15. r�sz – Az eljegyz�s

Kagome �s Naoki egy�tt l�ptek ki a szob�b�l, ahol szembetal�lt�k magukat a fel�j�k igyekv� Sout�val.

-         Anya �zeni, hogy k�sz az eb�d, �s hogy a bar�tod sz�m�ra is van hely az asztaln�l. – k�z�lte vel�k.

-         Vel�nk eb�delsz? – k�rdezte Kagome.

-         Ha nem zavarok, akkor sz�vesen.

-         Rendben, menj�nk.

Eb�d alatt csak �gy z�poroztak a k�rd�sek Naoki fel�.

-         Ki vagy te? Hol laksz? Ismerem a sz�leidet? Mik a sz�nd�kaid Kagom�val?

Meglep� m�don nem Kagome �desanyja volt, aki k�rdezett, hanem a nagyapja. Naoki mellett �lt, �s egyre k�zelebb h�z�dott hozz�, hogy jobban vallathassa.

-         Nagyapa! – sz�lt r� Kagome.

-         Ugyan, semmi baj, Kagome. Csak f�lt t�ged – mosolygott a fi�, majd k�szs�gesen v�laszolgatott. – Yoshiba Naoki vagyok, Kagome egyik oszt�lyt�rs�nak unokatestv�re. Van egy ikerh�gom, ketten �l�nk egy h�zban, a sz�leink meghaltak m�g gyerekkorunkban, a nagyany�nk nevelt fel, akit nemr�giben temett�nk el. Nem vagyunk teljesen egyed�l, van egy �reg h�zvezet�n�nk, aki mintha m�sodik any�nk lenne.

Kagome nagyapja �rdekl�dve hallgatta.

-         �s mik a terveid a j�v�re n�zve?

Naoki elmosolyodott, Kagome pedig elv�r�s�d�tt.

-         Na de nagyapa! Hogy k�rdezhetsz ilyet? Ez m�r igaz�n mag�n�gy!

-         Kagome, - sz�lt nagy komolyan a nagyapja – amennyiben ez a fiatalember szeret t�ged, lehet, hogy egy napon a csal�dunk tagja lesz. Nem hagyhatom, hogy egy j�ttmenttel �llj �ssze!

Kagome f�le t�v�ig elv�r�s�d�tt �s az �jul�s ker�lgette ezekt�l a szavakt�l.

-         Nagy…apa… - ny�gte – ez… nem a te dolgod! Naoki, k�rlek, bocs�ss meg neki, �reg m�r, azt sem tudja, mit besz�l…

Legnagyobb megd�bben�s�re a fi� �gy v�laszolt:

-         Nagyap�dnak t�k�letesen igaza van.

-         Miiii???!!!! – k�rdezte mindenki csod�lkozva.

-         Persze, hogy igazam van!

-         Tudom, hogy m�g fiatalok vagyunk, de nagyon szeretem Kagom�t. Szeretn�m, ha egyszer majd a feles�gem lenne – mondta komolyan.

Kagom�nak �s csal�dj�nak leesett az �lla.

-         Komolyan besz�lsz? – k�rdezte Kagome.

-         Teljes m�rt�kben. Persze csak akkor, ha te is szeretn�d.

Kagom�t kiss� v�ratlanul �rte a dolog. „H��, ez az�rt meglepett. Nem mondom, hogy nem �r�l�k neki, hiszen �n is szeretem �t. De… � d�mon…. Nagyon sok�ig fog �lni, ha �n meghalok…. De kit �rdekel ez most?”

-         Igen, szeretn�m! – mosolygott a fi�ra.

Csal�dja m�g mindig nem t�rt mag�hoz. V�g�l Souta sz�lalt meg.

-         Akkor ez most egy eljegyz�s?

Kagome anyja �s nagyapja �sszen�ztek.

-         Azt hiszem, vehetj�k annak. Minthogy Naoki sz�lei m�r nem �lnek, vel�k nem tudjuk megbesz�lni – mondta az �reg.

-         Nagyon �r�l�k annak, hogy ennyire szereted a l�nyomat, �s hogy ennyire komolyak a sz�nd�kaid. Ha nektek is megfelel, hivatalosan is jegyeseknek tekint�nk titeket. Ha el�g id�sek lesztek, majd �sszeh�zasodtok.

-         Ez nagyszer� – mondt�k a szerelmesek, szinte egyszerre.

-         Mikor v�gre kettesben maradtak, boldogan meg�lelt�k �s megcs�kolt�k egym�st.

-         Tudom, hogy hirtelen j�tt ez az eg�sz, Kagome. Rem�lem, nem hoztalak k�nos helyzetbe.

-         Dehogy. Szeretn�k egyszer a feles�ged lenni – mondta les�t�tt szemekkel. – Csak…

-         Csak?

-         H�t, hogy mivel te d�mon vagy, tov�bb fogsz �lni, mint �n…. Ha lesznek gyerekeink, f�ld�monok lesznek. Ez nem zavarn� a csal�dod t�bbi tagj�t?

-         Nem zavarn�. De ha igen, ez engem akkor sem �rdekelne. Szeretlek. Csak ez a fontos.

-         Az az igazs�g, hogy nem csak emiatt agg�dom.

-         H�t akkor mi b�nt?

-         Egy ember�let nagyon r�vid…. – kezdte – �n sokkal t�bb id�t szeretn�k veled t�lteni. L�tni, ahogy a gyerekeink feln�nek….

-         Ha csak ez b�nt, akkor semmi gond. Ezen lehet seg�teni – felelte titokzatosan Naoki.