2.fejezet

,,�leted var�zsa egy perc alatt,

Tovasz�ll, ak�r a m�l� alkonyat."

- Inuyasha! T�rj magadhoz! - kiab�lt Kagome, mik�zben �vatosan od�bb gur�totta a fi�t, aki teljes s�ly�val r�esett.

- Ka-Kagome? - suttogta Inuyasha. - Mi t�rt�nt?

- Felny�rsalt t�ged az a nyomorult Naraku az egyik ind�j�val, �s most nagyon v�rzel, de nem lesz semmi baj. - mondta a l�ny. - Gyere, fel kell �llnod, hogy fel�lhess�nk Kirara h�t�ra. � majd elvisz Kaede any�hoz.

Ezzel elkezdte f�lfel� h�zni Inuyash�t, aki nehezen ugyan, de fel�llt, �s Kagom�nak t�maszkodva elbotork�lt Kirar�ig. Ek�zben Kagome �rezte, hogy v�gigcsorog a h�t�n a fi� v�re, �s m�r a s�r�s ker�lgette. ,,Rettenetesen rossz �llapotban van. Min�l hamarabb biztons�gos helyre kell vinnem." - gondolta. Nagy nehezen fel�ltek Kirara h�t�ra, el�re Kagome, nekit�maszkodva pedig Inuyasha, akinek k�t karj�t a v�ll�n kereszt�l maga el� h�zta Kagome, hogy ezzel megtartsa a fi�t, nehogy leessen. Majd odaki�ltott Mirokunak, aki mellett m�g mindig eszm�letlen�l fek�dt Sango.

- Vigy�zz Sangora! Kirar�t majd visszak�ld�m �rtetek.

- Rendben. - b�lintott r� Miroku.

Ezzel elindultak. �tk�zben Kagome �rezte, hogy Inuyasha lassan �jra elveszti az eszm�let�t, de � folyamatosan besz�lt hozz�, ez�rt a fi� f�lig-meddig mag�n�l volt. Viszont a v�re m�r teljesen �titatta Kagome f�ls�j�t, ami m�r �gy sem volt t�l j� �llapotban, mivel rajta volt Sango �s a saj�t v�re is, �s r�ad�sul igencsak saras volt. Mikor meg�rkeztek a faluba, Kirara lesz�llt a f�ldre, Kagome pedig elkezdett kiab�lni:

- Kaede any�! Kaede any�! Gyorsan! Seg�ts�g kell!

- Mi t�rt�nt m�r me... - de az �regasszony elhallgatott, amint megl�tta Inuyash�t, akiben az �let szikr�ja m�r csak pisl�kolt.

- Gyere l�nyom. Vigy�k be a kunyh�mba. - sz�lt Kaede any�. Bevitt�k a fi�t a kunyh�ba, �s lefektett�k egy pokr�cra.

- Nemsok�ra visszaj�v�k, Kagome. - Mondta az �regasszony. - El kell mennem n�h�ny gy�gyn�v�ny�rt. Vigy�zz addig r�. Sietek. �s Kirar�t is visszak�ld�m a t�bbiekhez.

- J�. - v�laszolt a l�ny, majd az ajt� becsuk�dott az any� m�g�tt. Kagome le�lt Inuyasha mell�, �s �lesztgetni pr�b�lta:

- Inuyasha. �bredj. - suttogta neki. - Magadn�l kell lenned.

- Magamn�l vagyok. Csak neh�z �gy is maradnom. - mondta Inuyasha. - Mondd Kagome, meg fogok halni?

- Dehogy is, te bolond. - mosolygott a l�ny, de k�zben a s�r�s folytogatta. - Te m�g nagyon sok�ig fogsz �lni. T�bbsz�z �vig. Mindannyiunkat t�l �lsz, ezt jegyezd meg!

- Ne hazudj nekem, j�!?! - mondta er�tlen�l a fi�.

- Nem hazudok! Ennek �gy kell lennie!

 - Ugyan. �rzem, hogy egyre fogy az er�m. - Sz�lt Inuyasha. - Meg fogok halni, �s ezt te is nagyon j�l tudod!!!

- Nem, nem hagyom! - ki�ltott Kagome. - Nem hagyhatom. - �s els�rta mag�t.

- Kagome, mondanom kell valamit. - kezdte a fi�.

- Nem! Ne most mondd! Majd ha meggy�gyult�l! - szak�totta f�lbe �t a l�ny.

- Nem. Figyelj r�m. M�r nem lesz k�s�bb. - �s megfogta Kagome kez�t. - �n szeretlek t�ged, �s csak t�ged. Ezt musz�ly volt elmondanom. - �s megpr�b�lt fel�lni.

- Ne, Inuyasha! Maradj nyugton. Nem tesz j�t, ha fel�lsz. - �s legyomta a fi�t a f�ldre.

- Nekem m�r mindegy. De legyen ahogy akarod.

Ezut�n csend lett. Kagome nem engedte el Inuyasha kez�t, �s csak hallgatta, ahogy egyre nehezebben l�legzik a fi�, �s k�zben s�rt. Kint k�zben elj�tt a napnyugta. Az esti nap utols� sugara v�gigs�p�rt a t�jon, majd elt�nt a l�t�hat�r m�g�tt. Ugyanebben a pillanatban Inuyasha kilehelte  az utols� l�legzetv�tel�t, �s Kagome zokogva borult f�l�je.