13. r�sz – A vend�g

Naoki visszament oda, ahol h�g�t hagyta. Arc�r�l nem lehetett leolvasni semmit, Natsuki m�gis tudta, mi j�r a fej�ben.

-         Hazament – mondta a fi� f�l�slegesen, de a l�ny nem tette ezt sz�v�.

-         Ezek szerint igazam volt. �ssze van zavarodva. Sajn�lom.

-         �n is…

Natsuki �rezte, hogy testv�r�n �rr� lesz a tehetetlens�g �s semmi m�sra nem tud figyelni, ez�rt mag�val h�zta, �s egy tiszt�son megnyitott�k a port�lt.

-         Holnap menj, �s besz�lj vele!

-         Igen. Min�l el�bb el kell magyar�znom neki a t�rt�nteket.

-         Tudom, hogy azt mondtam, nem �rulhatod el neki, de ez most m�r nem sz�m�t. Az a fontos, hogy Kagome meg�rtse, a bar�tai vagyunk. Hogy te tiszta sz�vb�l szereted.

Naoki h�l�s mosollyal n�zett r�.

-         K�sz�n�m.

-         Mit �rtesz az alatt, hogy nem az, akinek hitt�k? – k�rdezte idegesen Inuyasha.

-         Gondolod, hogyha olyan v�rszomjas lenne, akkor csak �gy ides�t�lt volna, hogy Kagome fel�l �rdekl�dj�n? – k�rdezett vissza Sango. „Arr�l nem is besz�lve, hogy val�sz�n�leg szereti Kagom�t. De ezt nem fogom Inuyasha orr�ra k�tni…”

-         H�t… - Inuyasha erre nem tudott mit mondani, nem �rtett semmit. Kezdte azt hinni, hogy mindenki tud mindent, csak �t nem t�j�koztatj�k semmir�l.

M�snap reggel Kagome szob�j�nak ablak�n ragyog�an s�t�tt be a nap, minden b�k�s �s nyugodt volt. Kagome �bredezett. Fel�lt, mosolygott, mikor kin�zett az ablakon. Azt�n csod�lkozott, hogy megint otthon van. �s ekkor lehervadt arc�r�l a mosoly, minden esz�be jutott.

-         H�t nem �lom volt… - s�hajtotta szomor�an.

Lassan fel�lt�z�tt, megmosakodott �s le�lt az asztal�hoz. Annyira sz�rakozott volt, hogy meg sem hallotta, amint �desanyja h�vja reggelizni. Kopogtak az ajt�n.

-         Kagome? �bren vagy m�r? Mi�rt nem j�ssz reggelizni, kicsim? – k�rdezte agg�dva az anyja. Azt�n mikor l�nya fel�je fordult, �s � megl�tta a kis�rt szemeit, szomor� arc�t, r�gt�n megfeledkezett a reggelir�l. – Mi t�rt�nt Kagome?

Kagome kinyitotta a sz�j�t, de nem tudott mondani semmit, mert megint el�t�rtek a k�nnyei.

-         Jajj kicsim! H�t mi a baj? – �lelte �t az anyja.

Sok�ig �ltek �gy, m�g v�g�l Kagome megnyugodott �s abbahagyta a s�r�st. N�m�n �ltek tov�bb.

-         Kagome, nem kell elmondanod, ha nem akarod, de tudd, hogy r�m mindig sz�m�thatsz.

A l�ny h�l�san n�zett r�, �s v�gre megsz�lalt.

-         K�sz�n�m anya.

Lent csengettek, valaki kinyitotta az ajt�t. Hangok hallatszottak, majd Souta kopogott Kagome ajtaj�n.

-         N�v�rk�m, t�ged keresnek.

-         Ki az?

-         Az egyik bar�tod.

-         Nem akarok l�tni senkit. Mond meg neki, hogy menjen el. Mond, hogy nem �rzem j�l magam.

-         De…

-         Souta, csin�ld, amit a n�v�red mondott.

-         Igen anya.

Souta �s az anyjuk kimentek. Souta megmondta a l�togat�nak, hogy sajnos Kagome m�g beteg, �s nem fogad senkit. Az anyja meglepetten l�tta, hogy ki is j�tt a l�ny�hoz.

-         Besz�lnem kell Kagom�val – er�sk�d�tt a vend�g.

-         De… - kezdte Souta, de valaki f�lbeszak�totta.

-         Menj fel hozz�. A szob�j�ban van – hallotta anyja hangj�t.

-         K�sz�n�m – azzal felment.

-         De anya! Kagome azt mondta…

-         Nem fontos. Azt hiszem, � most a legjobb orvoss�g sz�m�ra.