1. fejezet -  Egy terem padl�j�n, megl�ncolva…

- Azonnal eresszenek el! Hogy k�pzelik… - zengett a terem. – Nem hallj�k?! Mi�rt vagyok megl�ncolva?! ENGEDJENEK EL!!! – ord�tott tov�bb az ismer�s hang.

Sesshoumaru lassacsk�n �bredezett. Kinyitotta szemeit, �s alighogy kitisztult l�t�sa k�rnyezet�t p�szt�zta.

A f�ld�n fek�dt, ez�st�s haja sz�tter�lt a padl�n.

V�gtagjait er�s l�ncok �vezt�k megg�tolva a szellemet, hogy fel�llhasson. Hi�ba k�s�relte meg elt�pni �ket, minden pr�b�lkoz�s sikertelen volt. Tekintete �jra k�rbej�rta a helyis�get.
Egy terem hideg padl�j�n fek�dt. A falakon k�rbe f�kly�k sora pr�b�lt vil�goss�got teremteni gyenge f�ny�vel.

- Kehh… csak nem fel�bredt�l, Sesshoumaru? –sz�lalt meg ism�t a m�r j�l ismert hang – Fen�be…

Sesshoumaru tekintete lassan a padl�ra siklott. T�le p�r m�terre, a terem m�sik v�g�ben, Inuyasha fic�nkolt ugyanilyen szerencs�tlen helyzetben, megl�ncolva. A fi� idegesen r�ngatta v�gtagjait, nem zavarta hogy a l�nc m�r kikezdte azokat.

- Inuyasha �csik�m… sz�nalmas vagy… h�t kifog rajtad p�r egyszer� l�nc? - v�laszolt egy megvet� tekintet k�s�ret�ben a szellem.

- Ahogy �gy eln�zem te sem szabadult�l ki! – v�gott vissza �ccse.
”Azt majd megl�tjuk!”
Sesshoumaru v�lasz helyett tekintet�t a plafonra emelte. �sszpontos�tott, s p�r m�sodperc m�lva szeme v�r�sen felizzott. Test�t �tj�rta a hatalmas er�, mely norm�lis esetben egyetlen t�mad�s alkalm�val haland�k sz�zait k�lden� a m�svil�gra. Nekifesz�lt l�ncainak, de azok csikorogva dacoltak akarat�val s nem eresztett�k. Pr�b�lkoz�s pr�b�lkoz�st k�vetett, de mindhi�ba… az eredm�ny csup�n f�ls�rt� hang volt mellyel bilincsei v�laszoltak. A nyugodt arckifejez�s m�g�tt egyre nagyobb fesz�lt idegess�g rejlett… K�ptelen volt belenyugodni hogy �t a Nagy Sesshoumarut, akit mindenki retteg, holmi l�ncok foglyul tudj�k tartani. Hidegv�re lassan tovasz�llt s elm�j�t egyre ink�bb beh�l�zta egy eddig sz�m�ra csaknem ismeretlen �rz�s…. A f�lelem…
Szeme v�r�sr�l visszav�ltott aranys�rg�ra s n�mi k�ts�gbees�s k�lt�z�tt bel�...
” Ez nem lehet… Nem l�tezik… Mif�le l�ncok ezek???”
Egyre csak feszengett s m�r az � csukl�j�b�l is megeredt a v�r…
”Ez lehetetlen!” Szemei d�h�sen villogtak mik�zben visszahanyatlott a f�ldre. Hirtelen valami furcsa illat csapta meg orr�t… Finom, friss illat, mi oly ismer�s volt neki… „De honnan?” �rdekes m�d kisebb nyugalmat hozott sz�v�re…
- Felesleges er�lk�d�s… Innen nem szabadultok, m�g �n azt nem akarom… - csend�lt f�l egy b�s n�i hang. A k�t fogoly figyelme a terembe bel�p� idegenre ir�nyult. A l�ny lass� l�ptekkel kett�j�k k�z� s�t�lt, �gy bel�pve a f�kly�k f�ny�be. S�t�tbarna k�penyt viselt �s csukly�t, mint egy teljesen elrejtve arc�t a k�lvil�g el�l. Csup�n egy k�sza sz�ke hajtincs �rulkodott �l� mivolt�r�l.  A k�t kis cs�sz�t, mit eddig kez�ben tartott a f�ldre tette �s kezeit az �gnek emelte. Valamit mormolni kezdett… Sesshoumaruban furcsa �rz�s keringett… mintha ismern� valahonnan…Mikor �gy t�nt befejezte mondand�j�t, kez�ben a cs�sz�kkel Inuyash�hoz t�rdelt. Megk�s�relte megitatni vele a keser� f�zetet, ami a kis ed�nyekben rejlett. Persze nem volt k�nny� dolga, a fi� d�h�sen elford�totta fej�t �s esze �g�ban sem volt meginni azt a kotyval�kot, amit oly annyira le akartak tuszkolni tork�n. V�g�l m�gis csak a l�ny j�rt sikerrel s a keserny�s szer Inuyasha gyomr�ban v�gezte. Ezt k�vet�en k�t ujjal meg�rintette a nyak�t…. A f�lszelem felszisszent… mintha az �rint�se �getne…
 Most Sesshoumarun volt a sor… A l�ny most mell� t�rdelt s a kis cs�sze v�szesen k�zel�tett Sesshoumaru fej�hez... A f�zetet azonban � sem akarta meginni. T�ntet�en elford�totta fej�t. A l�ny vele nem er�szakoskodott, mint Inuyash�val… Finoman visszaford�totta a f�rfi fej�t. Sesshoumaru azonban ism�t elfordult.
- K�rlek… ne nehez�tsd meg a dolgom…- sz�lalt meg ism�t a l�ny. Hangja sz�pen, de annyira b�san csengett… Sesshoumaru lelk�b�l ism�t kezdett elp�rologni a nyugodts�g �s hely�n �jra pisl�kolni kezdett az idegess�g �s a szabadulni v�gy�s apr�cska l�ngja. A l�ny illata…hangja… Mind… „Oly ismer�s… De honnan?” Tekintet�t visszaford�totta fogvatart�j�ra.
- M�gis mi�rt k�nny�ten�m meg?!- v�laszolt maga nyugodt hangj�n.
- K�rlek… Sesshoumaru… Tudod j�l, hogy nincs �rtelme ellen�ll�snak… hisz itt fekszel… megl�ncolva…
Sesshoumaru… ak�rmennyire is hadakozni akart a l�ny akarata ellen, m�gis a lelke m�ly�n tudta hogy neki van igaza… hisz mit tud tenni? A f�ldh�z van l�ncolva… mozdulni is �pp hogy csak tud…
Az idegen ism�t pr�b�lkozott, s a szellem ez�ttal lenyelte a f�zetet, �s k�zben sz�ntelen�l a l�ny arc�t f�rk�szte. M�g mindig nem tudta honnan ismeri… de hangja, illata… mintha egy r�g nem l�tott, hi�nyolt szem�ly lett volna… s valahogy mintha egy kis rem�ny �bredt volna sz�v�ben, hogy viszont l�thatja… De ak�rhogy kereste a l�ny tekintet�t az mindig ker�lte az �v�t.
Meg�rintette a f�rfi nyak�t is. Sesshoumaru sz�tlanul t�rte az �get� �rz�st… A l�ny k�t ujja egyszerre csak nem �gette b�r�t, s keze l�gyan v�gig sim�totta szellem arc�t.
- Bocs�ss meg… - suttogta… Teste lend�lt hogy fel�lljon… de mintha… t�tov�zott volna… Visszat�rdelt a f�rfi mell� �s a szem�be n�zett… Sesshoumaru ez�ttal belen�zhetett abba a csod�latos m�lyk�k szemp�rba, amit az im�nt oly nagyon keresett… V�gre �ssze �llt a k�p elm�j�ben… s egy eml�kfoszl�ny jelent meg szeme el�tt…. Egy hossz�, �benfekete haj�, m�lyk�kszem� l�ny�…amint a sz�l haj�ba kap s a hajsz�ne sz�k�re v�lt…”Sora…”

- Sora… - ny�gte ki nagy nehezen a l�ny nev�t.
Inuyasha eddig n�m�n figyelt, de most fennakadt a n�v hallat�n.
- Ti ismeritek egym�…- de szava elakadt.

A l�ny leh�zta arca el�l a csukly�t, Sesshoumaruhoz hajolt, s ajkuk forr� cs�kban �rt �ssze.
Inuyasha csak n�zte a furcsa p�rost…
- Mi- mi folyik itt?! – kerekedett m�g jobban a f�lszellem szeme…
A l�ny Sesshoumaru szem�be n�zett. Az aranys�rga szemp�r k�rd�n meredt r�… Meglepetts�g �s csal�d�s is t�kr�z�d�tt benne…
- Bocs�ss meg… - Sora arc�n k�nnycseppek sokas�ga csillant meg … Hirtelen fel�llt, k�z�pre szaladt s kez�t �jb�l az �gnek tartotta. Sesshoumaru sz�tlanul n�zett ut�na… Nem �rtette mi folyik k�r�l�tte…
„Bocs�ss meg nekem Sesshoumaru… K�rlek!”
- S e k�t l�lek gazd�ja �k ketten legyenek! – emelte fel hangj�t Sora majd s�rva t�rdre rogyott…
- Sesshoumaru!!! Ki ez a l�ny, �s mi�rt l�ncolt… meg… minket? Faggat�zott Inuyasha de utols� szavai m�r vacog�s k�zben hagyt�k el sz�j�t…
Sesshoumarut is a hideg r�zta �s er�s h�nyinger ker�lgette…
A vil�g s�t�t�lni kezdett… a f�kly�k f�nyei elhalv�nyultak, majd teljesen kialudtak…, s Inuyasha vacog�s lassan a semmibe veszett…

(folyt. K�v.)

Ha van valami mondani val�d a ficcel kapcsolatban akkor azt a megfelel� men�pontban elmondhatod ;) �n sz�vesen l�tom a kritik�t...S�tt �r�ln�k ha elmondan�tok a v�lem�nyetek...(Sille)