz k�zbe, ez az �n harcom!

„Kagome… honnan gondoltad, hogy pont seg�teni akarok? Kital�ltad, mi lapul az elm�mben… rendben, maradok, �s figyelek, rem�lem nem esik semmi bajod!”

-Akkor kezd�dj�n! Szellemek, gyertek el�! –ord�totta a papn�.

Erre a pillanatra v�rva szellemek sz�zai bukkantak el� a s�t�t erd�b�l. V�szesen k�zeledtek a k�t l�ny fel�. Kagome mozdulni nem b�rt, f�lt, de nem tudta mit�l:

„Mi�rt f�lek? Ez csak egy pr�ba! Siker�lnie kell! Nem hagyhatom, hogy Kikiyo �tv�gjon! Ahogy Kaede any� mondta! Ez az! Bebizony�tom, hogy nincs igaza!”

azzal megindult a harc. Egyik ny�l a m�sik ut�n rep�lt, egyik szellem, a m�sik ut�n halt meg.

„A tervem t�k�letesen halad el�re! Siker�lni fog! Hisz a l�nyt ugyanaz az �rz�s vez�rli, mint engem!”

Folytatt�k a harcot. Kagom�t hirtelen h�tba t�madta egy sz�rny. Ijedten esett a f�ldre. A f�lszellem rohant volna seg�teni, de a l�ny ki�ltott neki:

-Maradj ott!!!

�gy a fi�nak t�rnie kellett.

„Nem adhatom fel! Mi t�rt�nt velem! J�zusom! Megint t�madnak! Nem szabad meghalnom! Inuyasha miatt! Mama, Souta, Nagypapa miatt, Sango�k miatt! Az �rtatlan emberek miatt!!!!!”

Egy amazoni ki�lt�s k�s�ret�ben Kagome felkelt a f�ldr�l �s olyan nagy erej�, f�nyes nyilat l�tt ki, mint m�g soha.

-MINDENKI�RT!!! …

…

-Kagome, j�l vagy? –sz�lalt meg egy selymesen l�gy hang.

-Igen, mi t�rt�nt?

-Legy�zted a szellemeket. Nagyon �gyesen harcolt�l.

-M�skor maradj talpon, k�l�nben meghalsz. Szerencs�d volt. Sz�val bebizony�tottam, hogy ugyanaz az er� hajt T�ged, mint engem. Mindenki�rt harcolsz, mindenki v�delm��rt. Ezek szerint itt �r v�get az eg�sz, valld csak be magadnak, hogy csak nekem k�sz�nhet�en szeretheted Inuyash�t! Val�ra v�lt h�t, amit gondoltam!

15.fejezet

-Nincs igazad, Kikiyo. –felelte nyugodt hangon Kagome.

-M�r hogy ne lenne? Bebizony�tottam neked, te szerencs�tlen!

-Nem eg�szen. �n az�rt harcolok, mert mindenkit szeretek, mindenkit meg akarok v�deni, ez igaz. De az�rt akarom �ket megv�deni, mert fontosak sz�momra, n�lk�l�k nem tudok �lni. Ellent�tben Veled, aki az�rt harcol �s v�di meg az embereket, mert sz�nalmat �rez ir�ntuk magatehetetlens�g�k miatt. �s mert meg akarja v�deni az �kk�vet. Te a sz�nalom miatt harcolsz, �n a szeretet�rt. Ez a k�l�nbs�g kett�nk k�z�tt, nem vagyok ugyanolyan, mint Te , be kell l�tnod, t�vedt�l. Nem is miattad szeretem Inuyash�t, hanem magam miatt, magamnak k�sz�nhet�en!

-Ostoba l�ny! Honnan �rezted, mit �rzek, amikor harcolok?!

-Ez maradjon az �n titkom. –mosolygott diadalmasan Kagome. –De tudom, mi az igazs�g, �s k�sz. Vesztett�l. Itt a v�ge. Hagyj minket b�k�n Inuyash�val, �r�kre!!

-Rendben, te l�ny, nyert�l, b�k�n hagylak titeket, mind�r�kk�, m�g ha f�j is a sz�vem Inuyasha miatt. Viszl�t mind�r�kre. Ideje, hogy menjek, a pokolba.

Megny�lt a f�ld, Kikiyo sz�pen-lassan elt�nt, elnyelte a f�ld. Teljesen belenyugodott a dolgokba, �gy a f�ld�n v�get �rt lelk�nek bolyong�sa. De az�rt megengedett mag�nak m�g egy diadalittas mosolyt…