6. fejezet

Sango �s Kagome Kirara h�t�n rep�ltek, m�g Miroku �s Shippou a f�ld�n rohantak. Amikor meg�rkeztek, l�tt�k, hogy Sesshoumaru �s Inuyasha csat�roznak. Hol Sesshoumaru csapott le az �ccs�re, hol ford�tva. Az eg�sz k�zdelem v�gel�thatatlanul unalmas volt.

-         Ezt nem tehetik egym�ssal! Valamelyik�k meg fog halni! – Kagome oda akart menni, hogy le�ll�tsa a k�t p�rbajoz�t, de a t�bbiek visszafogt�k.

-         Nem mehetsz oda! Akkor t�ged �lnek meg. Maradj itt, k�rlek – Sango pr�b�lt Kagom�re hatni.

-         De… - Kagome csak ennyit tudott mondani, amikor…

-         MOST MEGHALSZ!!!!!!! – ord�totta Inuyasha, �s egyenesen Sesshoumaru sz�v�be d�fte a kardj�t.

-         NEEEEEEEE!!!!!!!! – Sesshoumaru a sz�v�hez kapott �s �sszerogyott.

-         �n gy�ztem! V�gre �n gy�ztem! – Inuyasha a b�tyja f�l� hajolt - L�tod, Sesshoumaru �n vagyok az er�sebb!

-         I… I… Inuyasha… v�gre l�tom, hogy… hogy… te vagy a jobb. – Sesshoumaru hangja ekkor elcsuklott �s �r�kre elaludt.

-         Neee! Hogy tehetted ezt Inuyasha? – Kagome let�rdelt Inu b�tyja mell� – A saj�t b�ty�dat �lted meg. Mi�rt?

-         Meg akart �lni engem �s Kikyot. Nem hagyhattam. Most pedig te k�vetkezel �s a bar�taid, �RUL�! – Inu Kagom�nak szegezte a kardj�t.

-         Mi… Micsoda? K�rlek, tedd le azt a kardot! Besz�lj�k meg higgadtan. Nem vagyok �rul�, csak… - Kagome maga sem tudta, hogy folytassa-, csak egy szerelmes l�ny! Inuyasha, az els� tal�lkoz�sunk �ta szeretlek! Ha eltitkoltam is, hogy ismerlek, bocs�ss meg! F�ltem, hogy mik�pp fogsz reag�lni. �n sajnos mindent elfelejtettem, ak�rcsak te. Az eg�sz t�rt�netet csak hall�sb�l ismerem.

Inuyasha d�bbenten hallgatta Kagome szerelmi vallom�s�t, majd sz� n�lk�l elt�nt az erd�ben.

C�ltalanul bolyongott a f�k k�zt, �s pr�b�lta felfogni, mi is t�rt�nt p�r perccel ezel�tt. Kagome t�nyleg szereti, �s � ennek ellen�re meg akarta �lni? Milyen vad�llat v�lt bel�le? Inuyasha keser�en figyelte mag�t egy pocsolya v�zt�kr�ben. Nem sokkal k�s�bb l�tta a v�zben Kagome alakj�t.

-         Minek j�tt�l ut�nam? – n�zett a l�nyra – Hisz, meg akartalak �lni. Mi van bennem, ami szerethet�? N�zz r�m… �n csak egy… egy sz�rny vagyok. Nincs bennem semmi emberi! – h�tat ford�tott Kagom�nak.

-         De van. K�rlek, n�zz r�m!

-         Sajn�lom, nem lehet. Kikyo v�r. Nem akarok csal�d�st okozni neki. Mennem kell. Ne gyere ut�nam! Nem tal�lkozhatunk soha t�bb�, mert akkor meg�lnek t�ged, �s �n abba belehaln�k – meg�lelte a l�nyt majd elment.

-         Hol volt�l id�ig? Meg�lted? – Kikyo t�relmetlen�l v�rta a v�laszt.

-         Igen. Most m�r nincs b�ty�m.

-         T�k�letes. Most m�r csak azt a kis cafk�t �s a t�rsait kell eltenn�nk l�b al�l, �s mi lesz�nk a vil�g urai! Ha-ha-ha! Mindent kiterveltem. Neked csak ide kell �ket csalogatnod a pokolba, �s �n v�gzek vel�k.

-         De �ten egy ellen nem sok?

-         Nem. Felb�reltem p�r igen er�s szellemet, hogy seg�tsenek. Neked nem kell harcolnod, nem akarom, hogy bajod essen Inu – Kikyo v�gigsim�totta a kez�t Inuyasha arc�n, majd megcs�kolta.

-         Ne! Nem akarom! – Inu ell�kte mag�t�l Kikyot – Most nem…

-         Csss! Ne mondj semmit! Csak gyere velem…

Kikyo mag�val vitte a h�l�szob�ba, �s lel�kte az �gyra. Levette a ruh�it, majd elfek�dt az �gyon. Inuyash�nak ek�zben is Kagom�n j�rt az esze, �s pr�b�lta elk�pzelni, hogy vele van. � is levetk�z�tt, �s elkezdte cs�kolni Kikyot. Egyre lejjebb haladt a nyak�n. Kikyo �lvezte a szellem k�zels�g�t.

-         Ugye szeretsz Inu? – Suttogta.

-         Igen. Nagyon szeretlek Kagome…

-         MI???!!! – ell�kte mag�t�l Inuyash�t – Mit mondt�l?

-         Csak azt, hogy �n is szeretlek…

-         De… de, hogy nevezt�l? Kagome? – lekevert egy hatalmas pofont Inunak.

-         Nem. Kikyot mondtam – K�zben felvette a k�peny�t – Biztos, hogy a te nevedet mondtam. Biztos, csak f�lrehallottad.

-         Nem. Ilyenekben nem t�vedek! Mikor tal�lkozt�l vele? Most megyek, �s azonnal meg�l�m!

-         Ne! V�rj! Akkor mi lesz a terveddel? Mindent a maga idej�ben. Most ink�bb aludjunk – Fel�llt �s �tment a szob�j�ba.

Eg�sz �jszaka nem aludt. Azon t�rte a fej�t, hogy menthetn� meg Kagom�t an�lk�l, hogy Kikyonak csal�d�st okozna. „Nem csalhatom ide, mert akkor biztos meghal. Vagy visszak�ld�m a j�v�be, vagy elb�jtatom, hogy senki ne tal�ljon r�… Ahh, ez sem j�! � nem olyan gy�va, hogy megfutamodj�k. M�giscsak ide kell j�nnie. De akkor valamelyik�k biztos meghal… Szerencs�m van, hogy nem kell harcolnom. B�rcsak Kikyo cselsz�v�s�re hamarabb r�j�ttem volna. Akkor nem �llok mell�. De most m�r k�s�, meg kell tennem…”

7. fejezet

5 nappal k�s�bb…

-         M�g h�rom nap �s t�k�letes lesz minden! Ha-ha-ha! – Kacagott Kikyo. – Senki nem fogja t�l�lni, �s v�gre hatalmunk az �gig fog �rni! Ha-ha-ha!!!

-         Akkor �n csak ide hozom �ket, hogy mutatok valamit, amivel gy�zhetnek, �s te itt v�rod �ket a szellemekkel. Ugye nincs m�s feladatom? – Gyanakodott Inuyasha.

-         Ne izgulj! Nem kell tenned semmit. P�holyb�l n�zheted a harcot! Szeretem, hogy ilyen vagy. Most menj �s n�zd meg, hogy minden rendben van-e!

Inuyasha c�ltalanul bolyongott az erd�ben, amikor v�gre az ezer �ves f�hoz �rt. „Mi�rt pont ide hozott az utam? Milyen r�g volt, hogy Kagom�t itt megpillantottam!” Elmosolyodott �s megsimogatta a fa t�rzs�t. Bizserg�s futott v�gig rajta. „B�rcsak itt lenn�l Kagome! Akkor elmondhatn�m, hogy �n is mennyire szeretlek, �s nem akarom, hogy meghalj. Szeretlek szerelmem.” Le�lt a f�ra �s a madarakat n�zte. P�r �ra m�lva zajra lett figyelmes. „Olyan ismer�s… V�rjunk csak, hiszen ez…”

-         Kouga! Mit keresel itt?!

-         Nocsak! V�gre �sszefutunk bolhazs�k! – g�nyol�dott a farkas – Nem hozz�d j�ttem, nem kell pattognod. Kagom�t keresem, nem l�ttad?

-         Mit akarsz t�le? �gysem lesz a nejed… - Inu nagyon f�lt�keny lett.

-         Val�ban? Mi�rt vagy olyan biztos benne? Nem te mondod meg, hogy kivel h�zasodhat! Hiszen csak egy r�hes kutya vagy! - Inuyasha ekkor m�r a kardja fel� ny�lt - Na p�, �n mentem! – Kouga elh�zta a cs�kot.

-         Gyere vissza! Gyere vissza te gy�va f�reg �s k�zdj�nk meg!

-         Bocs, de Kagome v�r! – Kouga m�g g�nyosan intett egyet, majd egy porfelh� k�zepette elt�nt.

Miut�n Kouga megtal�lta a l�nyt, Kagome elk�ldte �t, �s megmondta neki, hogy m�st szeret. K�rte, hogy bocs�sson meg neki, hogy hitegette, de nem tud a sz�v�nek parancsolni.

-         Rendben. A kezdetekt�l tudtam, hogy m�st szeretsz. De pr�b�lkozni lehet. Ha sietsz, m�g naplemente el�tt oda�rsz az ezer �ves f�hoz! Ott van Inuyasha! – �s tov�bb sz�guldott.

Kagome l�lekszakadva rohant, hogy ott tal�lja kedves�t. Szerencs�je volt. Inuyasha ott �lt az egyik fa�gon.

-         Te meg mit keresel itt? – csod�lkozott – Mondtam, hogy nem tal�lkozhatunk Kagome! Vesz�lyben vagy, el kell hagynod a k�z�pkort.

-         Nem tudok n�lk�led �lni! L�tnom kellett t�ged!

-         Jaj, Kagome…- Inu leugrott a f�r�l �s mag�hoz �lelte a l�nyt – �n sem tudok n�lk�led �lni! Szeretlek!

-         N�zd, a hajad! Fekete lett!

-         �, akkor jobb, ha elmegyek innen. Ilyenkor nagyon sebezhet� vagyok. De holnap reggel ism�t feh�r lesz.

-         K�rlek, hagy menjek veled! J� leszek, �s minden k�v�ns�godat teljes�tem! Nem hozok a fejedre semmilyen bajt! – mosolygott Kagome.

-         De csak akkor, ha t�nyleg j� leszel! – kacagott Inu is �s felkapta a l�nyt.

Pechj�kre egy hatalmas szellem k�sz�lt a k�rny�ken. Kagome a nagy siets�gben nem hozta mag�val az �j�t �s nyilait, �s Inuyasha sem tudta haszn�lni a kardj�t. Menek�lni k�nyszer�ltek, de a szellem le-lecsapott r�juk. Mind a ketten horzsol�sokkal voltak tele. Szerencs�re a k�zelben volt a k�t �s �t tudtak menek�lni a jelenbe. Kagome bevonszolta �t egy rakt�rba.

-         K�rlek, maradj itt! – Csit�totta a sebes�lt Inuyash�t. – A csal�dom nagyon megr�m�lne, ha tudn�, hogy egy vadidegen fi� van itt. Hozok vizet, gy�gyszert, k�tszert �s �gynem�t. V�rj meg!

Nemsok�ra egy hatalmas zs�kkal t�rt vissza, benne minden fontos kell�kkel.

-         Jobban vagy m�r? – k�rdezte Kagome, mik�zben ell�tta a sebeiket.

-         H�t, nem ugrok ki a b�r�mb�l, de m�r kicsit jobb.

-         Ennek �r�l�k. Vedd le a fels�d, k�rlek!

-         Minek? – pirult el Inu.

-         Mert el akarom l�tni az �sszes sebedet. Mi�rt, mire gondolt�l? – kac�rkodott a l�ny.

-         ���, iz�… ���, semmire sem.

Kagome meg�gyazott �s odaadta a mag�val hozott csokol�d�t. Inuyasha kicsit tartott az �dess�gt�l, hisz’ nem ismerte, de v�g�l megette. A l�ny adott egy puszit neki, majd menni akart kifel�, de…

-         K�rlek, v�rj! – �llt fel Inu �s k�zelebb l�pett hozz�. – Ezt elfelejtettem… szeretlek… - �s megcs�kolta a l�nyt.

Kagome kiss� elpirult. Ezut�n m�g hossz� percekig cs�kolt�k egym�st. Kagome levette a fels�j�t �s Inuyasha is kib�jt az ingj�b�l. Nem tudtak parancsolni a sz�v�knek, egyszer�en k�v�nt�k egym�st. Ami�ta el�sz�r tal�lkoztak, mindketten erre a percre v�gytak. Szenved�lyes �jszak�t t�lt�ttek egy�tt. Reggel Kagome gyorsan rendbe szedte mag�t, majd reggelit vitt a szerelm�nek. Inuyasha m�r visszav�ltozott, de nem volt elutas�t� vele szemben. Egy szenved�lyes cs�kkal k�sz�nt�tte, azut�n megreggeliztek.

-         Most m�r vissza kell mennem – sz�lt a d�mon mik�zben felvette a k�peny�t.

-         Rendben indulhatunk.

-         Indulhat-UNK? Te nem j�hetsz velem vissza. Vesz�lyben vagy oda�t.

-         Nem t�ntor�thatsz el! Induljunk!

Miut�n visszat�rtek �s egy cs�kkal elk�sz�ntek egym�st�l, mindegyik�k m�s-m�s ir�nyba ment. Inuyasha Kikyohoz t�rt vissza, m�g Kagome a faluba ment. Elmes�lte, hogy milyen kalandokba keveredett �s, hogy otthon j�rt. Term�szetesen az �jszak�j�r�l m�lyen hallgatott.

-         A gyermekeim j�l vannak? – k�rdezte Sango.

-         Igen. Reggeli el�tt l�ttam �ket, �s remek�l n�ztek ki. Anyuk�m nagyon gondosan vigy�z r�juk.

-         Ennek �r�l�k, de m�g mindig nem �rtem, hogy keveredhett�l ilyen helyzetbe- Gondolkozott Miroku hangosan. - M�r ezerszer elmondtuk, hogy vigy�l magaddal valamilyen fegyvert, mert itt nem vagy biztons�gban.

-         Bocs�nat, de err�l teljesen elfelejtkeztem.

A nap h�tra lev� r�sz�ben a falusiaknak seg�tett Kagome. Akinek kellett a csomagj�t cipelte haza, vagy gy�gyf�veket szedett a betegeknek, este pedig vacsor�t f�z�tt a bar�tainak. Nagyon elf�radt, �gy hamar �gyba zuhant �s elaludt.

-         Szeg�nyk�m, teljesen kimer�lt – h�zta be az ajt�t Kagom�re Sango – Biztos, hogy nemsok�ra v�ge lesz.

-         Rem�lem, igazad van. M�r annyira v�gyom arra, hogy kettesben lehess�nk.

-         Most is kettesben vagyunk…

-         Ez igaz… Akkor szabad egy cs�kot? – Mosolygott Miroku �s k�zelebb h�zta mag�hoz a feles�g�t.

Sango b�lintott �s � is mosolygott. Ezut�n ki�ltek egy k�zeli padra, �s tov�bb besz�lgettek. Miroku id�k�z�nk�nt megcs�kolta Sangot.

-         De nekem akkor sem tetszik, hogy Kagome ennyire belebolondult Inuyash�ba. Lehet, hogy ez is csak csapda. Szerinted? – k�rdezte Miroku.

-         Nem tudom. B�zom benne, hogy nem. L�tszik Kagome elbesz�l�sein, hogy szeretik egym�st. Semmilyen jel nem utal arra, hogy ez is csak Kikyo egyik aljas terve. De hallottam, hogy ma d�lut�n az �nk�ntes munka k�zben megk�rny�kezt�l p�r l�nyt. Mikor hagysz fel m�r a szoknyavad�szattal? – s�hajtotta Sango.

-         �n nem vad�szok m�sokra. Csak felaj�nlottam m�gikus k�pess�geimet.

-         Milyen k�pess�geid vannak neked? – kacagott a l�ny.

-         P�ld�ul teny�rb�l megj�vend�l�m a j�v�t, el�z�m a rossz szellemeket, meghallgatom �ket, �s tan�csokat adok.

-         Kifelejtetted, hogy lyukat besz�lsz az emberek has�ba, �s fajfenntart�s c�lj�b�l…

-         Na, ne t�lozz! �n h�s�ges t�pus vagyok! Bizony�t�k r�, hogy nem csallak senkivel se – Vigyorgott a szerzetes.

-         ���, csak ott lebzselsz a kis frusk�k k�r�l. De �n akkor is szeretlek, sajnos…

-         �n is szeretlek, �s ne sajn�ld magad. J�l j�rt�l velem. �n meg veled – �s m�g egy puszit nyomott Sango arc�ra. – Megy�nk aludni? – kacsintott egyet.

-         Mehet�nk – kacsintott vissza Mirokura.