4. Fejezet

-         J� reggelt mindenkinek! – k�sz�nt Kagome a kis t�rsas�gnak, mikor m�r mindannyian a reggeliz�asztaln�l �ltek.

-         Szia! Gyere, mert nem marad semmi! – motyogta Shippou, mik�zben egy eg�sz toj�st nyelt le.

-         Figyelem! – sz�lt a fogad�s, aki id�k�zben hozott m�g p�r szelet kenyeret. – Ma �n vagyok a soros, hogy Ishimarut vend�g�l l�ssam. Itt is van! – b�k�tt a h�ta m�g� – Na, �lj le a t�bbiek k�z�, �s semmi csintalankod�s, mert kidoblak!

Ishimaru odakullogott az asztalhoz �s vett egy szelet kenyeret.

-         Szia, �n Kagome vagyok! �k a bar�taim. Inuyasha, Sango, Miroku �s Shippou. Ez pedig itt Kirara.

-         �hm. Eml�kszem r�d – motyogta Ishimaru �s tov�bb evett.

-         Keh, m�g k�sz�nni se tud. Mi�rt foglalkozol vele Kagome? – k�rdezte Inuyasha – Csak egy nyamvadt k�ly�k.

-         Mit mondt�l? – v�ltott harciasra Ishimaru – �n nem vagyok k�ly�k!!!! Ezt m�g megb�nod! Kih�vlak egy p�rbajra, �s majd megl�tjuk, hogy ki a nyamvadt k�ly�k!… De el�tte m�g megreggelizek.

Miut�n m�r mindenki befejezte az ev�st, kimentek a falu hat�r�ban l�v� tiszt�sra. Ishimaru el�vette a hajkef�j�t �s f�s�lk�dni kezdett.

-         Te meg mit csin�lsz? – d�bbent le Inuyasha – Most f�s�lk�dsz? Nem tudtad ezt volna otthon megtenni???!

-         Rendben, k�sz vagyok! Kezdhetj�k. T�madj!

Inuyasha el�h�zta a Tetsusaiga-t �s t�madott. Ishimaru k�nnyen kit�rt a kard �tj�b�l �s a hajkef�vel suhintott Inu fel�. De ekkor nem t�rt�nt semmi. „Ez meg mi�rt nem m�k�dik?” k�rdezte mag�ban �s megint suhintott egyet. De nem t�rt�nt semmi. Inuyasha ezt l�tva eltette a kardj�t �s n�zte, hogy mit csin�l Ishimaru.

-         Te… egy hajkef�vel akart�l megt�madni? – kacagott g�nyosan.

-         Ez nem egy k�z�ns�ges kefe. Var�zsereje van, csak valami�rt nem engedelmeskedik…

-         Szerintem, hagyjuk az eg�szet… Majd 10 �v m�lva megm�rk�z�nk, akkor tal�n m�r lesz egy norm�lis fegyvered – Inuyasha elindult a falu ir�ny�ba.

-         Nem �rtem, pedig m�k�dni szokott…

-         Mi a hajkefe var�zsereje? – k�rdezte Miroku.

-         Az titok. Nem �rulhatom el.

-         Rendben, ahogy gondolod – mondta Miroku �s a l�nyokhoz fordult – Van kedvetek piknikezni menni? Csomagolhatn�tok p�r szendvicset �s kereshetn�nk valami nyugis helyet.

-         ���, ez, hogy-hogy a te fejedb�l pattant ki? – k�rdezte Shippou – �ltal�ban Kagom�nak szoktak ilyen �tletei lenni.

-         Jaj Shippou! M�r olyan r�gen ismerem Kagom�t, hogy gondoltam, �gy is elmenn�nk egy ilyen sz�p napon valahov�.

-         Igen, ez igaz – mosolygott Kagome – �n benne vagyok. Sango j�ssz?

-         Nem tudom. Olyan furcsa �rz�sem van… Valami k�sz�l�dik.

5. Fejezet

V�g�l, � is beleegyezett, �s miut�n �sszepakolt�k a pokr�cot �s ennival�t, nekiv�gtak a k�zeli erd�nek. Ishimarut is elh�vt�k, �gy a fogad�s meg�szta az eb�deltet�st. Inuyasha eleinte morgott, hogy mi�rt kell magukkal vinni, hiszen csak bajt hozhat a fej�kre. R�ad�sul Kagome most nem vele, hanem Ishimaruval foglalkozott.

-         Az anyuk�d mikor hagyott magadra? – Kagome pr�b�lt tapintatos lenni.

-         Az m�r nagyon r�gen volt. Amikor m�g kicsi voltam, kb. 4 �ves akkor halt meg. Az�ta vagyok egyed�l.

-         �s most h�ny �ves vagy pontosan? 10?

-         Ha-ha, nem, m�r 60. De ez emberi id�ben 10 �vnek felel meg.

-         Ja, t�nyleg. Inuyasha is m�r vagy 150 �ves – h�trafordult a d�monhoz, de az t�ntet�leg m�s ir�nyba n�zett.

-         De szerencs�re nem vagyok egyed�l. A p�tmam�m, �n csak �gy h�vom, azt mondta, hogy visszaj�n �rtem. �s van egy b�ty�m is.

-         Ki a te „b�ty�d”? – kapcsol�dott be Inuyasha a besz�lget�sbe.

-         Nocsak, m�ris �rdekesebb lettem? – g�nyol�dott Ishimaru, �s egy v�llr�nd�t�ssal jelezte, hogy nem mondja meg.

-         Na, most hagyj�tok abba, miel�tt elkezden�tek veszekedni! – sz�lt Kagome �s Inura n�zett – De Ishimaru, mi�rt vagy ilyen h�l�tlan a falub�li emberekhez? Hiszen nem �rtottak neked semmit!

-         �n nem vagyok rossz. Csak unatkozom. Minden gyerek cs�fol a f�leim miatt �s nincs emiatt egyetlen bar�tom sem.

„Szeg�nyk�m, olyan a gyerekkora, mint Inuyash�nak volt” gondolta Kagome.

Miut�n meg�rkeztek egy sz�p tiszt�sra, letelepedtek �s megeb�deltek. Eb�d ut�n Inuyasha �s Miroku lepihent, a l�nyok Shippouval �s Ishimaruval elmentek vir�got szedni. Miut�n visszat�rtek, koszor�t fontak bel�le, �s titokban az alv� fi�k fej�re rakt�k. Miut�n felkeltek, nem vett�k �szre a cs�nyt �s a vir�gkoszor�val a fej�k�n indultak vissza a faluba. A t�bbiek j�t kacagtak a h�tuk m�g�tt, miut�n tal�lkoztak p�r parasztemberrel, akik el�gg� megb�mult�k Inuyash�t �s Mirokut.

-         L�ttad ezeknek az embereknek az arc�t? – k�rdezte Miroku Inuyash�t�l – Olyan furcs�n n�ztek r�nk. Nincs valami k�l�n�s rajtam?

Inuyasha ekkor l�tta meg Miroku fej�n a koszor�t �s kit�rt bel�le a nevet�s. Miroku nem tudta mire v�lje ezt, �s amikor � is megl�tta Inuyasha fej�n a m�sik f�z�rt ugyan�gy kacagni kezdett.

-         Most meg mit r�h�gsz rajtam? – k�rdezte Inuyasha.

-         Csak azt, hogy milyen j�l �ll a hajadban az a sok vir�g. De te, mi�rt nevett�l rajtam?

-         Azt hiszem, valaki �ssze fogott ellen�nk… Miroku vedd m�r le a hajadb�l a koszor�t! Kagome, ti tudtok err�l b�rmit is?

-         Mi??? Ugyan m�r Inuyasha, mi nem tudtunk semmit – �s ekkor kit�rt bel�le a nevet�s.

-         N�zz�tek! - sz�lt Sango �s az �g fel� mutatott.

6. Fejezet

-         Jaj, de j�! Ez �! – ugr�lt �r�m�ben Ishimaru – �rzem a szag�t! Elj�tt �rtem, ahogy �g�rte! – �s elkezdett rohanni az ismeretlen l�ny ir�ny�ba.

-         Ishimaru v�rj! – kiab�lt ut�na Inuyasha, de Ishimaru nem �llt meg – Ez Sesshoumaru! Meg fogja �lni! Ut�na! – �s � is elkezdett rohanni.

A t�bbiek megdermedve �lltak, m�g nem fogt�k fel a t�rt�nteket.

-         Szerintem ut�nuk k�ne menni. Abb�l nem lesz semmi j�, ha egyszer Inuyasha �s Sesshoumaru tal�lkoznak. R�ad�sul Ishimaru is ott van – mondta Miroku.

Miut�n utol�rt�k a k�t f�lszellemet, furcsa l�tv�ny t�rult a szemeik el�.

Sesshoumaru �t�lelve Ishimarut tartotta a kardj�t Inuyasha fel�, aki szint�n a kardj�t markol�szta.

-         Ez meg mi akar lenni? – t�rte meg az �gy is fesz�lt csendet Kagome.

-         N�zd, Kagome! Elj�tt �rtem a b�ty�m! � az, Sesshoumaru! De mikor Inuyasha megl�tta, meg akarta t�madni! De �n nem engedtem neki! – mosolygott b�szk�n.

-         Ishimaru, maradj csendben! Nem szeretem, ha �gy viselkedsz. Olyan vagy, mint Rin. – mondta Sesshoumaru kim�rten.

-         Ez m�gis, hogy lehet? Mi�rt nem mondtad soha, hogy van egy… hogy van egy �cs�m? – k�rdezte Inuyasha.

-         Mi? Te ismered Sesshoumarut? – �rtetlenkedett Ishimaru.

-         Nyugalom. Mindent elmondok, csak el�tte rakd le a kardod Inuyasha! – mondta Sesshoumaru �s � is eltette a Toukijint. – Teh�t, ap�nk miel�tt meghalt volna, m�g nemzett egy ut�dot. Sajnos, ism�t egy haland� n�vel �llt �ssze. �gy sz�letett meg Ishimaru. Miut�n ap�nk meghalt, �tnak indultam megkeresni a Tetsusaiga-t. A tartom�nyokat j�rva, a sz�besz�dek nyom�n bukkantam r� Ishimarura. Sajnos, az �desanyja m�r nem �lt ekkor. �gy d�nt�ttem, hogy magamhoz veszem, am�g nagyobb nem lesz… Miel�tt megk�rdezn�d, hogy mi�rt nem sz�ltam r�la, elmondom. T�bb szellem is v�gezni akart veled �s velem. Szerencs�re, te egy f�hoz sz�gezve aludt�l, �gy nem tudtak megt�madni. �n az er�mmel k�pes voltam v�dekezni, ez�rt nem kellett f�lnem. De Ishimaru m�g nagyon kicsi volt, hogy megv�dje mag�t. Ez�rt nem mondtam el neked. Mert min�l kevesebben tudj�k, ann�l nagyobb biztons�gban van.

A hallgat�s�g m�g mindig bamb�n figyelte Sesshoumarut.

-         Ennyi. Most mi�rt n�ztek olyan fur�n??? – k�rdezte Sesshy, de v�laszt meg nem v�rva, elindult.

-         NA, v�rj�l csak egy kicsit! Teh�t, ha nem akadunk �ssze Ishimaruval, akkor �n sohasem tudom meg, hogy van egy �cs�m??? Te k�pes lett�l volna ezt �r�kk� titokban tartani? – Kiab�lt Inuyasha a b�tyja ut�n.

-         Igen. De tudtam, hogy el�bb-ut�bb �gyis tal�lkozni fogtok. Az ap�nk testr�szeib�l k�sz�lt fegyverek ugyanis vonzz�k egym�st. Ez�rt ker�l�nk mi is szembe id�r�l-id�re. Most mennem kell – Ishimarura n�zett -Csak l�tni akartalak, hogy j�l vagy-e. Nemsok�ra ism�t elj�v�k, addig is legy�l j�.

-         Rendben. V�rni foglak! – mosolygott Ishimaru �s integetett a t�volod� Sesshoumaru ut�n.

Ezut�n ism�t cs�nd telepedett a kis t�rsas�gra, amit v�g�l Miroku t�rt meg.

-         Inuyasha! Szerintem magadhoz k�ne venni az �cs�det. Ki tudja, ki vad�szik m�g r�. Veled biztons�gban lenne.

-         Inuyasha, t�nyleg veletek mehetek?! – k�rdezte Ishimaru.

-         Persze. Inuyasha is �r�l, hogy vel�nk tartasz – v�laszolta Kagome gyorsan, mert l�tta, hogy Inu el�gg� meglep�d�tt Miroku �tlet�n, �s tartott att�l, hogy a f�ld�mon elutas�tan� az �ccs�t.

-         Na, de Kagome! Engem k�rdezett, akkor meg mi�rt te v�laszolsz helyettem?

-         Mert tudtam, hogy �gyis magad mell� fogadod. Vagy nem??? – n�zett sz�r�s szemmel a fi�ra.

-         ����… de – b�kte ki v�g�l Inu.

�gy m�r hatra b�v�lt a t�rsas�g l�tsz�ma. M�snap reggel ism�t �tnak indultak, felkeresni Narakut �s az �kk�szil�nkokat.

                                                                           V�ge