3. fejezet

-         Kikyo, v�gre fel�bredt�l? Azt hittem, hogy otthon alszol, de �jszaka itt tal�ltalak – sz�lt egy hang a f�r�l.

-         Te meg ki vagy? – k�rdezte Kagome s feln�zett. Egy feh�r haj� fi�t l�tott a felette l�v� �g t�v�ben. – A te k�penyed ez? Nagyon k�sz�n�m, hogy betakart�l vele, de most m�r vissza kell mennem a faluba. Gyere le, hogy visszaadjam!

-         Hm? – r�ncolta �ssze Inuyasha a szem�ld�k�t - Mi�rt nem ismersz meg? �n vagyok az Inuyasha. Mi�rt kell a faluba menned, meg�ln�nek a l�zad�k.

Kagome ereiben a n�v hallat�n megfagyott a v�r. „I… I… Inuyasha? Te j� �g, mibe keveredtem!”

-         De vissza kell mennem, bocs�ss meg, sietek – Kagome ledobta a k�penyt �s elszaladt.

Sajnos m�g nem ismerte ki mag�t az erd�ben �s elt�vedt.

-         Valaki! Van itt valaki?! H�pp… Seg�ts�g elt�vedtem! H�pp… - nem sok�ig tudta visszatartani a k�nnyeit. – ELT�VEDTEM, SEG�TSEN M�R VALAKI!!!!!!!!

Egy fa t�v�ben keresett mened�ket. M�r nem fojtotta mag�ba k�nnyeit �s kit�rt bel�le a s�r�s.

-         Kikyo, mi�rt futott�l �gy el, �s most mi�rt s�rsz? – Hallatszott a fa mell�l.

-         Menj innen. Nem �rtottam neked, k�rlek, ne �lj meg! – Kagome nagyon meg volt r�m�lve, hogy Inuyasha meg�li, �s m�r csak percei vannak h�tra.

-         Te megbolondult�l? Nem �llek meg, csak gyere m�r ki! – Inu megfogta a karj�t �s �vatosan, de hat�rozottan kih�zta a fa t�v�b�l. – De te nem is Kikyo vagy!

-         Nem. �n nem vagyok a bar�tn�d. Kagom�nak h�vnak. Vezess ki az erd�b�l, vissza kell mennem a faluba. Meg�g�rted, hogy nem �lsz meg! – figyelmeztette a szellemet.

Inuyasha d�bbenten m�rte v�gig, mintha tal�lkoztak volna m�r. Kagome szint�n j�l megn�zte mag�nak. „Sz�val te vagy a h�res-h�rhedt Inuyasha. Nem is t�nsz gonosznak.” gondolta.

-         Olyan ismer�s vagy. Tal�lkoztunk m�r? – k�rdezte Inu.

-         Nem – Kagome nem merte megmondani, hogy r�gen ismert�k egym�st.

-         K�r, pedig nekem j�k a meg�rz�seim – Inu �vatosan k�zelebb l�pett �s let�r�lte Kagome k�nnyeit – �gy m�r sokkal jobb. Gyere, kivezetlek.

�tk�zben Kagome azon t�n�d�tt, hogy mi�rt mondj�k a t�rsai, hogy Inuyasha egy v�rszomjas szellem, amikor olyan kedves hozz�. Miut�n a falu hat�r�ba �rtek elb�cs�ztak egym�st�l �s Kagome egy puszit nyomott a szellem arc�ra.

A faluban m�r mindent t�v� tettek �rte, mire visszat�rt. Miroku �s Sango is d�h�sek voltak, hogy semmilyen jelet nem hagyott maga ut�n.

-… De �n csak elmentem s�t�lni… - v�dekezett.

-         Arra nem gondolt�l, hogy megt�madnak �s meg�lnek? Ha Kikyo vagy Inuyasha tal�lt volna meg, biztos meg�lt volna! Merre j�rt�l id�ig? – k�rdezte Sango.

-         Nyugi, m�g itt vagyok. Sajnos elt�vedtem, de egy rendes szellem kivezetett az erd�b�l.

Elhat�rozta, hogy soha nem mondja el senkinek, hogy Inuyash�val tal�lkozott. Aznap este m�r v�gyott az ut�n, hogy megint l�thassa �t, �s most hagyott egy cetlit, hogy elment. Az ezer �ves fa alatt �ld�g�lt, amikor Inuyasha is meg�rkezett.

-         Te megint itt vagy? – Inu meglep�d�tt- Azt hittem, hogy nem mer�szkedsz t�bb� az erd�be.

-         De itt vagyok, mint l�tod – Kagome mosolygott �s tekintete szinte itta a szellem l�tv�ny�t – Csak kicsit f�zom.

-         V�rj, hozok f�t, addig is ter�tsd ezt magadra! – odaadta a k�peny�t a l�nynak.

Nemsok�ra m�r egym�s mellett �ltek �s �lvezt�k a t�z meleg�t. Valami l�thatatlan er� vonzotta �ket egym�s fel�. Inuyasha nem tudta, hogy mi ez az er� �s hi�ba menek�lt el�le, nem siker�lt neki. K�v�nta Kagom�t. A l�ny szint�n els� l�t�sra bel�szeretett, de nem merte megmondani. Csak �ltek egym�s mellett. Nem kellett sz�, tudt�k, hogy mit �rez a m�sik. Inu egy kicsit zavarba is j�tt, mikor Kagome a v�ll�ra hajtotta a fej�t.

-         Kagome, Kagome �bredj! Kikyo megl�that benn�nket, gyere, el kell menn�nk! - �l�be vette a szenderg� l�nyt �s egy cs�ndes barlangba vitte. Lefektette, majd t�zet gy�jtott. � is lefek�dt aludni.

Reggel arra �bredt, hogy Kikyo l�kd�si.

-         INUYASHA!!!!!!!!! AZONNAL �BREDJ FEL!!!!! Hol volt�l eg�sz �jszaka?

-         �n… �n csak… sz�val j�rtam az erd�t �s v�g�l itt k�t�ttem ki. Mi van, m�r el se mehetek an�lk�l, hogy nem sz�lok?! NEM VAGYOK EGY BOLH�S KUTYA, HOGY P�R�ZON TARTS!!!!!! Szabad szellem vagyok…

-         Ha-ha-ha! Te szellem?! Elfelejtetted, hogy csak f�lig vagy szellem? – k�rdezte Kikyo g�nyosan – �s nem vagy szabad, eny�m a lelked �s a tested is. Sz�ks�ged van r�m, hogy �letben maradj. Ha-ha-ha, te szabad?

Inuyasha duzzogva fel�lt�z�tt �s otthagyta Kikyot.

Kagome napk�zben a gonosz szellemekkel k�zd�tt �s alig v�rta az est�ket, hogy egy�tt legyen szerelm�vel. Inuyasha nagyon kedves volt hozz�, �s sok k�l�nleges helyre elvitte �t �jszak�nk�nt. �m egyik este lebuktak…

Ott �ltek az ezer �ves fa alatt, amikor felt�ntek a l�lekrabl�k.

-         Te j� �g! Kikyo a k�zelben van, Kagome gyere gyorsan. Menek�ln�nk kell! – Inuyasha fel�llt �s meg akarta ragadni Kagome karj�t, amikor egy ny�lvessz� f�r�dott a tenyer�be.

-         Sz�val �gy �llunk! Megint ez a kis cafka! Nem volt vil�gos sz�modra, hogy Inuyasha nem veled, hanem velem akarja le�lni az �let�t? Megmondta akkor, mi nem volt vil�gos? Elmondjam �n is? – Kikyo szem�b�l sug�rzott a gy�l�let.

-         Micsoda? �n ismertem Kagom�t? Nem eml�kszem semmire… - Inu a v�rz� kez�re n�zett, majd Kagom�re – Kagome, te ismert�l engem vagy sem, MOND MEG AZ IGAZAT!!!!!! – ilyen is ritk�n fordult el�, Inu szem�ben k�nnyek csillogtak.

-         �n… �n…

-         Na mi lesz? B�kd ki, hogy hazudt�l neki! – sz�lt Kikyo g�nyosan.

-         Sajn�lom, Inuyasha – Kagome szem�b�l elkezdett patakzani a k�nny �s elrohant.

-         L�tod, � is csak j�tszott veled. Hah, azt hitted, hogy rajtam k�v�l b�rki is igaz�b�l szeretni fog? Gyere, menj�nk! – Kikyo kih�zta Inu kez�b�l a ny�lvessz�t �s elindult.

-         NEEEEEEEEEEEEE!!!!!!!! DE MI�RT???!!!! Kagome, mi�rt???!!! Ez�rt m�g bossz�t �llok! Esk�sz�m! – � sem b�rta visszatartani a k�nnyeit.

4. fejezet

Kagome nem mert bemenni a kunyh�ba, mert f�lt att�l, hogy valaki �szrevenn�, hogy s�r �s akkor minden kider�lne. Le�lt egy k�zeli padra �s a holdat n�zte. „Jaj Inuyasha, mi�rt kellett ennek �gy v�gz�dnie? Mi�rt?” M�g mindig szipogott egy picit, amikor egy k�z megfogta a v�ll�t.

-         Pszt! Ne kiab�lj! – s�gta a hang a f�l�be – �llj fel �s gyere velem Kagome!

-         De… te meg ki vagy?

-         Az nem �rdekes. L�ttam, hogy s�rsz, ez�rt k�vettelek, hogy magammal vihesselek, �s boldogg� tegyelek – az ismeretlen m�g mindig Kagome f�l�be suttogott �s nem mutatta meg az arc�t.

-         K�rem, ne tegy�l velem semmi rosszat! SE… - ekkor a sz�j�ra tapasztotta az idegen a kez�t.

-         Pszt!!!!! Mondtam, hogy ne kiab�lj. Most pedig velem j�ssz. Ha akarod, ha nem.

Kagome nagyon meg volt r�m�lve, hogy b�ntani fogj�k. Mikor egy v�zes�shez �rtek meg�lltak.

-         Eml�kszel? – k�rdezte az ismeretlen – Milyen r�g nem l�ttuk egym�st – szembe fordult Kagom�val – Nagyon gy�ny�r� n� v�lt bel�led, m�g mindig nem akarsz az asszonyom lenni?

-         Micsoda?! �n a te asszonyod? Soha �letemben nem l�ttalak, �s azt akarod, hogy az asszonyod legyek? – egy hatalmas pofont kevert le a f�rfinek. – De ez a hely nagyon sz�p.

-         ����! Nem lehet, hogy elfelejtett�l. Engem senki sem felejthet el. Az igaz, hogy nem vagyok m�r olyan gyors, mint az �kk�vekkel, de a nevem m�g most is k�zismert.

-         Bocsika, de akkor sem eml�kszem r�d – Kagome kicsit g�nyosan vigyorgott.

-         KAGOME, �N VAGYOK AZ KOUGA!!!!!!!!!!!!!!

-         Kouga… nem, nem ismer�s. De m�r hallottam r�lad. �n v�dtelek meg �ll�t�lag mindig Inuyash�t�l.

-         Igen. Az a bolhaf�szek nem �rdemel meg t�ged! Legy�l a feles�gem, �s mindent megkapsz, amit csak akarsz. Felejtsd el azt a kuty�t! �gy tudom, most valami papn�vel �l egy�tt. De mi ez az eml�kezetkies�s?

-         Sajnos nem eml�kszem semmire sem abb�l, amikor itt voltam �vekkel ezel�tt. Csak a t�rt�net�nket ismerem… - Kagome k�zelebb hajolt a farkashoz �s megcs�kolta. – Cssss! Ne mondj semmit!…

Kouga k�zelebb h�zta mag�hoz, �s szenved�lyes cs�kol�z�sba kezdtek. �vatosan bevitte mag�val a v�zes�s m�g�tti barlangba, ahol Kouga otthona volt. Lefektette az �gyra �s elkezdte lassan levetk�ztetni. Folyamatosan cs�kolta a l�nyt. Kagome is kib�jtatta Koug�t a ruh�j�b�l. Az �jszaka tov�bbi r�sz�ben egy percet sem aludtak. �rezt�k, hogy ez a csoda, ami t�rt�nik vel�k, csak az �v�k, �s nem akart�k, hogy valaha is v�get �rjen, vagy b�rmi megzavarja �ket.

A hajnal egym�s karjaiban k�sz�nt�tte �ket. „Mi�rt nem Inuyasha karjaiban fekszek? Kit akarok becsapni? A saj�t �rz�seim el�l menek�l�k, de nem tudom a sz�vemet becsapni. De Kikyo ellenem usz�tja �t, ez�rt lehetetlen feladatnak t�nik, hogy ism�t megl�gy�tsam a sz�v�t. Inuyasha, egyetlen szerelmem, mi�rt kegyetlen a sors ennyire?” Kagome fej�ben az elm�lt �j t�rt�n�seinek gondolatai keringtek.

-         Nekem lassan mennem kell, a t�bbiek idegesek lesznek, ha megint elt�n�k. Ma m�g sok szellemmel kell szembe n�zn�nk – Kagome felkelt, fel�lt�z�tt �s egy cs�kkal b�cs�zott Koug�t�l.

-         Ne menj el! Most m�r az �n feles�gem vagy. Nem kell azt tenned, amit m�s k�vetel. �n megadok mindent, amire sz�ks�ged van.

-         De el kell mennem. Ez az �jszaka nem jelenti azt, hogy az asszonyod vagyok. M�g sokat kell udvarolnod, hogy biztosan igent mondjak.

-         Akkor menj. De akkor is az eny�m leszel! – Kouga kicsit mogorv�n n�zett, majd, visszavitte Kagom�t a faluba.

�rezte, hogy a l�ny nincs tiszt�ban az �rz�seivel �s � most m�g jobban �sszezavarta. „M�g mindig Inuyash�t szereti… Pedig �n ezerszer jobb vagyok n�la!”

-         M�r megint eg�sz �jszaka nem volt�l itthon. Hova a csud�ba t�nsz el �jszak�nk�nt Kagome? – szegezte neki a k�rd�st Sango, amikor betoppant az ajt�n.

-         �n… iz�, �n csak… - �rezte, nem b�rja tov�bb mag�ban tartani a nagy titkot. – Hjaj Sango! Teljesen �sszezavarodtam �s �sszet�rt a sz�vem! Nem tudom, hogy mit tegyek. K�ts�gek k�zt gy�tr�d�k, �s ezt nem b�rom!

-         Tudom, hogy tal�lkozgatsz Inuyash�val.

-         Mi?! De… de m�gis ho-ho-honnan?

-         Kirar�t ut�nad k�ldtem egyik �jjel, hogy v�gre megtudjuk, hogy mi�rt t�nsz el �jszak�nk�nt. Nagyon agg�dunk miattad. Kikyo ugye nem tud m�g r�la? El�gg� f�lt�keny t�pus, ha megtudn�…

Kagome els�rta mag�t.

-… Teh�t m�r tudja. Mit tett veled? – Sango megfogta Kagome kez�t – Nem b�ntott? Ugye nem b�ntott?!

-         Nem b�ntott? Miatta t�rt �ssze Inuyasha �s az �n sz�vem is! Egy�bk�nt nem tett m�st. Ut�na visszaj�ttem, de nem maradtam sok�ig. Tal�lkoztam Koug�val �s vele voltam az �j h�tra lev� r�sz�ben. Nem esett semmi bajom. Nem kellett volna agg�dnotok – Kagome let�r�lte a k�nnyeit – Bocs�ss meg, el akarok menni f�rdeni, te nem j�ssz?

-         Rendben, csak Miroku meg ne tudja. M�g k�pes lenne ut�nunk osonni – ezen j�t nevettek, majd elindultak a patakhoz.

Megf�r�dtek, �s k�zben elbesz�lt�k az �sszes bajukat. Kagome elmes�lte, hogy a jelen�ben �pp �pol�nak k�sz�l, �s nem tudja, mi legyen Houjouval. Szak�tson vele vagy se? Sango is megosztotta Mirokuval kapcsolatos k�telyeit, �s ezen j�kat mulattak. Elmes�lte, hogy a k�t gyermeke mennyire hi�nyzik, �s m�g szeretn�nek 2-3 lurk�t. Mostans�g viszont nincs idej�k a csal�db�v�t�sre, hiszen a szellemek visszaszor�t�sa sokkal el�bbre val�.

-         Hallottad? – Kagome egyetlen t�r�lk�z�be csavarva �llt �s a bokrokat f�rk�szte.

-         Hjaj, Miroku, ha te vagy az, azonnal gyere ki a bokrok k�z�l!!!!!!!!!

-         De, hogy vettetek �szre, mikor meg se mukkantam? – l�pett el� a szerzetes.

Sango odal�pett hozz� �s egy hatalmas pofont kevert le neki.

-         M�gis mit k�pzelsz? M�r ezerszer megmondtam, nem szeretem, ha leskel�dsz ut�nam! F�leg, hogy most nem vagyok egyed�l – Kagom�re pillantott, majd ism�t Mirokura – Honnan tudtad, hogy itt vagyunk, �s mi�ta �lsz itt?

-         Tudtam, mert nem l�ttam sehol a t�r�lk�z�t �s a szappant. Nem tudom, hogy mennyi ideje �l�k itt, kb. f�l �r�ja.

-         Te, te diszn�!!!!! - Sango m�g egy pofont lekevert neki �s bel�kte a patakba, �s ut�na dobta a szappant. – Nesze itt a szappan, f�r�dj meg! – Ezut�n sarkon fordult �s elment Kagom�val.