A sors �tjai

17. fejezet: �jabb csap�s

(by Keiko)

-         �n m�g mindig nem �rtem, mi�rt akart Inuyasha elmenni…- s�hajtotta Shippou.

-         Csak! - v�laszolt idegesen Inuyasha, de Kagome elhallgattatta.

-         Nyugi…- mondta.

-         De �n t�nyleg nem �rt…- kezdte volna �jra Shippou, de ekkor Inuyasha egy hatalmas p�ppal jutalmazta k�v�ncsis�g�t.

M�g Shippou a p�pot tapogatta, Kagome Inuyash�t pr�b�lta meggy�zni arr�l, hogy nem ez a leghelyesebb nevel�si m�dszer.

-         Nem kellett volna megverned szeg�nyt…- mondta Kagome.

-         Ma m�r tizedszerre k�rdezte meg! Elegem volt bel�le! – v�dekezett Inuyasha.

-         Csak nem �rti…Shippou csak egy gyerek…- mondta Kagome.

-         Rin sem �rti, m�gsem k�rdez�sk�dik!…- mondta Inuyasha.

Ek�zben Rinre n�zett, aki elm�ly�lten magyar�zott valamit Shippounak, aki miut�n meghallgatta a l�ny mondanival�j�t, Inuyash�ra �s Kagom�re n�zett, elvigyorodott, �s megsz�lalt.

-         M�r �rtem!…K�ssz, Rin…- mondta.

A kisl�ny csak legyintett.

-         H���t…Szerintem Rin �rti…- mondta Kagome.

-         Lehet…- v�laszolta Inuyasha.

Ekkor m�r egy h�t telt el Katara t�mad�sa �ta, s mivel Inuyasha hamar meggy�gyult, a kis csapat �gy d�nt�tt, tov�bb indulnak...

Inuyasha felkapta a fej�t. A t�bbiek v�rakoz�steljesen n�ztek r�.

-         Ez Katara…- mondta.

-         Rin, Shippou, b�jjatok el! – mondta Kagome, mire a k�t gyerek elindult az erd�be.

Hamarosan meg is jelent Katara, de nem egyed�l…Nagy csapatnyi m�rges dar�zs k�s�rte.

-         Nos, �gy l�tszik, hamar teljes�teni fogom a feladatom egyik r�sz�t…- mondta Katara.

Mikor l�tta, hogy Inuyash��k a m�rges darazsakat n�zik, elmosolyodott.

-         �, igen, ez egy kis aj�nd�k az �j sz�vets�gesemt�l…Narakunak h�vj�k…Gondolom, ismeritek…- mondta Katara.

-         Igen, volt m�r szerencs�nk egym�shoz…- sziszegte Inuyasha.

-         Naraku �s Katara egy�tt?! M�g egyenk�nt is neh�z lesz legy�zni �ket, h�t m�g �gy...

-         Ez remek…Akkor r�gt�n a l�nyegre t�rn�k…A birtokotokban van n�h�ny �kk�szil�nk…M�r a m�ltkori tal�lkoz�sunkkor megmondtam, hogy el fogok j�nni �rt�k…Nos, itt vagyok…A szil�nkokat akarom….- mondta Katara.

-         Akarhatod…De nem kapod meg �ket! – mondta Inuyasha, majd Kagome el� ugrott.

-         Vicces vagy…Nem sokra m�sz a kardod n�lk�l ellenem…- mondta Katara.

-         De ne mondj�k r�m, hogy nem veszem fel a keszty�t…L�ng�rv�ny! – ki�ltotta, s Inuyash�t m�r k�r�l is vette az egyre sz�k�l� �rv�ny.

-         Ezzel most semmire sem m�sz!…- ki�ltotta Kagome, s kil�tt egy nyilat, ami megsemmis�tette Katara �rv�ny�t.

-         �rdekes…N�lad vannak a szil�nkok…L�nglabda! - ki�ltotta Katara, majd Kagome fel� vet�d�tt.

A l�ny elker�lte az els� t�mad�st, de a m�sodik el�l m�r csak �pp hogy ki tudott fordulni, �s ez a f�ldre d�nt�tte. Ahogy Kagome esett, Katara m�g az es�s k�zben t�pte le a nyak�r�l a szil�nkokat tartalmaz� �vegcs�t. A szil�nkokat kivette az �vegb�l, s azt elhaj�totta.

-         Nos…Ezzel meg is voln�nk…- mondta, majd indulni k�sz�lt.

-         Kagome! – rohant oda Inuyasha a l�nyhoz.

-         J�l vagy?! – k�rdezte idegesen

Kagome b�lintott.

Hirtelen egy kisebb fuvallat s�p�rt v�gig a mez�n. Inuyash��k a sz�l ir�ny�ba n�ztek.

-         Nocsak…megker�lt az elveszett b�r�ny…- mondta Katara, majd elindult a mez� sz�le fel�.

A mez� sz�l�n…Ott �llt…Kohaku.

Folyt. k�v.