18. r�sz – Sango �rz�sei

Estefel� �gy hat�roztak, hogy let�boroznak. Inuyasha morgol�dott ugyan, de tanulva a kor�bbiakb�l, nem ellenkezett t�ls�gosan. Mirokut �s Inuyash�t elk�ldt�k t�zif��rt, am�g a t�bbiek megfelel� helyet kerestek a t�bornak. Olyan helyet szerettek volna, ahol a most m�r kib�v�lt csapat k�nyelmesen elf�r, ugyanakkor el�gg� v�dett is. Natsuki v�gre r�tal�lt a t�k�letes helyre, mindenki el�gedett volt vele. Mikor a fi�k visszat�rtek, meggy�jtott�k a t�zet. Kagome �s Natsuki el�vett�k a magukkal hozott �lelmet, �s mindenki kiv�lasztotta a neki tetsz�t, majd nekil�ttak. Inuyasha term�szetesen az instant t�szt�t falta, Miroku, Sango �s Shippou Kagome f�ztj�t, az ikrek �s a l�ny pedig Natsuki f�ztj�t ett�k. Mikor Miroku befejezte, fel�llt, nagy komolyan Natsukihoz l�pett, – aki m�r szint�n v�gzett – megfogta a kez�t, �s elkezdte.

-         Natsuki, lenn�l a gyermekeim anyja?

Natsuki �gy meglep�d�tt, hogy meg sem tudott sz�lalni. „Mi�rt k�rdezi ezt t�lem? Hiszen Sang�t szereti!”

Sango tork�n megakadt a rizs, annyira m�rges lett, fel�llt, odament Mirokuhoz �s egy hatalmasat lekevert neki.

-         Te perverz idi�ta! Hihetetlen vagy! – azzal otthagyta �s a lehet� legmesszebb �lt le t�le.

-         Most meg mi a baja? – �rtetlenkedett Miroku.

A t�bbiek megrov�an n�ztek r�.

-         Ne mond, azt, hogy nem tudod. Vil�gos, hogy nem k�z�mb�s ir�ntad – vil�gos�totta fel Natsuki.

-         De h�t �n csak….

-         Csak csup�n megk�rdezted t�lem, lenn�k-e a gyermekeid anyja. Azt hiszem, nem kellett volna. Erre a feladatra m�r van valakid, nem?

-         Ezt meg hogy �rted? – k�rdezte m�g mindig zavartan Miroku.

-         Hihetetlen mennyire vak vagy. Sango szeret t�ged, te bolond!

-         Hogy szeret? De…

-         �s te is szereted �t – folytatta a l�ny – vagy tal�n t�vedek?

Miroku r�n�zett az erd� sz�l�n �l� Sang�ra. „Szeretem Sang�t? Igen… nem k�z�mb�s sz�momra. De hogy � is szeretne engem? Nem hiszem. Natsuki t�ved.”

-         Nincs igazad – sz�lalt meg komolyan. „Semmi es�lyem Sang�n�l. Jobb, ha nem rem�nykedek.”

Natsuki sejtette, mi j�r a fi� fej�ben. „Sajn�lom �t. De m�rges is vagyok r�. Hogy lehet, hogy ha m�sr�l van sz�, annyira �lesen v�g az esze, de ha Sang�r�l, akkor ennyire vak?” forrongott mag�ban.

„Mi�rt zavar ez t�ged ennyire, h�gi?”

Natsuki b�tyj�ra n�zett, aki csendben �lt Kagom�val a t�z m�sik oldal�n.

„Sango a bar�tn�m. Tudom, hogy csak ma ismertem meg, de tudom, hogy j� ember. Seg�teni fogok nekik.”

„Biztosan j� �tlet, ha beleavatkozol?”

„Nem tudom. De ha ezen az agyal�gyult Mirokun m�lik a dolog, Sango sosem lesz boldog.”

„Azt hiszem, igazad van. De az�rt vigy�zz, nehogy csak tov�bb ronts a helyzeten.”

„Rendben.” Azzal Natsuki odas�t�lt Sang�hoz.

-         Natsuki a fej�be vette, hogy �sszehozza Sang�t �s Mirokut – k�z�lte Kagom�val Naoki.

-         Gondoltam. Miroku mindig t�lz�sba viszi a n�vad�szatot. Szeg�ny Sango teljesen kivan emiatt.

-         Igen. �rzem a k�zt�k l�v� fesz�lts�get. Hihetetlen, hogy nem �reznek semmit a m�sik �rz�seib�l.

-         Rem�lem, Natsuki sikerrel j�r.

-         �n is.

Inuyash�t az eg�sz jelenet hidegen hagyta. Csak evett �s evett. Mikor a saj�t adagj�t befalta, Shippou t�ny�rja fel� vette az ir�nyt.

-         Inuyasha, az az eny�m! Te m�r megetted a r�szedet!! – kiab�lta a r�kak�ly�k.

Inuyasha r�csapott a fej�re, �s elvette az � r�sz�t is.

-         Kagomeee!!! Kagome!!!

-         Mi t�rt�nt Shippou? – k�rdezte a l�ny, mik�zben odament hozz�. Mikor l�tta a r�kak�ly�k k�nnyes szemeit, p�pos fej�t, �s ahogy Inuyasha eszik, r�gt�n tudta mi t�rt�nt.

-         Inuyasha! Hogy b�nhatsz �gy Shippouval? � m�g csak egy gyerek! Add vissza neki az �telt! Te m�r �gy is t�bbet ett�l, mint mi!

-         Dehogy adom! – hangzott a felelet.

Kagome v�szj�sl�an felemelte a kez�t. Inuyasha feln�zett r� �s megr�m�lt.

-         Kagome….

-         FEKSZIK!!!

A f�ld�mon egyenesen belev�g�dott az el�tte tornyosul� instantt�szta-doboz halomba.

-         K...Kagome! Ezt m�g megb�nod…. – morogta fenyeget�en.

-         Ahhoz m�g nekem is lesz egy-k�t szavam, �csi! – �rt oda a tett sz�nhely�re Naoki. is.

Felvette a f�ldr�l Shippou t�ny�rj�t, �s visszaadta neki..

-         Tess�k. Edd meg, amit ez az �henk�r�sz meghagyott – n�zett lesajn�l�an Inuyash�ra.

-         K�sz�n�m – felelte a r�kad�mon-k�ly�k �s elkezdett enni.

-         Minek nevezt�l, te ostoba? – Inuyasha fel�llt, �s Naoki fel� fordult.

-         El�g! Inuyasha, hagyd abba!

-         Mert k�l�nben? – k�rdezte g�nyosan.

Kagome nagyot s�hajtott.

-         Fekszik.

Inuyasha ism�t a f�ldbe v�g�dott, Kagome pedig elvonult Naokival.

-         Sango? – Natsuki a l�ny v�ll�ra tette a kez�t – J�l vagy?

-         Igen. Semmi bajom.

-         Le�lhetek?

-         Persze.

Egy darabig hallgattak, majd Sango kit�rt.

-         Annyira �rz�ketlen! Hogy lehet ilyen? – k�rdezte s�rva.

-         Natsuki �t�lelte.

-         Sango…. Nem sz�nd�kosan csin�lja, hidd el – pr�b�lta vigasztalni – Miroku nem tudja, mit �rzel ir�nta. Nem tudja elhinni, hogy szereted. Pedig � is �rez ir�ntad valamit.

-         Gondolod?

-         Tudom. Ne feledd, �rzem – mosolygott b�tor�t�an a d�monl�ny.

Sango nem tudta, mit gondoljon. „Natsuki meg�rzi. Akkor Miroku… de h�t…. ha egy csinos l�nyt l�t….”

-         Akkor mi�rt? Mi�rt hajkur�ssza folyton a n�ket?

-         Mert �gy gondolja, nincs es�lye n�lad.

-         Sz�val… azt hiszed, ha tudn�, hogy mit �rzek, akkor felhagyna ezzel? – k�rdezte rem�nykedve.

-         Azt hiszem. Majd �n seg�tek nektek.

-         K�sz�n�m neked, Natsuki. Rem�lem, igazad van.

„�n is.”