A sors �tjai

22. fejezet: A szerelem ereje

(by Keiko)

Mikor Sango fel�bredt, a nap m�r r�g�ta fenn volt…Egy pillanatig nem �rtette, mi�rt �bredt fel…Majd azt �rezte, hogy valaki r�zza a karj�t…

-         Sango! Sango, kelj fel! – �bresztgette Rin.

-         Mi a baj, Rin?…- k�rdezte Sango.

-         Nem tudjuk, hol van Miroku! – panaszolta a kisl�ny.

-         Biztos csak elment s�t�lni…- nyugtatgatta Sango.

-         Ez nem vall Mirokura...Legal�bb sz�lt volna...

-         Sangooo!!! Sango, n�zd, mit tal�ltam! – ki�ltotta Shippou, egy pap�rral a kez�ben.

-         Ez itt volt melletted, csak elf�jta a sz�l, de m�g id�ben elkaptam…Valaki �rt r� valamit! Tal�n Miroku volt…- mondta a r�kak�ly�k.

Sango megfogta a lapot…T�nyleg Miroku �r�sa volt…Elkezdte olvasni…

-         Nem...Ez nem lehet igaz...

Sango, miut�n v�gigolvasta a lapot, a k�t gyerekre n�zett. Szem�ben k�nnyek csillogtak.

-         Elment…Miroku elment! – ki�ltotta, majd keserves s�r�sban t�rt ki.

Ezekben a pillanatokban �rkezett meg Kagome �s Inuyasha. Sango ki�lt�s�t nem hallott�k, csak a s�r�st.

Kagome a bar�tn�j�hez rohant.

-         Sango! Mi a baj?! – k�rdezte.

Sango nem sz�lt, csak s�rva �tny�jtotta neki a lapot. Kagome hangosan olvasni kezdte.

-         El kell mennem…Csak vesz�lybe sodorlak mindany�tokat…�gy lesz a legjobb…Viszl�t…Miroku…- olvasta a levelet Kagome, s mire a v�g�re �rt, m�r az � szeme is k�nnyes volt.

Kagome �t�lelte a s�r� Sangot, s b�r � is a s�r�s hat�r�n volt, igyekezett megnyugtatni bar�tn�j�t…

-         Menj�nk…- sz�lalt meg Inuyasha.

-         Hova?…- k�rdezte Kagome.

Sango is Inuyasha v�lasz�t v�rta.

-         H�t megkeresni Mirokut! M�g is hogy gondolta, hogy �gy itt hagyhat minket?! M�g hogy vesz�lyes…Majd adok �n neki olyat, ha megtal�lom, megtudja, mi az a vesz�ly…- morgott Inuyasha.

Kagome �s Sango elmosolyodott, fel�lltak, s a t�volod� Inuyasha ut�n indultak Rinnel �s Shippouval egy�tt. A csapat eg�sz d�lel�tt Mirokut kereste, de semmi nyomot nem tal�ltak…

D�l volt, mikor bet�rtek egy faluba, t�rsuk ut�n �rdekl�dve.

-         �n l�ttam �t! – sz�lalt meg egy gyerek, miut�n meghallgatta mondand�jukat.

-         Igen? Hol? – k�rdezt�k r�gt�n.

-         A falu mellett ment el…El�g rossz b�rben volt…Arra ment…- igaz�totta �ket �tba a fi�.

A csapat meg�jult er�vel indult el az �sv�nyen…

�pp egy teljesen sima fenns�kon mentek, mikor Inuyasha el�re mutatott.

-         N�zz�tek! – mondta.

A t�bbiek k�vett�k tekintet�kkel a hanyou karj�t, majd mindannyian �szrevettek egy nem sokkal el�tt�k botork�l�, lil�ba �lt�z�tt alakot…Az alak nagyon ismer�s volt…

-         MIROKU!!!!! – ki�ltott�k, �s elkezdtek az alak fel� rohanni.

Miroku h�trafordult, �s megl�tta fel� rohan� bar�tait. Arc�n csod�lkoz� kifejez�s jelent meg, f�leg, mikor megl�tta Sango k�nnyes szemeit.

-         Sango...Mi�rt k�nnyes a szeme?...Tal�n...Az�rt volt szomor�, mert nem voltam vele?...Tal�n...� is szeret engem, nem csak �n �t?...

Miroku tett egy t�tova l�p�st bar�tai fel�, de a kez�be hirtelen le�rhatatlan f�jdalom ny�lalt…A f�jdalomt�l megsz�d�lt…�s a kez�r�l lecs�szott a kazaanat f�ken tart� gy�ngyf�z�r…Mirokut hatalmas �rv�ny vette k�r�l, �gy t�nt, most v�ge van…

-         Ne gyertek ide!…- ki�ltotta fel� rohan� bar�tainak.

-         K�l�nben titeket is beszippant!…

Inuvasha megtorpant, meg�ll�totta a rohan� Kagom�t is…De Sango elrohant mellette, egyenesen Miroku fel�…

-         Sango, ne gyere ide! – ki�ltotta Miroku k�ts�gbeesetten, de a l�nyt ez nem �ll�totta meg.

Sango Miroku karjaiba vetette mag�t, nem t�r�dve az �rv�nnyel…�tkarolta a szerzetest…

-         Szeretlek…- suttogta Sango.

-         �n is…- suttogta vissza Miroku.

A l�ny megcs�kolta a szerzetest…L�gyan, mintha �gy akarn� megv�deni az �rv�nyt�l…Miroku viszonozta a cs�kot…

Majd hirtelen, a kazaana ereje lejjebb esett.

Miroku, az alkalmat megragadva, r�h�zta kez�re a gy�ngysort, ami elz�rta a kazaan�t, de ut�na tov�bb cs�kolta Sangot…

Inuyash��k �gy tal�lt�k �ket.

-         J�l vagytok?! – k�rdezt�k.

Sango elengedte Mirokut, majd b�lintott.

-         Igen…- felelte Miroku is.

A p�r ekkor n�zett el�sz�r k�r�l. Egyhatalmas kr�terben voltak, Inuyash��k rohanva �rkeztek meg mell�j�k.

-         Azt hitt�k, meghaltatok! – ki�ltotta Kagome.

-         �n j�l vagyok…�s ezt Sangonak k�sz�nhetem…- mondta Miroku.

-         Ha te nem vagy, biztos nem tudom el�ll�tani a kazaan�t…- folytatta.

Sango elpirult.

-         Hogy gondoltad, hogy elm�sz?!…- kezdte volna Inuyasha, de Kagome k�zbesz�lt.

-         Osuwari! A l�nyeg, hogy itt vagy, Miroku, ne is t�r�dj a t�bbivel…- mondta a l�ny.

Mik�zben Kagome a f�ld�n morg� Inuyash�t nyugtatgatta, Sango Mirokuhoz fordult.

-         Te…Komolyan gondoltad, amit mondt�l?…- k�rdezte f�l�nken.

-         Hogy szeretlek? Igen…- mondta Miroku.

-         �n is…- v�laszolt Sango, majd hagyta, hogy Miroku megcs�kolja, s a cs�k viszonz�sra tal�lt.

-         J�l n�znek �gy ki…- mondta Kagome Inuyash�nak, miut�n a hanyou v�gre lenyugodott.

Inuyasha csak t�tov�n b�lintott. Ekkor Miroku t�rdre esett.

-         Miroku! – ki�ltotta Sango.

-         A kezem…- ny�gte Miroku, majd el�jult.

A bar�tai odasiettek.

-         Vigy�k valami biztons�gos helyre…- mondta Kagome.

Folyt. k�v.