1. Fejezet

Inuyasha �s t�rsai f�radtan bandukoltak az �ton. Nagyon f�radtak voltak a h�s�gt�l �s m�r vagy f�l napja egyfolyt�ban �ton voltak. Nem akartak meg�llni, mert min�l hamarabb a k�zeli v�zes�shez akartak �rni.

-         V�gre! Itt vagyunk! M�r l�tom a k�kl� habokat! – ujjongott Shippou.

-         V�gre megm�rt�zhatunk! Teljesen lef�ttem ebben a ruh�ban – Kagome lesz�llt a biciklir�l �s el�kotorta a f�rd�ruh�kat. – Tess�k, egyet neked Sango, egyet Mirokunak, n�zd Shippou, neked is hoztam! Ez az eny�m. De hol van Inuyasha nadr�gja?

-         H�h, azt hitted, hogy �n ilyet felveszek? – m�ltatlankodott a d�mon – M�g j�, hogy indul�s el�tt az �gyadon hagytam…

-         Mi? Te ott hagytad n�lunk? Akkor semmi gond… anya ugyanis ut�nam hozott egy csomagot. N�zz�k csak… �, itt is van! – �s el�szedett egy bord� f�rd�nadr�got, amin s�rga vir�gok voltak.

Miut�n m�r mindenki a saj�t f�rd�ruh�j�t viselte, (Kagome piros bikinit, Sango egy lila-r�zsasz�nt, Miroku egy k�k f�rd�nadr�got, Shippou pedig egy z�ldet kapott.) beleg�zoltak a h�s�t� habokba. Nagyon j�l esett a hideg v�z mindannyiuknak. A fi�k elkezdt�k fr�csk�lni a l�nyokat, mire az eg�szb�l egy hatalmas v�zi harc kerekedett. Rengeteget nevettek, kiv�ve mikor Miroku, (mint mindig) letapizta Sangot.

-         ������! Ezt m�g megb�nod, te szerzetes! – �s lekevert egy hatalmas pofont neki.

Kagome �s Inuyasha fejcs�v�lva n�zt�k az esetet. Miut�n m�r mindenki elf�radt, ott maradtak �jszak�ra. Aznap Mirokun volt a sor a f�z�sben.

-         Ugye nem megint f�szeres h�sgomb�c lesz, �vegt�szt�val? – k�rdezte Shippou az illatokat szagl�szva.

-         De, ez a specialit�som – v�laszolt Miroku.

-         Mi�rt nem mondod meg neki, hogy csak ezt tudsz f�zni? – g�nyol�dott Inuyasha, aki egy f�nak d�lve v�rta a vacsor�t.

-         �s te? Tudtommal te se a nagy konyham�v�szetedr�l vagy h�res… vagy mivel magyar�zod, hogy ah�nyszor te f�z�l, mindig sz�j�s s�lt h�s van rizzsel? – v�gott vissza a pap.

-         Nyugalom. �n nem a f�z�tudom�nyod miatt szeretlek – Kagome lefogta Inuyash�t, mert m�r megint harcias kedv�ben volt a d�mon.

Azt�n Inu is �t�lelte �s tov�bb �ld�g�ltek a fa t�v�ben.

Vacsora ut�n m�g volt id� egy esti f�rd�z�sre, azt�n lefek�dtek aludni, hogy reggel tov�bb indulhassanak a k�zeli faluba. Kagome egy h�l�zs�kban aludt Shippouval, Sango pedig mell�j�k telepedett, miut�n Mirokunak volt m�g egy akci�ja. A k�t fi� egym�st v�ltva �rk�d�tt �s vigy�zott a t�zre.

2. Fejezet

M�snap reggel…

Inuyasha �bresztette a t�rsas�got:

-         �breszt�! Mindj�rt az �g tetej�n lesz a Nap �s ism�t forr�s�g lesz. El kellene indulnunk! L�nyok �breszt�!

-         De m�g csak f�l h�t van! Csak egy kicsit… ennyire picirit, hagy aludjak m�g… - mutatta Kagome.

Inuyasha azonban hajthatatlan volt, �s miut�n megtal�lta a h�l�zs�k cipz�rj�t, kicipz�rozta �s Kagom�t a v�zhez cipelte.

-         Ha nem akarod, hogy beledobjalak, �bredj fel!

-         Csak egy picit… - ny�sz�r�gte Kagome. Azt�n Inu nyak�ba csimpaszkodott �s egy cs�kot adott neki. – Ez nem el�g z�lognak? Csak egy kicsit, hagyj�l b�k�n!

A f�lszellem k�ny�rtelen volt �s lepacskolta a l�nyt.

-         ��������������! Ez hideg! – sik�totta Kagome �s belel�kte Inuyash�t a v�zbe.

A t�bbiek majd’ megpukkadtak a r�h�g�st�l.

Miut�n v�gre elindultak, nemsok�ra egy falu hat�r�ba �rtek. A falut rizsf�ldek vett�k k�r�l. Miut�n meg�llapodtak, hogy itt maradnak �jszak�ra, m�r csak egy alkalmas fogad�t kellett tal�lniuk. Miroku ism�t bevetette a „rossz fellegek” hadicselt, �s a csapat a falu legjobb vend�gl�j�ben sz�llhatott meg. Estig m�g volt egy csom� idej�k, ez�rt felkerest�k a falu b�lcs�t, hogy tud-e valamit Narakur�l.

-         Sajn�lom l�nyom, nem hallottunk r�la – int�zte a b�lcs a szavait Kagom�hoz.

-         Jaj, de k�r, pedig rem�lt�k, hogy a nyom�ra bukkanhatunk! – s�hajtotta Shippou.

-         De, te – a b�lcs Inuyash�ra b�k�tt -, te nem egy kutyaszellem vagy f�lig-meddig?

-         De – h�zta ki mag�t Inu -, az vagyok. Az ap�m szellem volt, az any�m viszont ember. Mi�rt k�rdi?

-         H�t, mer’ a faluban nemr�g j�rt egy asszony �s vele is volt egy kutyak�ly�k. Olyan, mint te.

-         �s? Ez mi�rt olyan nagy sz�m?

-         Jaj, Inuyasha hallgass m�r! – pir�tott r� Kagome. – Igen, �s mi t�rt�nt ezut�n?

-         H�t, az asszony elt�nt p�r nap m�lva �s itt hagyta a k�lk�t a mi nyakunkba. De ez a kis bolhazs�k olyan, mint egy �tokfajzat! Folyton csintalankodik! Egyik reggel, minden kint sz�rad� tiszta ruh�t �sszekent s�rral, meg egyszer-k�tszer elvette a botomat is. De a legrosszabb, hogy m�r 1 teljes h�napja itt van. Minden nap m�s-m�s vigy�z r�. Senki sem akarja �r�kbefogadni.

-         Mintha Inuyasha lenne! � is ilyen volt! – g�nyol�dott Miroku.

-         Nem igaz! – dacoskodott a d�mon.- �n m�r eg�szen m�s vagyok! – itt egy gyors pillant�st vetett Kagom�ra

-         Gyertek, bemutatlak neki! – azzal elindult az �reg az ajt� ir�ny�ba.

Egy szeg�ny paraszth�zn�l �lltak meg. Bent igen nagy volt a hangzavar.

-         Ishimaru, k�rlek, rakd le a porcel�nokat! �lj le mindj�rt k�sz az �tel – rim�nkodott egy n�i hang.

-         Nem, nem rakom, �hes vagyok! Adj most azonnal enni! Mert elt�r�m! – hallatszott egy gyerek hangja.

-         Nem igaz, m�r megint itt van! Mi�rt hagyott itt az any�d? Hogy minket bosszants? �desem, adj�l m�r enni ennek az �rd�gfi�k�nak! – hallatszott ki egy er�s f�rfihang is.

-         Nem, visszaj�n, azt mondta! – dacolt Ishimaru – De ne besz�lj r�la az any�mk�nt, mert… mert… - k�nnyek sz�ktek a szem�be.

-         Na mi�rt? – k�rdezte g�nyosan a f�rfi.

-         Mert � nem az �n mam�m. � m�r meghalt! – erre kit�rt bel�le a s�r�s �s kirohant a h�zb�l.

Szerencs�re Miroku m�g id�ben f�lreugrott, �s nem g�zolt rajta kereszt�l a 10 �v k�r�li gyerek. Ishimaru egy k�zeli szikl�n kuporodott �ssze. Kagome odament hozz� �s vigasztalni pr�b�lta.

-         Na, ne s�rj m�r! Mi�rt itatod az egereket? – mosolygott a gyerekre.

-         Hagyj b�k�n!!!!!!!! Mi k�z�d hozz�, hogy mi�rt s�rok?! Menj innen! – kiab�lta Ishimaru.

Kagome egy v�llr�nd�t�ssal jelezte a t�bbieknek, hogy nem siker�lt megvigasztalni. Bementek a fogad�ba vacsor�zni. Miut�n degeszre t�mt�k magukat szirupos rizsgoly�kkal, aludni t�rtek. A l�nyok �s fi�k k�l�n szob�t �s f�rd�szob�t kaptak, Miroku nagy b�nat�ra.

3. Fejezet

�jf�l k�r�l m�r minden lecsendesedett, aludt az eg�sz falu. Csak egyetlen egy valaki forgol�dott �lmatlanul az �gy�ban: Ishimaru. Szeg�nyk�t nagyon megb�ntott�k az �regember szavai. „Hisz’ senki sem tud r�lam semmit!” gondolta „Nem tudj�k, min vagyok t�l. Ez az asszony is mag�hoz vett, de itt hagyott. Mi�rt nincs m�r meg a mam�m? Dr�ga mamik�m!” erre a gondolatra nyomta el az �lom. Az anyj�val �lmodott. Egy tiszt�son �ltek �s a mam�ja egy csontb�l k�sz�lt hajkef�vel f�s�lte ez�st�s f�rtjeit. De ekkor egy hirtelen t�madt viharfelh�b�l egy hatalmas d�mon sz�llt a tiszt�sra �s meg�lte a haland� n�t. Ishimaruval is pr�b�lt v�gezni, de nem siker�lt. Ishimaru elmenek�lt �s futott ameddig �ssze nem roskadt…

Ekkor felriadt �s �rezte, hogy a f�lelemt�l bepisilt. Sz�gyenkezve, -b�r senki sem tudott r�la- �gynem�t cser�lt �s visszafek�dt aludni. Az �lom onnan folytat�dott, ahol f�lbeszakadt… Miut�n m�r egy ideje a f�ld�n fek�dt, utol�rte �t a szellem. Ism�t megpr�b�lta meg�lni, de nem siker�lt.

-         Mi�rt nem akarsz meghalni te kis korcs?! – rivallt r� a szellem.

-         Mert… el�tte… m�g megbosszulom any�mat!!!!!!!!!!! – ord�totta Ishimaru �s ekkor, �rezte, hogy valami van a zseb�ben.

A hajkefe volt. T�prengett azon, hogy mit kezdhet vele, hisz’ a szellem kopasz volt. Ekkor jutott esz�be, hogy az anyja mes�lt neki a kef�r�l. „Kicsi Ishimaru, ez a hajkefe megv�di azt, akit el�z�leg megf�s�ltek vele. �s ha bajba ker�lsz, egy suhint�ssal v�gezhetsz a gonosz d�monokkal. De csak akkor tudod haszn�lni, ha t�nyleg bajba ker�lsz! Itt van, tedd csak el!” „De honnan tudja, hogy t�nyleg bajba ker�l�k?” „Tudja, mert ez egy �rz� hajkefe. A s�rt�i ap�d bund�j�b�l k�sz�ltek. � majd vigy�z r�d.” Ekkor Ishimaru egy suhint�ssal porr� z�zta a szellemet. Sajnos anyj�n m�r nem tudott seg�teni.

Reggel verejt�kezve �bredt. A sz�rny� �lom, sajnos val�s�g volt. Az�ta k�nozta, mi�ta az anyja meghalt.