fejezet: Kagome gondolatai

„Hogy lehet Inuyasha ilyen �nz�, tudatlan, bunk�? Megtiltja azt, hogy Kouga az asszony�nak nevezzen! Nem szeretem, ha �gy h�v, de � meg megtiltja! Egy �nz� d�g!” zs�rt�l�d�tt mag�ban Kagome �tja k�zben. Hamar meg�rkeztek a k�thoz, �s Kirara m�r fordult is vissza bar�taik fel�. Kagome k�r�ln�zett. M�r nem volt olyan morcos. Megpillantotta a szent f�t. „Enn�l a f�n�l l�ttam meg el�sz�r Inuyash�t. Megn�ztem val�diak-e a f�lei- �s itt egy kis mosoly r�ppent �t az arc�n- Annyiszor �lt itt, amikor engem v�rtak. Nagyon sok sz�l f�zi ehhez a f�hoz. �s mostm�r engem is…” �s ezekkel, a gondolatokkal a fej�ben beleugrott a k�tba.

-         Jaj, Kagome. Hol maradsz ennyi ideig?- t�prengett a k�t mellett Souta, Kagome �ccse. Ekkor hirtelen el�bukkant n�v�re feje �s vid�man mosolyogva v�laszolt:

-         M�r sehol. Megj�ttem!- Souta azonnal a nyak�ba borult, mert m�r k�t hete nem l�tta �t, �s hamarosan �desanyja �s nagyapja is k�sz�nt�tte.

-         Szerbusz, Kagome! Rem�lem nem t�rt�nt semmi baj, mert nagyon sok ideig volt�l oda�t- agg�dott az anyuka.

-         Igen, �s m�g a var�zslataim sem hoztak vissza!- helyeselt nagyapa.

-         Nem semmi baj sem t�rt�nt. De most felmegyek aludni, mert nagyon f�radt vagyok!- �s ahogy mondta felment szob�j�ba �s azonnal led�lt az �gy�ra. Nem telt bele sok id� �s m�r aludt is, mik�zben furcsa gondolatok sz�guldoztak a fej�ben:

-         „Te nem leszel soha az asszonya!”- „Inuyasha vajon mi�rt mondta �gy? Olyan volt, mintha azt mondta volna, az �v� vagyok. Lehet, hogy szeret engem? Kagome! Te buta l�ny, �bredj, mert bilibe l�g a kezed! Inuyasha Kikyout szereti, �t szerette �s mindig is �t fogja szeretni. Te tal�n csak m�sodik lehetsz.”

-         „Ha megjelenik Kouga elkezded p�tyolgatni, engem meg a f�ldbe d�ng�lsz!”- „Lehet, hogy Inuyash�nak igaza volt. Most, hogy visszaeml�kszem r�, mindig fekszik lett a v�ge, ha Kouga megl�togatott. Most nekem kell bocs�natot k�rnem Inuyash�t�l, de most m�g pihenek egy kicsit. Olyan sokat keresg�lt�nk mostan�ban! Teljesen elf�radtam.” �s m�lyen aludt tov�bb egy ideig, azonban ism�t furcsa gondolatok vetett�k meg l�bukat fej�ben: „A Szent fa. Olyan sok minden t�rt�nt ott. Inuyasha 50 �vet t�lt�tt azon a f�n. �n is ott ismertem meg. El�sz�r meg akart �lni, de most vigy�z r�m �s megv�d. Nagyon megv�ltozott, ha jobban meggondolom. Kiv�ve a gyerekes st�lus�t, mert az sosem v�ltozik. De kedves, meg�rt� �s figyelmes is volt m�r. Lehet hogy… nem, az kiz�rt! De! Ezt nem tagadhatom le t�bbet, szeretem �t. Szeretem mi�ta el�sz�r megpillantottam a Szent fa alatt. Annyira j� lenne, ha � is szeretne. De � Kikyout szereti �s ez �gy van rendj�n, mert ha bel�m szeretne, az nem lenne j�. �n nem tartozom abba a vil�gba, �s m�g, ha szeretne is, nem lehetn�k vele soha, mert �n ide tartozom. Ebbe a vil�gba, �s itt kell majd �lnem, ha meg�lt�k Narakut, �s megszerezt�k az �kk� minden darabj�t.” �s most k�nnyek sz�ktek szem�be e gondolatai k�zepette: „Annyira fog hi�nyozni Inuyasha, ha m�r mindennel v�geztem abban a vil�gban! De nem csak �; Sango, Miroku, Shippou �s Kirara is hi�nyozni fog. Meg az a sok kaland, amit egy�tt �t�lt�nk. Az, amiken egy�tt, hatan kereszt�lment�nk. Rossz lesz n�lk�l�k… Inuyasha n�lk�l…” �s ekkor hirtelen fel�bredt �s elki�ltotta mag�t:

-         Inuyasha neee…- nagyapja r�gt�n felrohant.

-         Kagome, baj van? Rosszat �lmodt�l?

-         B�rcsak rossz �lom lett volna-, mondta mag�ban �s egy mosoly k�s�ret�ben, megnyugtatta a nagyap�t.