A sors �tjai

30. fejezet: Vihar el�tti csend

(by Keiko)

-         Furcsa ez a csend…- sz�lalt meg Kagome.

-         Igen…Semmi mozg�s…- mondta Inuyasha.

H�rom b�cs�ztak el Kaede any�t�l, de az�ta egyetlen d�mont sem l�ttak. Rin �s Shippou az any�n�l maradt, mert Inuyash��k �gy gondolt�k, ott biztons�gosabb.

-         Most persze sehol egy d�mon…Amikor meg nem kellene, Naraku biztosan r�nk k�ld egy csapatot…- mondta Miroku.

Mi�ta elindultak, Naraku kast�ly�t kerest�k, de semmi nyomot nem tal�ltak…M�gis kelet fel� tartottak…Valami mintha arra h�zta volna �ket…

-         Naraku biztosan berezelt, �s elb�jt…- mondta Inuyasha.

-         Nem…Ez olyan, mint a vihar el�tti csend…Mikor �gy t�nik, minden rendben van, azt�n hirtelen kit�r a vihar…- sz�lalt meg Kagome.

-         Aha…De azt nem �rtem, ti mi�rt j�ttetek vel�nk?! – n�zett Inuyasha bossz�san Sesshoumarura, Koug�ra �s Ayam�re, meg a farkasokra, akiket magukkal hoztak.

-         Ne hidd azt, hogy nekem ez akkora �lvezet, �csi…- mondta Sesshoumaru kiss� g�nyosan.

-         NE H�VJ �CSINEK!!!! – ord�totta Inuyasha.

-         Ahogy akarod, �csik�m…- v�laszolt g�nyosan Sesshoumaru, k�l�n kihangs�lyozva az „�csik�met”.

Inuyasha m�r kezdett volna nekiugrani Sesshoumarunak, de Kagome le�ll�totta…Illetve lefektette. (J)

-         Osuwari. – mondta a l�ny unottan.

-         Ezt ma m�r �t�dsz�r j�tssz�k el…- mondta unottan Ayame.

-         Kezd kicsit ideges�t� lenni…- mondta Kouga is.

-         Akkor menjetek el! Semmi sz�ks�g r�tok, egyed�l is elb�nok Narakuval! – mondta Inuyasha, miut�n felt�p�szkodott a f�ldr�l.

-         �lmodik a nyomor…- morogta f�lhangosan Sesshoumaru…Az�rt el�g hangosan ahhoz, hogy mindenki meghallja.

-         MIT MONDT�L?!?!?! – kezdte volna �jra Inuyasha, de Kagome megk�sz�r�lte a tork�t, ez�rt a hanyou gyorsan lehiggadt, miel�tt m�g �jra a f�ldre ker�lne.

-         Inuyasha…Az�rt j�nnek �k is, mert �gy t�bb es�ly�nk lesz Naraku ellen…- mondta Kagome aznap m�r ki tudja h�nyadszor.

Inuyasha m�g morgott egy ideig, majd v�gre tejesen lenyugodott…A t�bbiek nagy �r�m�re…

-         K�v�ncsi vagyok, Naraku mekkora sereget gy�jt�tt �ssze…- sz�lalt meg Sango.

-         Biztosan nagyot…- mondta komoran Miroku.

-         De nem minden embere van vele…- mondta Inuyasha.

-         Kir�l besz�lsz?…- k�rdezte Ayame.

-         Kagur�r�l…M�g r�gebben megkeresett…Szabad akar lenni, de sz�ve Narakun�l van…�gy ir�ny�tja…- magyar�zta Inuyasha.

-         Aha…- �rtette meg mindenki.

Egy ideig mindenki cs�ndben menetelt…Majd Kouga, Ayame, Inuyasha �s Sesshoumaru felkapt�k a fej�ket.

-         Valami j�n…Valami, aminek Naraku szaga van…- mondt�k.

Mindenki felk�sz�lt. Hamarosan megjelent egy csom� sz�rnyas d�mon…Akiket egy csapat m�rges dar�zs k�s�rt…A d�monok r�gt�n c�lba vett�k a csapatot.

-         �gy l�tszik, Naraku eddig v�rt…- jegyezte meg Sesshoumaru, mik�zben belevetette mag�t a csat�ba.

Senk sem v�laszolt, mindenki a d�monokkal volt elfoglalva…Azok, b�r nem voltak olyan er�sek, de sokkal t�bben voltak, mint �k, ez�rt a harc elej�n f�l�nyben voltak…

De azt�n Inuyash��k �sszeszedt�k magukat, �s a d�monok kezdtek fogyni…Mikor m�r csak nagyon kev�s d�mon maradt, az egyik megragadta Kagom�t, majd mind elt�ntek…

-         KAGOME!!!! – ord�totta Inuyasha, de m�r nem tehetett a l�ny�rt semmit sem…

Folyt. k�v.