24. r�sz – Egy �jabb csapat b�v�l ki

Sesshoumaru �s kis csapata �pp a Rin miatti szok�sos pihen�j�t tartotta egy foly� partj�n. Rin rendk�v�l �r�lt ennek, r�gen �lltak m�r meg, f�radt volt, r�ad�sul a nagy melegben j�l is esett neki a h�s v�z. J�kedv�en futk�rozott, j�tszott, pr�b�lt halat fogni. N�ha, mikor siker�lt neki, boldogan futott Yaken fel�, hogy megmutassa, � is j� valamire. Ilyenkor a kis d�mon csak veszekedett vele egy sort, hogy minek pazarolja ilyesmire Sesshoumaru Nagy�r dr�ga idej�t, csak h�tr�ltatja �ket. Rin nem t�r�d�tt ezzel, folytatta a j�t�kot. Sesshoumaru egy kicsit t�volabb elgondolkozva �lt egy hatalmas fa �rny�k�ban. Rin n�ha hozz� is odafutott, de � nem t9r�d�tt vele. Gondolatai annyira lefoglalt�k, hogy szinte alig vette �szre a kisl�nyt. N�ha, mikor egy-egy gondolata v�g�re �rt, Rin�k fel� fordult. L�tta, ahogyan Yaken perlekedik vele, de tudta, a kis d�mon a maga m�dj�n eg�szen megkedvelte a l�nyt. „Meg persze retteg att�l, hogy ha valami baja esik, esetleg meg tal�lom �lni. Csakugyan… ez a gyerek…fontos lenne sz�momra?” Ilyenkor persze r�gt�n elvetette ezt a badar �tletet, �s �jra elmer�lt a gondolataiban. Egyszer csak, mikor �pp ism�t Rint n�zte, ismer�s szag �t�tte meg az orr�t. Fel�ll, �s a szag ir�ny�ba n�zett. „K�l�n�s… ki lehet az?” Yaken is �szrevette, hogy ura megmozdult, de mivel neki nem voltak olyan kifinomult �rz�kszervei, mint Sesshoumarunak, nem tudta, mi lelte gazd�j�t.

-         Sesshoumaru Nagy�r! Sesshoumaru Nagy�r! Mi t�rt�nt? – k�rdezte, mik�zben odafutott.

Sesshoumaru figyelemre sem m�ltatta �t, egyre csak az erd�t figyelte. Hamarosan �szrevett egy alakot a f�k k�z�tt, amint az fel� tart. Ekkor v�gre felismerte a szagot, mely m�lyen az eml�kei k�zt volt eltemetve. Az alak egyre k�zelebb �rt, m�r Yaken is megl�thatta.

-         L�m-l�m…. Sesshoumaru, te mit sem v�ltozt�l. A szagl�sod m�g most is kiv�l� – �llap�tott a meg az idegen.

-         Reito. Mit akarsz? – k�rdezte Sesshoumaru h�v�sen.

-         Nah�t! �gy kell �dv�z�lni egy kedves rokont? – g�nyol�dott Reito.

-         Ha azt v�rtad, hogy majd boldogan a nyakadba ugrok, nem az vagy, akit �n ismertem.

-         Igazad van – komolyodott meg a f�rfi – Legy�nk racion�lisak. Nem v�rtam semmit t�lem. Pontosan tudom, milyen vagy. �s ahogy l�tom, te sem felejtett�l el engem.

Ahogy besz�lt, von�sai megkem�nyedtek. Reito eg�sz l�nye rendk�v�li kegyetlens�get �s hidegs�get t�kr�z�tt. Nagyon hasonl�tott Sesshoumarura. Ugyanolyan magas �s er�s volt, arcvon�saik is sokban megegyeztek. Reit�nak viszont hossz�, fekete haj volt, homlok�n pedig egy ugyancsak fekete telihold vir�tott. Sesshoumaru elmosolyodott, mire Yaken kezdett egy kisebb fajta p�nikba esni.

-         Ezt j� hallani – hangzott a t�m�r felelet – Teh�t, elmondhatn�d, mi�rt j�tt�l. Felt�telezem, nem csak egy csal�di �sszej�vetelt szerett�l volna lebonyol�tani.

-         Igen, ism�t igazad van. Meg kell tal�lnom valakit. Arra gondoltam, mivel ez a te ter�leted, veled tarthatn�k.

Sesshoumaru nem lelkesedett az �tlet�rt. Reito az unokatestv�re volt. Anyja n�v�r�nek a fia. Egy�tt nevelkedtek, j�l ismerik egym�st. Tal�n m�g bar�tok is voltak. De �ppen ez�rt nem akarta, hogy vel�k tartson. Hossz� csend ut�n v�g�l �gy sz�lt.

-         Rendben van. De nem tesz�nk semmif�le kit�r�t a kedved�rt. Ha utunk sor�n megleled, akit keresel, rendben van. Ha nem, ak�r el is mehetsz.

Reito b�lintott, � sem gondolta m�sk�pp.

Rinnek id�k�zben felt�nt, hogy Yaken m�r nincs ott mellette. K�r�ln�zett, �s megl�tta Sesshoumarut, aki m�r szint�n nem ott volt, ahol az el�bb, hanem egy m�sik f�rfival t�rsalgott. Nem sokat t�r�d�tt vele, m�skor is el�fordult m�r, hogy Sesshoumaru nem foglalkozott vele. Tov�bb fogdosta a halakat, �s v�gre siker�lt kifognia egy sz�p nagy p�ld�nyt. Nagyon meg�r�lt, �s zs�km�ny�val egy�tt elkezdett Sesshoumaru fel� futni.

-         Sesshoumaru Nagy�r! N�zd! N�zd, mit fogtam! – ki�ltotta boldogan.

Sesshoumaru �s Reito is Rinre n�ztek. M�g ut�bbi meglep�dve, el�bbi enyh�n megrov�an. Yaken pedig szab�lyosan le�v�lt�tte a fej�t.

-         Rin! Nem megmondtam, hogy maradj ott, ahol vagy? Ne �sd az orrod Sesshoumaru Nagy�r dolg�ba!

-         Rin – sz�lt Sesshoumaru, mire a kisl�ny azonnal r�n�zett.

-         Igen, Sesshoumaru Nagy�r?

-         Menj vissza.

-         Igen! – �s m�r futott is a foly� fel�.

-         Yaken! Menj vele – utas�totta szolg�j�t.

A kis d�mon ellenvet�s n�lk�l Rin ut�n ment. Reito furcs�n n�zett Sesshoumarura. „Mi volt ez? Egy haland� l�ny? Sesshoumaru �letben hagyja? Vele utazik?”

-         Sesshoumaru, j�l l�ttam? Te megt�rsz magad mellett egy haland� gyereket?

-         Valami probl�m�d van ezzel? – k�rdezett vissza egy j�ghideg pillant�s k�s�ret�ben a d�mon.

-         Hogy probl�m�m van-e? Nos igen, van – v�laszolt Reito ugyanolyan hidegen. Megropogtatta az ujjait, majd �gy sz�lt – Nem garant�lom, hogy biztons�gban lesz mellettem.

Sesshoumaruban megmozdult valami.

-         Ha Rinnek b�rmi baja esik, m�g itt vagy, azt te sem �led t�l – k�z�lte unokatestv�r�vel.

Reito meglep�d�tt. „Ennyire fontos neki?”

-         Teh�t te szereted ezt a kisl�nyt. Ez megh�kkent�. Te, a Nagy Sesshoumaru, aki k�rdez�s n�lk�l gyilkol, megveti a haland�kat, s�t, m�g a f�ld�monokat is. �gy l�tszik, m�gsem vagy m�r a r�gi.