7. r�sz: Egy furcsa �jszaka

A k�t fiatal lassan de oda�rt a k�thoz. M�r csak p�r l�p�s kellett volna, hogy el�rj�k, mikor Inuyasha megbotlott �s elesett. Ennek az lett a k�vetkezm�nye, hogy Kagome r�esett a fi�ra, de r�gt�n le is m�szott r�la.

       - Kagome j�l vagy? – aggodalmaskodott a hanyou.

       - Igen, �s te?

       - Azt hiszem, j�l vagyok.

       - Inuyasha neked v�rzik a fejed!

       - �, ez csak egy karcol�s!

De Kagome nem hagyta ennyiben a dolgot, ruh�ja ujj�b�l let�pett egy darabot avval k�t�tte be a fi� fej�t.

-         Na ez k�sz is volna.

-         K�sz�n�m Kagome, de �n nem �rdemlem meg ezt.

-         Mi�rt nem? Hiszen m�r annyiszor megmentett�l.

-         Igen, de miattam vagy ilyen �llapotban. Kagome nagyon sajn�lom.

-         Inuyasha h�nyszor mondjam m�g neked, hogy nem haragszok r�d, hisz nem te tetted ezt velem, hanem a szellem r�szed. Egy�ltal�n eml�kszel valamire a t�rt�ntekb�l? Arra, hogy mit mondt�l, vagy tett�l?

-         Nem.

-         Na akkor ezt az �gyet lez�rtnak tekintem, �s hol van egy�bk�nt Sango!

-         Elment Mirokuval. Valamit meg kell besz�lni�k.

-         Rem�lem Miroku bevallja v�gre Sangonak az �rz�seit. Inuyasha visszak�s�rn�l a faluba nagyon elf�radtam, �s ha j�l tudom ma �jhold, van ez�rt neked, se kellene messzire menned a falut�l.

Inuyasha csak b�lintott �s h�t�ra kapta a l�nyt, meg sem �lltak a faluig

Mindek�zben Miroku elmes�lte Sangonak, hogy mi t�rt�nt Inuyasha �s Kikyou k�z�tt.

-         Miroku ez igaz?

-         Igen. Minek tal�ln�k ki ilyeneket?

-         Hisz ez nagyszer�! Most m�r biztos, Inuyasha szerelmes Kagom�ba, csak nem meri neki bevallani.

-         Igazad van, de szerintem most m�r nem is fogja.

-         Na de mi�rt?

-         Mert… Jaj ezt nem szabad el�rulnom!

-         Miroku most azonnal mond el! – Miroku f�lt Sango haragj�t�l ez�rt ink�bb mindent kit�lalt.

-         Sz�val Inuyasha tette ezt Kagom�val, de egy�ltal�n nem eml�kszik semmire. Ez az �tkozott Naraku kitekerem a nyak�t, ha a szemem el� mer ker�lni.

-         Nyugodj meg Sango, majd k�z�sen meg�lj�k, de most menj�nk vissza a faluba, vagy tal�n m�g maradjunk egy kicsit kettesben? – �s egy vigyor �lt ki a szerzetes arc�ra.

-         Te perverz diszn�! Ne mer�szelj k�zelebb j�nni! – �s Sango j�l kup�n v�gta Mirokut. Azzal visszamentek a faluba.

            Az �jszaka nyugodt volt. Mindannyian Kagome kunyh�j�ban aludtak. Inuyasha Kagome �gya mellett virrasztott �s k�zben gondolkozott. „Az ilyen �jszak�kon mikor �tv�ltozok emberi �rz�sek, ker�tenek a hatalmukba. Kagome olyan sz�p, amikor alszik, de mikor �bren van akkor is gy�ny�r�. Azok a gesztenye barna szemeivel szinte megbabon�z.” Inuyashat m�gnesk�nt vonzott�k a l�ny ajkai. A hanyou minden lelki erej�t �sszeszedve sem tudott nekik ellen�llni, �gy h�t megcs�kolta.  Kagome erre megremegett. „Jaj csak fel ne �bredjen” A fi� nagyon megr�m�lt, de a l�ny csak elmosolyodott �s besz�lt �lm�ban.

            - Inuyasha! – Inu nagyon meglep�d�tt „Tal�n r�lam �lmodik? De mit �lmodhat, aminek ennyire �r�l?” - M�g egyszer! – „Mit m�g egyszer? Milyen �lmai lehetnek ennek l�nynak?” – Cs�kolj meg! – „Na j� ez m�r nekem sok. Honnan tudja, hogy megcs�koltam?” A hanyou nem sokkal k�s�bb teljes�tette a l�ny k�v�ns�g�t, de �vatosan ne, hogy fel�bredjen. Kagome nem sz�lt ezut�n semmit, egy mosollyal az arc�n aludt tov�bb.