10. r�sz – L�badoz�s

Kagome is hazament, de �gy d�nt�tt, nem megy �t azonnal a k�ton. „Inuyash�nak azt mondtam, majd este visszamegyek, h�t nem is fogok el�bb. Hadd v�rjon.” Gondolta, azzal felment a szob�j�ba. �sszepakolt, majd nyugodtan megvacsor�ztak.

-         Kagome, nagyon boldognak t�nsz – jegyezte meg az �desanyja.

-         Mert az is vagyok. Nagyon j�l alakulnak a dolgok – felelte – visszamegyek a k�z�pkori Jap�nba. M�g nem tudom, mikor j�hetek �jra haza. Hi�nyozni fogtok.

-         Te is hi�nyozni fogsz nek�nk. Vigy�zz magadra!

Vacsora ut�n Kagome megfogta a t�sk�j�t �s elindult a k�t fel�. „Most nehezebb visszamennem, mint eddig b�rmikor… Hiszen itt van Naoki….rem�lem, hamarosan �jra l�thatom.” Ekkor m�g nem sejtette, hogy a k�v�ns�ga milyen gyorsan val�ra v�lik.

Ugyanebben az id�ben, a v�ros egy t�volabbi pontj�n megny�lt egy id�port�l �s kil�pett bel�le az ikerp�r.

-         Natsuki, rem�lem j�l vagy. Nincs semmi bajod? – k�rdezte agg�dva Naoki.

-         J�l vagyok. Nem gondoltam volna, hogy az a f�lig d�mon ennyire er�s.

-         Nem � er�s, hanem a kardja, ezt ne feledd.

-         Igazad van. Mindenesetre vigy�znunk kell vel�k. Az a l�ny d�monirt�. �s a szerzetes sem csup�n egy �tlagos ember. K�l�n�s, puszt�t� energi�t �reztem k�r�l�tte, mikor megv�gtam.

-         J�l van. Legk�zelebb, ha tal�lkozunk vel�k, nem fogunk megkegyelmezni nekik. Nem h�tr�ltathatnak minket. Miel�bb meg kell tal�lnunk �t.

-         Igen.

-         Tudod, be kell szerezn�nk valami k�z�pkori ruh�t. Kimon�t, vagy hasonl�t. Nem l�fr�lhatunk a k�z�pkorban farmerban. T�l felt�n�.

-         Igen, �n is gondoltam m�r erre. De hol szerezhet�nk ilyen ruh�kat?

-         H�t, tal�n esetleg a padl�son, a r�gi holmik k�zt tal�lunk valamit. Vagy ha nem, akkor egyenl�re maradunk a d�moni form�nkban �s varratunk magunknak kimon�t.

-         J� �tlet. Csakhogy van egy kis b�kken�….a d�moni ruh�ink sem �ppen k�z�pkoriak…

-         Az mindegy most. Egy d�mon �gy is-�gy is furcsa.

-         Igazad van. N�zz�k meg akkor a padl�st.

Natsuki �s Naoki nem j�rtak szerencs�vel, �gyh�t elhat�rozt�k, hogy meghagyj�k a h�zvezet�n�nek, hogy menjen �s rendeljen 2 kimon�t a varr�n�t�l. Elmondt�k neki, hogy milyenek legyenek, majd �sszek�sz�tett�k a cuccaikat �s nyugov�ra t�rtek.

Amint Kagome �t�rt a k�z�pkori Jap�nba, �rezte, hogy valami nincs rendben. Sehol nem l�tott senkit. „Hogy lehet ez? Hiszen Inuyasha ilyenkor m�r r�g v�rni szokott. Mi t�rt�nhetett?” azzal elindult a falu fel�. Egyenesen Kaede kunyh�j�hoz tartott, hogy megk�rdezze, mi t�rt�nt. Mikor bel�pett, mindenkit a f�ld�n fekve tal�lt. Kaede �pp Sang�t �lesztgette, mikor megpillantotta a bel�p� l�nyt.

-         Kagome! �r�l�k, hogy l�tlak. – �dv�z�lte Kagom�t.

-         �n is �r�l�k, de mondd, Kaede any�, mi t�rt�nt a t�bbiekkel?

-         Hossz� t�rt�net ez, l�nyom. �lj le, �s elmes�lem.

Kagome nem akart hinni a f�l�nek.

-         Sz�val, ezek a d�monok ilyen er�sek? – k�rdezte csod�lkozva.

-         �gy t�nik, igen.

Kagom�nak sz�rny� lelkiismeret furdal�sa t�madt. „�n eg�sz nap Naokival voltam, m�g �k kem�nyen k�zd�ttek. Ha hamarabb �tj�v�k, most nem fek�dn�nek itt. Mindez az �n hib�m. Hogy lehettem ennyire �nz�?” Kaede sejtette, mi j�r a l�ny fej�ben.

-         Kagome, ne okold magad a t�rt�ntek miatt. Te nem ide tartozol, senki nem v�rhatja el t�led, hogy hossz� ideig ne l�sd a csal�dod, hogy ne sz�rakozz. Ha itt lett�l volna, akkor sem t�rt�nt volna m�sk�nt, csak most te is itt fek�dn�l a t�bbiekkel egy�tt. �gy legal�bb �polhatod �ket.

-         Igen, de… - nem tudta folytatni, mert ekkor halk ny�sz�rg�sre lettek figyelmesek.

-         K…Kagome... – Inuyasha �bredezett, a l�ny odafutott hozz�.

-         Itt vagyok. Jobban �rzed magad? – k�rdezte agg�dva.

-         Igen- ny�gte a f�ld�mon, �s megpr�b�lt felkelni.

-         Meg�r�lt�l?? – r�m�ld�z�tt Kagome. – M�g nem szabad felkelned!

-         Nekem senki nem mondja meg, hogy mikor kell felkelnem! Pl�ne nem te!

-         Dehogyisnem! A m�reg m�g nem �r�lt ki a szervezetedb�l! – „Azt hiszem, m�r rendben van, ha van ereje �v�lt�zni”

-         Mi folyik itt? – k�rdezte az �bredez� Sango. – Kagome! H�t visszaj�tt�l?

-         Sango! H�t te is felkelt�l? �r�l�k hogy jobban vagy – a l�ny otthagyta a cs�k�ny�s Inuyash�t �s bar�tn�j�hez l�pett. – Hallottam, mi t�rt�nt. Sajn�lom, hogy nem voltam itt…

-         Ugyan, hagyd, nem a te hib�d – nyugtatta meg a d�monirt� l�ny.

-         De m�g mennyire az � hib�ja!! – �v�lt�z�tt Inuyasha. – Ha itt lett volna, akkor elb�ntunk volna legal�bb az egyikkel!

-         Inuyasha! - sz�lt r� Kaede – Kagome �gy is el�gg� b�n�snek �rzi mag�t, ne tegy�l m�g r� te is egy lap�ttal!

-         Nem mintha �rdekeln�nk �t! Hiszen nem �llt sz�nd�k�ban visszaj�nni, „fontosabb dolga volt”, igaz Kagome?!

A l�nynak nagyon rosszul estek ezek a szavak, k�nnyek gy�ltek a szem�be.

-         Igenis agg�dtam miattatok! – kiab�lta – a bar�taim vagytok, t�r�d�m veletek! Csak…

-         Na igen! Csak. Csak � fontosabb, ugye? – k�rdezte s�rt�d�tten Inuyasha.

Kagome erre m�r nem tudott mit mondani. Kiszaladt a h�zb�l �s s�rt. „Nem hiszem el, hogy ilyeneket mond nekem! Mi�rt zavarja ennyire, hogy v�gre boldog vagyok? �k a bar�taim, fontosak nekem, b�rmit megtenn�k �rt�k! De v�gre tal�ltam valakit, egy fi�t, aki szeret, �s akit �n is szeretek. B�n, hogy szeretn�k vele lenni?”

-         Gratul�lok Inuyasha, ezt megint j�l elint�zted. Hogy lehetsz ennyire �rz�ketlen? Nem l�tod, hogy mennyire megb�ntottad? – torkolta le Sango.

-         T�r�dj a magad dolg�val, Sango! Ha j�l l�tom, Miroku m�g �pol�sra szorul.

-         Ezt most mi�rt mondod? – pirult el a l�ny hirtelen.

-         Tudod te azt… - azzal fel�llt �s kis�t�lt a h�zb�l. L�tta a szomorkod� Kagom�t, de egyszer�en elment mellette.

„Nem tudom, mit szerethettem benne.” gondolta ekkor a l�ny „Annyira �rz�ketlen �s durva. Naoki eg�szen m�s.”

Sango odament Mirokuhoz �s megn�zte a s�r�l�s�t.

-         Nagyon s�lyos? – k�rdezte Kaed�t.

-         Egy darabig m�g nem fogja tudni haszn�lni az �rv�nyt, de rendbe fog j�nni – nyugtatta meg a l�nyt.

Sango megsimogatta Miroku arc�t, majd hirtelen elv�r�s�d�tt �s a simogat�sb�l egy hatalmas pofon lett.

-         L�tom, m�ris jobban vagy! – kiab�lta a kaj�nul vigyorg� szerzetesnek, aki a fenek�t fogdosta.

-         Nah�t, Sango! Mi�rt b�ntasz egy szeg�ny, s�r�lt papot? – k�rdezte �rtatlanul.

-         Szeg�ny, s�r�lt pap? Adok �n neked s�r�ltet mindj�rt! – azzal lekevert neki m�g egyet �s kiviharzott.

-         Az ajt� el�tt a l�pcs�n �l� Kagom�ba botlott. Le�lt mell�.

Kagome. Ne vedd a sz�vedre, amit Inuyasha mondott. Biztos vagyok benne, hogy nem gondolta komolyan – vigasztalta.

-         De komolyan gondolta. �s azt hiszem, valamennyire igaza is van – mondta szomor�an. – Itt kellett volna lennem.

-         Nem, Kagome. Neked is j�r a pihen�s. Itt ezt nem kaphatod meg, ehhez haza kell menned.

-         De Inuyasha mondta, hogy j�jjek vissza, de �n elk�ldtem �t. Annyira �nz� voltam.

-         Kagome! Inuyasha az, aki �nz�, nem pedig te! Nyugodj meg v�gre. Nem t�rt�nt nagy baj. Senki nem s�r�lt meg komolyabban, a m�reg pedig hamar elt�vozik a szervezet�nkb�l.

-         Na �s Miroku?

-         Neki m�r semmi baja! – mondta Sango m�rgesen. – Egy ideig nem haszn�lhatja a szelet, de Naraku darazsai miatt am�gy sem tudn�.

-         K�sz�n�m Sango – mondta Kagome. V�gre megnyugodott kiss�.