22. r�sz – Natsume

Valahol, egy gy�ny�r� �s b�k�s tiszt�son egy fiatal l�ny haladt, m�lyen a gondolataiba mer�lve. Hossz� fekete haj�t l�gyan lengette a sz�l, csak�gy, mint vil�gosk�k kimon�j�t. Arc�n megl�tszott, hogy nagyon t�preng valamin, de m�g �gy is rendk�v�l sz�p volt. Szemei m�lyk�kek, ajkai s�t�tpirosak voltak. Nagyon lassan s�t�lt, majd egyszer csak meg�llt. K�rben�zett �s elmosolyodott. „Milyen sz�p itt.” – s�hajtotta. „Eddig �szre sem vettem. T�ls�gosan lek�t�ttek a gondolataim.” Megint elkomorodott. „Vajon j�l tettem? Az az �regasszony d�mon volt. �s most…. �n is az lettem. De… m�g mindig nem tudom eg�szen felfogni… Az asszony szavai… Azt mondta, �n vagyok a kiv�lasztott. Hogyha �n nem fogadom el az er�it, akkor a s�t�ts�g hatalma elv�sz. De ez mi�rt rossz? – k�rdeztem �n. Erre �: ha az �jszaka er�i szabadon keringenek, el�bb ut�bb kiv�lasztj�k a lehet� legrosszabb szem�lyt, aki nem tudja kord�ban tartani, �s �gy �k ir�ny�thatj�k az illet�t. Ennek bel�thatatlan k�vetkezm�nyei lehetnek. Na j�, ez eddig rendben, de mi�rt pont �n? Mi�rt? �n csak nyugodtan szerettem volna �lni. Erre most itt vagyok. Egy �jdons�lt d�mon, akinek meg kell keresnie valami er�s d�mont, hogy t�le legyenek �t�dai, hogy a s�t�ts�g er�inek m�lt� �r�k�sei legyenek.” – dohogott mag�ban. „Na de k�ny�rg�m, mi az, hogy t�le legyenek ut�daim? M�g csak nem is ismerem! Egy vadidegen! R�ad�sul egy d�mon!! Na j�, hisz most m�r �n is az vagyok, de egy d�mon kegyetlen, durva, �s gy�l�li az embereket. �n is ember voltam, �n nem vagyok ilyen! M�g az �ll�t�lagos er�imet sem tudom haszn�lni! Sz�nalmas vagyok.” – szomorodott el. „M�r azt sem tudom, hogy ki vagyok… Hogyan fogok �gy b�rkit is megtal�lni?! Ez k�sz �r�let! M�g azt sem tudom, hogy n�z ki, akit keresek. Na j�, fekete hold a homlok�n… De m�gis h�ny d�monnak van fekete hold a homlok�n? Milli�an lehetnek. Mondjuk, szinte semmit nem tudok a d�monokr�l… Jajj, istenem. Jobb lesz, ha abbahagyom… �gy nem jutok semmire, csak m�g jobban �sszezavarodok…. �s m�r egy j� ideje itt �llok egy helyben, m�g a v�g�n r�m esteledik. Jobb lesz, ha elindulok… Pedig milyen gy�ny�r� ez a hely. De mindegy… most fontosabb dolgom van.” Azzal nagy nehezen elindult. Mikor el�rte az erd� sz�l�t, m�g egyszer, utolj�ra visszan�zett, azt�n elt�nt a s�r�ben. Natsume megpr�b�lt nem t�l sokat gondolkozni, mik�zben haladt el�re. Ez t�bb�-kev�sb� siker�lt is neki. Ha m�gsem, akkor ism�t meg�llt egy id�re, megpr�b�lta rendezni gondolatait, �s lenyugodni. Ebb�l kifoly�lag csak lassan haladt. Mire beesteledett, m�g mindig nem �rt ki az erd�b�l. �gy d�nt�tt, keres valami v�dett helyet. Egy ideig csak j�rk�lt a k�rny�ken, de nem tal�lt semmit. „Se egy barlang, se egy �reges fa… H�t persze, mi�rt is lenne ekkora szerencs�m? Ilyen az �n form�m….” – s�hajtotta, azzal led�lt egy fa al�. Kicsit nyugtalan volt, hiszen d�mon volt ugyan, de egyenl�re m�g haszn�lhat� er�k n�lk�l. V�dtelen volt. Fesz�lten figyelt egy darabig, de hamarosan elnyomta az �lom.