6. r�sz – Gondolatok

Naoki megv�rta, m�g Kagome bemegy a h�zba, majd � is hazaindult. Eg�sz �ton gondolkozott. „Nem is tudom, mi t�rt�nt velem. Ilyen gyorsan beleszeretni valakibe! Tal�n ez az, amit �gy h�vnak, szerelem els� l�t�sra? Mindenesetre igen furcsa. Hiszen tegnap l�ttam �letemben el�sz�r. Sz� sincs r�la, hogy csak a k�lseje tetszik. Az els� pillanatt�l fogva �rzek valami hihetetlen energi�t, ami bel�le sug�rzik. Hihetetlen�l ott van k�r�l�tte a j�s�g, szinte egyetlen rossz gondolatot sem v�ltem felfedezni. Ugyanakkor az a m�rhetetlen b�nat…. Nem hagyhatom, hogy teljesen felem�ssze �t. Szeretem Kagom�t. Legsz�vesebben �r�kre mellette maradn�k. De nem mondhatom el neki… legal�bbis egyenl�re…” mire id�ig jutott a gondolataival, m�r a h�zuk el�tt tal�lta mag�t. Tudta, hogy amint bel�p, h�ga mindent tudni fog, �gyh�t felk�sz�lt a besz�lget�sre.

-         Szia – l�pett be v�g�l. H�ga r�n�zett, �s megcs�v�lta a fej�t.

-         Naoki…. Ak�rhogy is �rzel, nem mondhatod el neki, ugye tudod?

-         Tudom… de tal�n meg�rten�. � is �gy �rez, mint ahogy �n. Megb�zhatunk benne. Biztosra veszem, hogy nem mondan� el senkinek. – pr�b�lta meggy�zni Natsukit.

-         B�ty�. Ha nem is mondan� el, gondolod, hogy fel tudn� dolgozni? Hinne neked egy�ltal�n? Elv�gre � csak egy egyszer� haland�. Az ilyesmit egyszer�en nem tudn� elhinni. Megzavarodna, hi�ba szeret t�ged.

-         De � valahogy m�s. �rzem, hogy k�l�nleges.

-         Naoki, figyelj. Tudom, mit �rzel. Kagome rendk�v�li l�ny. �n is �rzem k�r�l�tte mindazt, amit te, de nem tudhatjuk, hogy mi okozza. El�sz�r der�tsd ki, mi�rt van ez. Ha jobban megismered, �s m�g mindig �gy gondolod, ahogy most, akkor nem b�nom, elmondhatjuk neki. – Natsuki tudta, hogy b�tyja �gysem fogja megm�s�tani a d�nt�s�t. Csak abban rem�nykedett, hogy Kagome t�nyleg az, akinek l�tszik.

-         Rendben van.

-         Van itt m�g m�s is – kezdte Natsuki.

-         A nagymama?

-         Igen. Megtal�ltam a levelet, amit h�trahagyott. Azt �rta, hogy holnap lesz a nap.

-         Nem lehet. Holnap Kagom�val tal�lkozom.

-         Ne felejtsd el, mit mondott nek�nk a nagyi. Ez a legfontosabb dolgunk.

Naokiban m�g �l�nken visszhangoztak nagyanyja szavai. „Natsuki, Naoki, figyeljetek most r�m. Fontos feladattal b�zlak meg titeket. Vissza kell mennetek az id�ben, eg�szen a k�z�pkorig. Valami zavart keltett az id�ben. Egy f�ld�mon, aki hatalmas er�vel b�r, meg akarja szerezni a S�t�ts�g Forr�s�t. Az �s�nket, ki egykor ember volt, de d�monn� lett. Ez a f�ld�mon, Naraku, a teste r�sz�v� karja �t tenni. Meg kell akad�lyoznotok. Az id�port�l seg�ts�g�vel, melyet csak ketten nyithattok meg, �s�nk d�monn� v�l�sa ut�n fogtok meg�rkezni a k�z�pkorba. Keress�tek �s v�dj�tek meg �t. Egyed�l ti vagytok k�pesek r�. Egy�tt hatalmas az er�t�k. De vigy�zzatok, a k�z�pkori Jap�n vesz�lyes. Sok v�rszomjas d�monnal kell majd megk�zdenetek. Vigy�zzatok magatokra.”

-         Nem felejtem. Menj el�re. Ha v�geztem, ut�nad megyek – hat�rozta el Naoki.

-         �s ezt hogy gondolod?

-         Az id�port�l nem z�r�dik be, m�g mindketten �t nem l�p�nk rajta.

Kagome felment a szob�j�ba. Annyira el volt foglalva a gondolataival, hogy nem is hallotta, hogy Inuyasha beugrott az ablakon. „Csod�latos volt ez a mai nap. Naoki…”

-         Kagome! Kagome!! – hallotta meg hirtelen.

-         Inuyasha! Te mit keresel itt? Hogy j�tt�l be? – zavarodott meg.

-         H�t az ablakon kereszt�l. Most velem kell j�nn�d – hangzott a felelet.

A l�ny megr�m�lt. „Most mi lesz? Hiszen a m�ltkor sem mentem vele! Most m�r biztos, hogy visszavisz.”

 - M�g nem mehetek vissza! Fontos elint�znival�m van holnap. - kezdte f�lve.

 - Persze! Mint tegnap, igaz? Azzal a fi�val!

 - Inuyasha! H�t m�gis leskel�dt�l? Hiszen azt mondtam, menj haza! – Kagome kezdett kij�nni a b�ket�r�sb�l. „Hogy k�pzeli?”

 - �n nem leskel�dtem! Csak megint vissza akartalak vinni – pr�b�lkozott a f�ld�mon, nem sok sikerrel.

 - Aha, persze. F�raszt� vagy. Nem megyek veled vissza. Legal�bbis ma m�g nem. Tal�n holnap este. De addig ne ker�lj a szemem el�, te ostoba!!!

Inuyasha nem mert megsz�lalni, a l�ny ez�ttal rendk�v�l d�h�s volt. „Nem �rtem, mi a baja. De jobb, ha nem firtatom tov�bb az �gyet. M�g a v�g�n egy eg�sz sorozat „fekszik”-et kapn�k.”

-         Rendben van. De ha holnap sem j�ssz, akkor vissza foglak r�ncig�lni! – azzal elt�nt, m�g miel�tt a d�h�s Kagome ki tudta volna mondani azt a bizonyos sz�t.

Kagome m�rgesen kihajolt az ablakon, de m�r nem l�tta Inuyash�t. Megpr�b�lt lenyugodni, de nem siker�lt. „M�gis mit k�pzel ez mag�r�l?” Csak k�rbe-k�rbej�rt a szob�j�ban. Azt�n elment f�rdeni. Ek�zben kiss� lehiggadt. Azt�n egy m�sfajta �rz�s lett �rr� rajta. A bizonytalans�g. „Inuyasha…. Azt hittem, szeretem �t. T�nyleg �gy volt. Most viszont csak haragot �rzek ir�nta. Vagy nem? Tal�n m�g szeretem? De Naoki… �t szeretem, ebben biztos vagyok. Hi�ba hirtelen t�madt ez az �rz�s, olyan, mintha mindig is �gy lett volna. Tiszta sz�vemb�l szeretem…. Igen. De mi lesz Inuyash�val? Az csak �gy elm�lt? Hiszen mennyit szenvedtem miatta. Nem lehet, hogy csak �gy, egyszer�en elfelejtsem. Vagy m�gis? Az Inuyash�val val� kapcsolatomnak semmi j�v�je nem lett volna. Nem maradhatok a k�z�pkori Jap�nban. �n ide tartozom. �s Naoki is. �n hozz� tartozom.” Kagome teljesen �sszezavarodott. Lefek�dt aludni, de nem tudott. Hossz� id� m�lva nyomta el az �lom, de eg�sz �jjel h�nykol�dott.