1 fejezet Kagome riadtan �bredt fel. Fel�lt az �gyban �s �rezte az arc�n v�gigfoly� ver�t�kcseppeket. Megint r�m�lma volt. Eml�kezett, hogy p�r napja kezd�d�tt, mikor ism�t felt�nt Kikyo. …Ez abb�l v�lt vil�goss� sz�m�ra, hogy azon az est�n Inuyasha les�t�tt szemmel �lt, t�vol a t�bbiekt�l �s nagyon sz�tlan volt. M�snap Shippou is meger�s�tette Kagome gyan�j�t. - K�pzeld Kagome, hogy tegnap mit l�ttam! - Mit Shippou? - Az erd� f�l�tt l�lekrabl�k rep�ltek �s Inuyash�t l�ttam az erd�be bemenni. Biztos Kikyoval tal�lkozott. Kagome szomor�an b�lintott �s l�tszottak a szem�ben csillog� k�nnycseppek… Kagome felkelt �s kiment a kunyh� el�tti padhoz. Nem lep�d�tt meg miut�n Inuyash�t ott tal�lta. „Biztos � se tudott aludni” gondolta. - �rk�d�k – sz�lt ridegen Inuyasha. - �n pedig nem tudtam aludni. Megengeded, hogy mell�d �ljek? – k�rdezte Kagome f�l�nken. - Persze. Kagome azt v�rta, hogy Inuyasha gyeng�den �tkarolja, �s mag�hoz �lelje. Csal�dnia kellett megint. Inuyasha ehelyett fel�llt �s el akart menni. Valami�rt ker�lte a testi �rintkez�st Kagom�val. Ha meg is cs�kolta, nagyon hidegnek �s t�volinak t�nt. Kagome megragadta a karj�t. - Ne menj… K�rlek, maradj! - ERESSZ EL! – sziszegte Inuyasha �s kit�pte mag�t Kagome fogs�g�b�l. Kagome r�m�lten meredt fel�. - Nem volt�l hozz�m ilyen durva, mi�ta… mi�ta egy h�napja ism�t �tv�ltozt�l szellemm�. - �S?! NEKEM MINDIG KEDVESNEK KELL LENNEM MINDENKIHEZ? MI VAGYOK �N? VALAMI SZERETETSZOLG�LAT?! NEM!!! Nekem is vannak �rz�seim, �s nem takargathatom mosolyokkal! Most elmegyek. NE GYERE UT�NAM!!! Azzal sarkon fordult �s otthagyta a s�r� Kagom�t. Kagome l�tta m�g elt�nni a f�k k�z�tt Inuyash�t. V�rta, hogy m�snap megjelenjen, �s bocs�natot k�rjen, de nem j�tt haza. Este t�rt vissza �s ism�t sz�tlanul �cs�rg�tt a padon. - Kikyoval tal�lkozt�l megint? – k�rdezte halkan Kagome. - I… vagyis nem. Csak s�t�ltam az erd�ben �s gondolkoztam. - Id�ig?! Nagyon agg�dtam miattad Inu. De mi�rt hazudsz a szemembe? Tudom, hogy Kikyo a k�zelben van. P�r napja is ilyen volt�l �s azt�n Shippou mondta, hogy Kikyo itt volt. Tal�lkoztatok? - H���t… Igen – suttogta Inuyasha les�t�tt szemekkel. - �s mit akart? Legy�zt�k Narakut, a Szent �kk� megint biztons�gban van. � is elt�nhetne v�gre! – szaladt ki az utols� mondat Kagome sz�j�n. - Tal�n f�lt�keny vagy? Egy�bk�nt mindegy, mert holnap Kikyo �r�kre t�vozik az �l�k sor�b�l. Az�rt j�tt, hogy elmondja… Kagome… �n Kikyoval megyek. - Mi?! Te… te … te vele akarsz menni? – Kagome ebben a pillanatban els�rta mag�t �s elrohant. - NE, KAGOME NE FUSS EL!!! Kagome eg�szen a k�tig futott �s miel�tt visszat�rt volna a jelen�be, kit�pte nyak�b�l az �kk�vet. Tudta, hogy e n�lk�l soha t�bb� nem l�thatja bar�tait. De nem habozott, beleugrott a k�tba �s m�r otthon is volt. Ezek ut�n pr�b�lta elfelejteni a f�jdalmas eml�keket, �s nem gondolni Inuyash�ra. 3 �vvel k�s�bb… Tov�bb j�rt iskol�ba �s sikeresen le�retts�gizett. M�r nem is eml�kezett az �vekkel ezel�tti t�rt�n�sekre. N�ha el�bukkantak �lm�ban, de reggelre ezeket is elfelejtette. Egyik nap, amikor az ezer�ves fa alatt �ld�g�lt kettesben Houjouval valami furcsa l�ktet�st �rzett a mellkas�ban. - Kagome, m�r 2 �s f�l �ve egy�tt j�runk, �s �n szeretn�m, ha komolyabb lenne a kapcsolatunk – kezdett bele Houjou. - Tess�k? Mit szeretn�l? – k�rdezte Kagome, aki eddig a l�ktet�ssel volt elfoglalva. - Csak azt, hogy t�lts�nk p�r napot kettesben a tengerparton. - Mi? Bocsi Houjou, de ez v�ratlanul �rt…. Valami furcs�t �rzek itt a mellkasomban. - Lehet, hogy v�gre te is szerelemre lobbant�l ir�ntam? – lelkendezett Houjou - Vagy a 3 �vvel ezel�tti t�d�b�ntalmaid j�ttek el� megint? �n mondtam, hogy ki kellett volna vizsg�ltatnod magadat. - Nem hiszem. Houjou, m�g kell gondolnom ezt. Most k�rlek ink�bb, menj el. Ugye nem haragszol, hogy �gy elk�ldelek? T�nyleg nem �rzem j�l magam. - Nincs semmi baj. Holnap j�v�k �s megl�togatlak. Kagome kik�s�rte a fi�t �s az ajt�ban egy cs�kot lehelt az arc�ra. Vissza akart menni a szob�j�ba, de p�r l�p�s ut�n �sszeesett. El�jult. A k�rh�zban t�rt mag�hoz. El�sz�r azt sem tudta mi t�rt�nt vele, ez�rt fel akart �lni, de �rezte, hogy nem tud. A sz�r� �rzet juttatta esz�be, hogy f�jt a mellkasa. Az �gya mellett ott �lt egy ismeretlen alak. - V�gre, hogy felkelt�l – mosolygott az idegen. - Mi t�rt�nt velem? Hol vagyok? – k�rdezte riadtan Kagome. - A k�rh�zban vagy. �gy tudom, hogy el�jult�l. Egy fi� �rtes�tette a ment�ket. �n nemr�g �rkeztem, de �ll�t�lag m�r k�t napja alszol. - Mi? Te j� �g, de nincs semmi komoly bajom? - Nem tudom, az orvosok v�rtak a vizsg�latokkal, am�g fel nem �bredsz. Most az lesz a legjobb, ha keresek egy n�v�rt. Kagome egyed�l maradt p�r percig. „Vajon ki lehet ez a pasas? �s mit akarhat t�lem? Honnan ismer, amikor �n nem eml�kszem, hogy tal�lkoztunk volna. Jaj, csak semmi bajom ne ess�k!” Ekkor �rt vissza az ismeretlen egy n�v�rrel. - J� reggelt kisasszony! M�r v�rja a doktor �r, menj�nk, ne v�rakoztassuk meg! P�r vizsg�lat �s tudni fogjuk a pontos �llapot�t – mosolygott a n�v�r �s kitolta Kagom�t �gyast�l a folyos�ra. Ahogy �g�rte, p�r �ra m�lva v�ge is lett a vizsg�latoknak. Kider�lt, hogy Kagome egy kicsit t�lhajszolta mag�t az ut�bbi id�ben �s ezt a szervezete nem b�rta. Felkelni pedig az�rt nem tudott, mert m�g t�l gyenge. A sz�r� �rzet meg l�gz�si el�gtelens�g miatt keletkezett, �s emiatt l�legeztet� g�pre van sz�ks�ge. Az idegen f�rfi m�g mindig ott �lt, de most m�r egy fiatal n� is volt vele. - Jaj de j�, hogy v�gre viszontl�thatunk! – sz�lt a n�. Igen j�l �lt�z�ttek voltak mind a ketten. A f�rfi farmert, csizm�t �s k�k p�l�t viselt, a sz�k karf�j�n pedig egy motoros dzseki pihent. A fiatal n�n pedig r�zsasz�n top, vil�gosz�ld szoknya �s hozz� ill� cip� volt. - Kik �n�k? Soha nem l�ttam magukat! Lehet, hogy amn�zi�m is van? …Nem, biztos, hogy m�g nem tal�lkoztunk. Szerintem elt�vesztett�k az ajt�t. - Kagome, t�nyleg nem ismersz meg? Mi vagyunk azok! – rim�nkodott a f�rfi. - Bocs�nat, de nem. K�rem, hagyjanak pihenni. A n� az �r�j�ra pillantott �s r�m�lt arccal felsik�tott: - �����!!!!! M�r ennyi az id�?! A gyerekeknek vacsor�t kell m�g f�zn�m. Dr�g�m k�rlek, maradj itt �s mondj el mindent! – a n� egy puszit nyomott a fi� �s Kagome arc�ra, majd kiviharzott a k�rteremb�l. - Kagome, – a f�rfi megfogta a l�ny kez�t – �n vagyok az Miroku. Nem ismersz meg engem �s Sangot? - Nem. Soha nem l�ttam magukat – �s ell�kte mag�t�l Miroku kez�t. - Jaj, mennyi id� telt el az�ta! Mindent el akarok mondani, mert vissza kell j�nn�d vel�nk a k�z�pkori Jap�nba. �s k�rlek, NE mag�zz! - Rendben. De ez lehetetlen, hogy �n a k�z�pkori Jap�nba menjek. Hisz’ nem tal�lt�k m�g f�l az id�g�pet. �s egy�ltal�n mi�rt kellene ma… vagyis veled mennem? Nem ismerlek. - L�tom t�nyleg f�radt vagy. Ink�bb holnap j�v�k vissza. Addig is itt van egy szellem�z� tapasz, ez majd vigy�z r�d – megpuszilta Kagome homlok�t, felvette a dzsekit �s kiment a szob�b�l. Kagome a hallottakt�l eg�sz �jszaka nem tudott aludni. „Vajon kik �k �s mit akarnak? Honnan kellene ismernem �ket?” A sok v�laszkeres�s annyira kif�rasztotta, hogy hajnalban v�gre elaludt.