14. r�sz – Mindenre f�ny der�l

Miut�n anyja �s �ccse kimentek a szob�j�b�l, Kagome csendben �lt. Mikor meghallotta a kopog�st, �sszerezzent. Azt hitte, anyja j�tt vissza.

-         Gyere be! – ki�ltotta.

Az ajt� lassan kiny�lt, �s Naoki l�pett be rajta. Mivel a l�ny h�ttal �lt neki, nem vette �szre �t. A fi� nem sz�lt semmit, csak �llt. Kagome kezdte furcs�llni, hogy „anyja” nem besz�l, ez�rt h�trafordulva �gy sz�lt:

-          Anya, mi�rt….. – elakadt a szava, mikor megl�tta, hogy nem az �ll a szoba k�zep�n, akire gondolt. – Naoki….

-         Kagome. Rem�ltem, hogy besz�lhet�nk – mondta lassan – Ami a m�ltkor t�rt�nt….

A l�ny f�lbeszak�totta.

-         Nincs mit megbesz�ln�nk. Hazudt�l nekem, becsapt�l. D�mon vagy. Az ellens�g. Csak az�rt f�rk�zt�l a bizalmamba, hogy �ltalam legy�zz�tek a t�bbieket – a l�ny �gy �rezte, az a legjobb megold�s, ha elutas�tja a fi�t. „Nem akarom, hogy tov�bb hazudjon, hogy mindenf�le hamis, kital�lt magyar�zatokkal �m�tson. El�g volt, nem akarok t�bb f�jdalmat!”

Naoki megd�bbent. Nem gondolta, hogy Kagome ezt hiszi. „Natsukinak igaza volt. Meg kell neki magyar�znom a dolgot.”

-         Kagome! Ez egy�ltal�n nincs �gy! Mi nem is tudtuk, hogy te is �t tudsz menni a k�z�pkorba! Fogalmam sem volt r�la! K�rlek, higgy nekem!

A l�ny nem sz�lt semmit. Szomor� szemeivel Naokira n�zett. „Nem tudok… nem megy…”

-         Kagome, hallgass meg. Nem mondhattam el neked, hogy �n �s Natsuki d�monok vagyunk. Azt hittem, hogy csak egy �tlagos haland� vagy, aki nem tudn� elviselni, �s nem akarn�l t�bb� velem lenni. Nem hagyhattam, hogy ez megt�rt�njen. Kagome, �n tiszta sz�vb�l szeretlek. Nem b�rtam volna elviselni, hogy t�bb� ne l�gy mellettem, hogy ne l�thassalak t�bb�.

Kagome m�r nem tudta, mit higgyen. „Ez logikusan hangzik….de vajon igaz?”

-         Naoki. �n szeretlek. De nem tudok b�zni benned t�bb�. Ha annyira szeretsz, mint ahogy �ll�tod, akkor nem hiszem, hogy ne �rezted volna, hogy �n ugyan�gy �rzek. Ha b�zt�l volna az �rz�seimben, nem hitted volna, hogy nem �rten�m meg, m�g akkor is, ha csak egyszer� haland� lenn�k. K�rlek, menj most el. Egyed�l szeretn�k lenni. Ne hazudj nekem t�bb�.

Naoki nem adta fel. „Meg kell �rtetnem vele, hogy nem igaz, amit gondol! Hogy is gondolhatja? Teh�t ennyire sebezhet�? Mi�rt? M�r annyiszor b�ntott�k? Nem hagyhatom, hogy b�rki b�ntsa ezent�l. Nem vesz�thetem el!” gondolta k�ts�gbeesetten,

-         Kagome, �n nem megyek el. Szeretlek. �s igazad van. Elmondhattam volna, hogy d�mon vagyok. Csak tudod, a mai vil�gban ez nem t�l szerencs�s. �s volt m�r p�r rossz tapasztalatom. Ez�rt elhat�roztam, hogy t�bb� senkinek nem mondom el. Natsuki is hallgatott r�la mindenki el�tt. Norm�lis �letet �lt�nk.

Kagome el�sz�r m�rges volt Naokira, ami�rt nem akart elmenni, de a fi� szavai hallat�n elgondolkozott. „Lehet, hogy �szint�n besz�l? Nem lehetett k�nny� nekik. Titkolni a val�di �nj�ket… Tal�n egy�ltal�n nincs igazam?” R�n�zett a fi�ra.

-         Azt mondtad, norm�lis �letet �ltetek? Most m�r nem?

Naoki kicsit megk�nnyebb�lt, �s �r�lt, hogy Kagome elkezdett �rdekl�dni.

-         Ez egy hossz� t�rt�net. Biztos, hogy szeretn�d tudni? Hiszen nem hiszel nekem. Azt mondtad, nem b�zol bennem, akkor most v�gighallgatn�l egy nagyon hossz� hazugs�got? – k�rdezte enyhe g�nnyal, hogy felr�zza a l�nyt.

Kagome b�nb�n� arccal n�zte �t.

-         �n…tal�n nem volt igazam… Szeretn�m, ha elmondan�d nekem az eg�szet.

-         Az eg�szet? H�t rendben van. Kezdj�k tal�n Natsukival �s velem. Eg�szen d�monok vagyunk, any�nk �s ap�nk is d�mon volt, sajnos mindketten meghaltak m�r. A nagyany�nk nevelt fel minket, aki szint�n nagyhatalm� d�mon volt, a m�lth�napban vesz�tett�k el �t. �gy ker�lt�nk vissza Toki�ba. Egy nagy h�zban lakunk, Eri�kt�l nem messze. Nem – v�laszolt a ki nem mondott k�rd�sre – Eri nem d�mon, m�g f�lig sem. Eri anyj�t �r�kbe fogadt�k, nem v�r szerinti rokonunk. Miel�tt nagyany�nk meghalt, egy feladattal b�zott meg minket. Vissza kell menn�nk a k�z�pkorba, egy id�port�lon kereszt�l, amit csak mi ketten egy�tt tudunk megnyitni, hogy megakad�lyozzunk egy katasztr�f�t. Ha nem j�runk sikerrel, megsz�n�nk l�tezni.

-         Hogyan? – d�bbent meg Kagome.

-         Az �s�nk, aki a k�z�pkorban �lt, valaha ember volt. Egy napon megkereste �t egy �reg d�monasszony, a S�t�ts�g �rn�je, akinek nem voltak ut�dai. Felaj�nlotta neki, hogy �tadja az erej�t, csak egy felt�telt szabott. � v�lasztotta ki neki azt a d�mont, akit�l ut�dai sz�lethetnek. „A s�t�ts�g er�i nem veszhetnek k�rba – mondta neki – ha te nem fogadod el az aj�nlatomat, az �jszaka er�i elvesznek. Szabadon keringenek majd, ha �n meghalok.” A l�ny sok�ig gondolkodott, de v�g�l igent mondott. Ereje hatalmas volt. Nagyany�nk zavart �szlelt az id�ben. Azt mondta, ez lehet�v� tette egy er�s f�ld�monnak, hogy megpr�b�lja mag�ba olvasztani az �s�nket. Ezt kell megakad�lyoznunk. Ez�rt ment�nk vissza a k�z�pkori Jap�nba.

Kagome em�sztette a hallottakat.

-         Teh�t fontos k�ldet�setek van. Ezt meg�rtem. Azt hiszem, ez r�szben az �n hib�m. De mi�rt t�madta meg Natsuki azt a falut?

-         Hogy �rted azt, hogy r�szben a te hib�d? Te mit kerest�l ott egy�ltal�n? Natsuki megt�madta a falut? �ppen hogy � mentette meg! Egy hatalmas d�mon t�madta meg a falut, �s � v�gzett vele. A bar�taid meg r�t�madtak.

-         De Sango azt mondta, l�tta, ahogy egy gyerek f�l� hajol, �s az elfut el�le!

-         Persze hogy elfutott! Natsuki d�mon. Az emberek mindig is f�ltek a d�monokt�l, m�gha emberi is az alakjuk. Natsuki d�moni form�j�ban r�ad�sul el�g kegyetlen�l �s ijeszt�en n�z ki.

-         Akkorh�t az eg�sz egy f�lre�rt�s? –Kagome teljesen led�bbent. „Akkor Naoki m�gsem az ellens�g�nk? H�t nem olyan kegyetlen, mint ahogy Inuyasha mondta? � csak v�dekezett, mikor az az �nfej� idi�ta k�rdez�s n�lk�l r�juk t�madt? Teh�t nem csapott be… Milyen ostoba vagyok! Nem kellett volna r�gt�n meggyan�s�tanom Naokit… �s ami azt illeti, �n sem mondtam el neki mindent…”

-         �gy t�nik…. Az a f�ld�mon… nagyon heves term�szet�. Mikor m�sodj�ra tal�lkoztunk, csak �gy nek�nk rontott. Azt�n megl�ttalak t�ged… El�gg� meglep�dtem. Elmondan�d, mit kerest�l ott?

-         Nos, ez is egy hossz� t�rt�net.

-         R��r�nk.

-         H�t j�l van – Kagome elmes�lte az eg�sz t�rt�netet. M�r eb�did� volt, mire v�gre befejezte. – Sz�val, azt hiszem, �n lehetek az oka az id�zavarnak, sajn�lom – Kagome les�t�tte a szemeit.

-         Naoki csod�lkozva hallgatta a l�ny mes�j�t. „H�t emiatt volt mindig szomor�…. Most m�r �rtem.”

-         Nem a te hib�d, Kagome. Hiszen te v�letlen�l jutott�l �t a k�ton.

-         De �n….sajn�lom… �s nem csak ezt. Sajn�lom, hogy csak �gy let�madtalak, �s alaptalanul v�doltalak. Hiszen nem tudhattad. Ostoba voltam. Csak tudod, mindenki csak az �kk�szil�nkokat akarja, �s azt hittem… nem is tudom, hogy gondolhattam r�lad, r�latok… �n… - elcsuklott a hangja �s potyogni kezdtek a k�nnyei.

-         Naoki le�lt mell� az �gyra �s �t�lelte.

-         Kagome. Meg�rtelek. Hiszen tudod… szeretlek. Ez mit sem v�ltozott. Csak p�r napja ismerj�k egym�st, �s ez a szerelem is hirtelen j�tt, nem v�rhatjuk el egym�st�l, hogy a felt�tlen bizalom is k�nnyen kialakuljon – vigasztalta a l�nyt.

Kagome feln�zett r�.

-         K�sz�n�m, hogy velem vagy, Naoki. �s igazad van. Hiszen �n sem mondtam el neked, hogy a k�z�pkori Jap�nba j�rok, �s d�monokkal harcolok. Ne haragudj, k�rlek, bocs�ss meg.

-         Nincs mit megbocs�tanom, Kagome.

-         Ezek szerint…

-         Szent a b�ke – mondta mosolyogva �s megcs�kolta a l�nyt.

Kagome ism�t boldog volt. „Nem is hiszem el. Annyira ostoba voltam! Megb�zhattam volna benne, � olyan j�, Hogy felt�telezhettem r�la ilyesmit? Annyira �r�l�k, hogy kib�k�lt�nk!”

-         Naoki… - kezdte, miut�n abbahagyt�k a cs�kol�z�st.

-         Igen?

-         Most, hogy minden tiszt�z�dott, mivel ti is Naraku ellen vagytok, utazhatn�nk egy�tt is… �gy m�g t�bb id�t t�lthetn�nk egy�tt. �s tal�n hamarabb megtal�ln�nk az �s�t�ket is. Mi m�r nagyj�b�l ismerj�k a k�rny�ket, �s…

Naoki bel�fojtotta a sz�t.

-         Remek �tlet! – mosolygott, �s ism�t megcs�kolta Kagom�t.