5. fejezet

4 h�nappal k�s�bb…

-         Vigy�zz Miroku! M�g�tted van! – Sango a csontbumer�nggal ezt a szellemet is kett�has�totta – �gy ni! Eggyel kevesebb! Mikor lesz m�r ennek az eg�sznek v�ge? Egyre csak gy�lnek �s gy�lnek a szellemek, soha nem fogj�k feladni?

-         Egyszer mindennek v�ge szakad! Tal�n nemsok�ra ennek is. Meg kell tal�lnunk a m�dj�t, hogy visszaz�rjuk �ket a pokolba egyszerre – v�laszolt Miroku.

-         Tal�n Kikyot kell legy�zni ahhoz, hogy az eg�sznek v�gre v�ge legyen. Csapd�ba kell csalni, hogy harcoljon, �s azt�n le kell gy�zni! – Kagome kil�tt egy ny�lvessz�t, ami sz�z szellemet puszt�tott el egyszerre.

Shippou �s Kirara is harcoltak. P�r �r�val k�s�bb, m�r csak csontv�zak hevertek a porban. A kis csapat f�radtan baktatott hazafel�. Egy nagy porfelh� k�zeledett fel�j�k.

-         Szia Kouga! Milyen r�g nem l�ttuk egym�st! – k�sz�nt�tte neg�desen Sango.

-         Sziasztok! Menek�ljetek, ha nem akartok bajba ker�lni, mert az erd� k�zel�ben egy hatalmas szellemsereg t�borozik. Kikyot keresik, �s azt mondt�k, hogy mindenkivel v�geznek, aki az �tjukba keveredik, majd Kikyot is meg�lik, hogy �k uralkodjanak a szellemek �s az emberek f�l�tt egyar�nt. �n is alig tudtam megl�pni – lihegte.

-         Mi nem futamodunk meg el�l�k, hanem ki�llunk ellen�k! – csattant fel Miroku – Te meg jobb lesz, ha mented a sz�r�det. Menek�lj csak!

-         Valami bajod van a strat�gi�mmal? Egy�bk�nt meg milyen jogon hat�rozol, hogy Kagom�t el�tte meg sem k�rdezed? Neki is joga van d�nt�seket hozni! Nem akarom, hogy a gyermekeim leend� anyja vesz�lynek legyen kit�ve!

-         EL�G!!!!!!! �s te milyen jogon d�nt�d el, hogy kinek fogok gyereket sz�lni???!!! - Kagome rettent�en elpirult – 4 h�napja semmit sem hallok fel�led �s most azt v�rod, hogy a nyakadba ugorjak, �s nemsok�ra gyereket sz�ljek neked?! Teljesen megbolondult�l? �n el�sz�r j�rni akarok a pasimmal, azt�n �vekkel k�s�bb jegyben j�rni, azt�n meg p�r �v m�lva �sszeh�zasodni. Csak azt�n j�hetnek a gyerekek. Nem szeretn�k elhamarkodott d�nt�seket hozni…

Kouga teljesen �ssze volt t�rve a hallottak ut�n. De esz�be jutottak a szellemek �s b�cs�z�sul megcs�kolta Kagom�t �s figyelmeztette, hogy nemsok�ra, �gyis az � asszonya lesz majd elrohant. A t�bbiek meglep�dve figyelt�k a veszeked�st, majd Sango ocs�dott fel el�sz�r.

-         H�t… iz�… - nagy leveg�t vett-, sz�val jobb lesz, ha megy�nk �s megn�zz�k azokat a szellemeket.

Mire oda�rtek m�r semmit sem tal�ltak, csak a felperzselt pusztas�got. Ekkor egy hatalmas sz�rnyre lettek figyelmesek, amely �pp mellett�k landolt. H�rom alak �lt rajta.

-         Sesshoumaru! Te meg mit keresel itt? – Dermedt meg Sango �s Miroku.

-         Kh�m, hallottam h�r�t, hogy a sz�nalmas �cs�m visszat�rt a pokolb�l �s vil�guralomra k�sz�l t�rni. J�ttem, hogy megakad�lyozzam. Jaken! Vidd Rint biztons�gos helyre, majd f�zz valamit!

-         Igenis Sesshoumaru nagy�r! M�r megyek is! Gyere Rin, indul�s!

-         �s ti, mi�rt j�rtatok erre? Tal�n v�rtatok? Ha-ha-ha! – felkacagott.

-         Gondolhatod, hogy nem pont t�ged v�rtunk! Nem csatlakozol hozz�nk? Mi is �pp a gonoszt akarjuk legy�zni. Kikyot – �llt el� Shippou.

-         Ha-ha-ha! – kacagott �jb�l Sesshoumaru. – Azt hittem, enn�l m�g te is okosabb vagy. �n nem sz�vetkezem egyszer� haland�kkal. Kikyo a gonosz? Azt gondoltam, hogy a nagy szerelm�vel Kagom�vel sz�tt�k a vil�gmegh�d�t�s terv�t…

Kagome ekkor el�l�pett a t�rsai takar�s�b�l.

-         �n soha nem tenn�k ilyet!!! – �radt a d�h bel�le. - Hogy k�pzelhetsz ilyet? Amint l�tod, nem �n vagyok Inuyasha nagy szerelme! – nem b�rta tov�bb �s s�rni kezdett.

-         Nocsak! Kit l�tnak szemeim?! – Sesshoumaru v�gig m�rte Kagom�t - Teh�t elhagyott az a f�lesz� Inuyasha. Meg akarod �lni? Sz�vesen rendelkez�sedre �llok!

-         Nem kell t�led semmi! Meg egy�bk�nt is azt mondtad, hogy haland�kkal nem harcolsz egy oldalon…

-         Az az igazs�g, hogy veled hajland� vagyok kiv�telt tenni. Mert majdnem olyan er�s vagy, mint egy szellem.

-         Akkor sem akarom, hogy Inuyash�t meg�ld. Nem � a gonosz, hanem Kikyo. Most bocs�ss meg, de van m�g p�r dolgunk, ez�rt indulnunk k�ne – sarkon fordult �s elment.

A t�bbiek most is, megd�bbenve n�zt�k az esem�nyeket. Ezut�n Kagome nyom�ba eredtek.

-         Kagome! Mi van ma veled? El�sz�r Kouga, most meg Sesshoumaru. Jobb lenne, ha ink�bb holnap v�vn�nk meg azokkal a szellemekkel. Menj�nk haza, vegy�l egy meleg f�rd�t �s pihend ki magad! – javasolta Miroku.

-         �n j� �tletnek tartom! Kagome, mit sz�lsz hozz�? – k�rdezte Shippou.

Kagome megvonta a v�ll�t �s elindult a falu ir�ny�ba. A k�dban �lve azon gondolkozott, hogy mi�rt zaklatja �t mindenki. Ink�bb hagyj�k b�k�n, �s t�r�djenek a saj�t dolgukkal. Neki is megvan a saj�t baja. El�sz�r is, meg kell f�keznie a gonosz szellemhadat, azt�n be kell z�rnia a pokol kapuj�t. De ott van m�g Kouga, akinek nem tudja, hogy mondja meg, hogy nem �rez ir�nta semmit. Meg persze Inuyasha, akinek pont ellenkez�leg, hogy valljon szerelmet. „Neh�z a sors �tj�t j�rni, de m�g nehezebb a ker�l�k cs�b�t�s�nak ellen�llni. Vajon k�pes leszek mindent megoldani?” Tov�bbmerengett volna, de egy koppan�s kiz�kkentette a m�l�z�sb�l. Sangot �s Mirokut hallotta veszekedni, hogy Miroku m�r megint kukkolt.

M�snap megkerest�k a szellemhadat. A szellemek �pp azon mesterkedtek, hogy Kikyot mivel tudn�k magukhoz csalogatni. Sok minden felmer�lt, hogy menjenek oda, k�ldjenek fut�rt, ejts�k foglyul, �lj�k meg Inuyash�t, mert Kikyo biztos bossz�t akarna �llni �rte. Az egyik szellem ekkor felvetette azt az �tletet, hogy a Szent �kk�vel csalogass�k magukhoz. Felaj�nlj�k, hogy odaadj�k neki, �s cser�be csak egy kis f�ldet k�rnek, amin uralkodhatnak. De ekkor megt�madj�k �s meg�lik. Mindenkinek tetszett az �tlet, csak nem tudt�k, hogy hol az �kk�. A kis csapat m�r egy ideje hallgatta, hogy milyen �rm�nykod�st sz�nek a szellemek, amikor �gy gondolt�k, ideje k�zbel�pni.

-         Csak nem ezt keresitek? – Kagome el�ugrott a bokorb�l �s egy ny�lvessz�t l�tt k�z�j�k.

-         Megt�madtak! Ott az �kk�, vegy�tek el t�le! – adta parancsba a szellemek vez�re!

-         Ahhoz nek�nk is lesz egy-k�t szavunk – Sango �s Miroku is harcba sz�llt.

Hosszas csata vette kezdet�t. A szellemek egyre csak fogyatkoztak, de kis csapat t6agjai is elszenvedtek p�r s�r�l�st. N�h�ny �ra eltelt�vel m�r csak egy maroknyi szellem �llt szemben a sebzett t�rsas�ggal. A f�n�k�k rim�nkodott, hogy hagyj�k meg a csapata �let�t, de Miroku k�ny�rtelen�l beszippantotta �ket a tenyer�n l�v� lyukba. Mert nincs kegyelem semmilyen gonosz, �rt� szellemnek sem.

-         V�ge, ez volt az utols� – s�hajtotta Miroku – B�rcsak az eg�sz egy rossz �lom lenne! �s mihamar�bb felkelhetn�nk bel�le!

-         N�zz�tek! Ott arra! – mutatott Shippou a f�ny ir�ny�ba.