1. Az id�utaz�s

Midayoi r�m�lten �bredt zavaros �lm�b�l. Idegen �s furcsa embereket l�tott �lm�ban �s egy�ltal�n nem tudta hol van. Mikor kinyitotta szemeit �s fel�lt �gy�n �mulva, vette tudom�sul, hogy legal�bb n�gy �r�t aludt, mert m�r k�r�lbel�l 7 fel� j�rhatott az id� �s ilyenkor szeptemberben, m�r nem sok�ra bes�t�tedik.

Felkelt �s ruh�t v�ltott. Egy egyszer� koptatott farmert �s egy nyakba akaszthat� bord� toppot vett fel. �gy gondolta s�t�l egyet az alkonyati gy�m�lcs�sben, hogy kiszell�ztesse zavaros gondolatait. �desanyja a konyh�ban k�sz�tette a vacsor�t, �s az ajt� fel� l�pked� l�nya ut�n n�zet:

-          Mido! Kedvesem, nem j�ssz vacsor�zni? – �s a l�ny ut�n l�pett kez�ben egy serpeny�vel.

-          Nem anyu, k�szi, most s�t�lok egyet a kertben. – azzal kil�pett a h�zb�l.

Elindult a kik�vezett kis �sv�nyen be a f�k k�z�. �mulva vette �szre, hogy az �t folytat�dik, �s egyre t�volabb fut a h�zt�l. Azt�n egy kis tiszt�sra �rt ahol egy a t�bbin�l sokkal nagyobb �s �regebb fa �llt. A l�ny odas�t�lt �s le�lt a t�v�be. Ahogy a h�ta a fa t�rzs�hez �rt egyszerre sz�d�lni kezdett, elhom�lyosult el�tte a vil�g �s egy sz�m�ra idegen k�psor cik�zott �t az agy�n. Egy fiatal n�t l�tott furcsa, harci �lt�zetben. Minden l�ngolt k�r�l�tte. �rezte a n� f�jdalm�t, az arc�n k�nnycseppek csorogtak le. Sz�m�ra ismeretlen l�nyek t�madtak a harcosra � csod�latosan forgatva k�t kardj�t sorra gy�zte le �ket. A z�rzavarb�l el�t�nt 5 ember. A n� fel�j�k sietett, mindegyikben m�r csak alig pisl�kolt az �let. Azt�n a harcos amazon �sszeesett, a k�p elfeketedett de p�r pillanat m�lva kitisztult. A n� most teljesen m�sk�pp n�zett ki. Mido �gy �rezte ismeri, de m�gsem, mert nem l�tta a h�lgy arc�t, hi�ba is meresztgette a szemeit. Az idegen lehajolt �s ekkor k�t gyermek futott fel�, karj�ba z�rta �ket �s vid�man felnevetett. Az idilli k�p gyorsan elt�nt �s egy m�sik jelent meg el�tte. �jra a csatat�ren volt de most h�rtelen egy �letk�pinek �sszess�ge pergett le a szeme el�tt. Gyermekkor, szerelem, szerettek, minden, �gy, mint a hal�l el�tt. �s val�ban a n� mellkas�b�l, egy �les karmokb�l �ll k�z �llt ki. � megfordult �s felzokogott, ugyan ekkor egy m�sik alak felnevetett, majd minden �sszefojt.

Mido a f�ld�n hasalt, arc�n forr� k�nnycseppek csorogtak le. A feje zsongott �s �gy �rzet meg hal a f�jdalomt�l. Olyan �rz�s ker�tette hatalm�ban, amihez foghat�t, m�g soha nem �rzett. Azt�n �sszeszedte mag�t. Zavarodottan k�rben�zett a sz�rk�letben. �szrevett egy kis h�zat a fa m�g�tt. „Mi ez?” gondolta a l�ny. Elindult arra de �gy �rezte minden csontja f�j, �s csak neh�zs�gek �r�n kap leveg�t.  

Fell�pett a l�pcs�n �s elh�zta az ajt�t. Csak egy gyertya pisl�kolt k�zvetlen a bej�rat mellett. Felvette �s elindult a s�t�ts�g fel�. Majd valaminek neki �tk�z�tt. Felemelte a gyerty�t �s �jabbakat pillantott meg. Azokat is meggy�jtotta. A hirtelen vil�goss�gban r�d�bbent a felismer�sre, egy szent�lyben van.

El�tte olt�r �llt, rajta gyerty�k szent iratok egy �kesen faragott fa doboz, �s egy furcsa f�nyben j�tsz� kis t�k�r k�z�pen pedig k�t ez�st�sen izz� r�vid iker kard volt �l�vel k�t m�lyed�sbe d�fve. De az �p�let sarkaiban s�t�ts�g maradt tov�bbra is.

A l�ny meggy�jtotta az �sszes gyerty�t �s az olt�rra pillantott. Keze �nk�ntelen�l is a fadoboz fel� v�ndorolt �s kinyitotta azt. Egy nagy bord� k� volt rajta v�kony ez�stl�ncra f�zve. Mido kivette �s �nk�ntelen�l is a nyak�ba akasztotta, mint egy megszok�sb�l, „csak felpr�b�lom �s visszateszem” - gondolta. A k� megcsillant �s a l�ny a t�k�rre pillantott, hogy meg n�zze, hogyan �ll rajta a nyakl�nc. �m legnagyobb megd�bben�s�re nem a saj�t j�l megszokott kamaszos, de sz�p szab�lyos arca n�zett r� vissza. A t�k�rk�pnek h�tra volt t�zve �jf�l fekete haja, amibe k�t oldalt v�r�s cs�kok futottak, szeme f�l�tt bord� szemh�jak voltak, hatalmas m�lybarna szemei feket�re voltak kih�zva, f�lei mintha megny�ltak volna, �s valamilyen feh�r magas�tott nyak� kimon� fels� volt rajta. Mido r�m�lten h�tra l�pett �s a t�k�rk�p elt�nt �jra saj�t mag�t l�tta. Hitetlenkedve b�multa a h�rtelen visszat�rt arcot.

Ekkor szemei megakadtak a kardokon. �gy �rezte l�tta m�r �ket. De vajon hol? Kezeit a sz�ve felett l�g� med�lra tette, becsukta a szem�t �s egy nagyot s�hajtott. H�rtelen kics�szott a l�ba al�l a talaj. A f�ld�n cs�cs�lt, mikor kinyitotta a szem�t. De el�tte az olt�r el�tt r�zsasz�n er�t�r lebegett.

Midayoi fel�llt �s �rdekl�dve k�mlelte a h�rtelen j�tt t�nem�nyt. Majd k�zelebb l�pet �s felnevetett:

-          Mido! Ez egy �lom. Na �bredj fel �s nevess egy j�t. – de nem t�rt�nt semmi. – Ugye, ez csak egy �lom? – �s megpofozgatta mag�t – �ucs. H�t nem, ez a val�s�g...

Nagyot s�hajtott �s m�g k�zelebb ment a r�zsasz�n f�nyben j�tsz� er�t�rhez. Azt�n kiny�jtotta a karj�t, de nem t�rt�nt semmi. Majd eg�sz test�vel bel�pett. Furcsa �s idegen vil�gban tal�lta mag�t. A csillagok �ppen akkor gy�ltak ki az �gen. Ahogy h�tran�zett l�tta a r�zsasz�n er�teret. B�tortalanul l�pett p�rat. Az er�t�r m�g mindig ugyanott volt. Egy sziklafal �rny�k�ban tereb�lyes nagy fa �llt az er�t�r t�k�letesen a szikl�val egy s�kban volt. Mido m�g tett n�h�ny l�p�st h�tr�lva de nem t�rt�nt semmi. „Sz�val haza tudok menni” – gondolta. – „Nah ha m�r ide keveredtem, n�zz�k meg hol vagyok. Elv�gre dolgom fel�l r��rek.” A nyak�ban l�g� med�lra tekintett �s �szrevette, hogy a v�r�s k� belsej�ben mintha valami izzana. Leengedte a nyakl�ncot �s k�rben�zett. Elindult a tiszt�s k�zepe fel� az egyre hom�lyosod� erd�ben. Majd h�rtelen �les sikolt�st hallott. A hang ir�ny�ba fordult, majd megpillantott egy 10 �ves kisl�nyt, ahogy kiv�g�dik f�k k�z�l. M�g�tte rengett a f�ld �s imbolyogtak a f�k. A l�ny r�m�lten rohant a r�ten, de a k�vetkez� pillanatban megjelent �ld�z�je. Mido sz�jt�tva b�mult. Ilyet m�g soha nem l�tott. Egy j� 5 m�ter magas f�jtat� h�rom v�r�s szemmel rendelkez� medve kocogott a l�ny ut�n. A l�ny a k�vetkez� pillanatban megbotlott, a medve be�rte �s f�l� magasodott. Undor�t� pof�j�b�l csorgott a ny�l. Ekkor Midayoi valami olyat tett, mint m�g �let�ben soha. Futni kezdett a hangtalanul fekv� l�ny fel�, elkapta a karj�t �s az utols� pillanatban elr�ntotta a kit�tott hatalmas sz�j el�l.

F�l t�rdre ereszkedve �rt f�ldet �l�ben a kisl�nnyal. Nem �rtett mit �s hogyan csin�lt. �m a karmos mancs �jra csap�sra lend�lt Mido �jra elugrott, �m ez az �rkez�s kem�nyebbre siker�lt. Kibicsaklott a bok�ja. �rezte, innen m�r nem fut el.

-          A francba! – szitkoz�dott - Nem egy vad idegen helyen, egy vad idegen kisl�nnyal, egy vad idegen sz�rny �ltal akarok meghalni! – nagy leveg�t vett �s felsik�tott – Seg�tsen valaki!!! – hab�r nem is rem�lte hogy valaki a k�zelben lenne.

�m ebben a pillanatban egy ez�st�sen dereng� alak jelent meg az erd� sz�l�n. De m�r t�l k�s�n. A medve mancsa megl�dult...

Mido kinyitotta a szem�t a nagy cs�ndre. A teste k�r�l kicsiny kupola alak� v�r�sen csillog� pajzs lebegett. A medve meglepetten indult volna �jabb rohamra, �m ekkor megjelent egy magas, hossz� ez�sthaj� f�rfi. Ujjain a karmok aranyos-z�ld f�nyben felizzottak egyet suhintott kez�vel �s a medve darabjaira hullott sz�t. Mido �gy gondolta ez m�r t�nyleg sok neki egy napra, �s hangtalanul eld�lt a f�ld�n.

Mikor kinyitotta a szem�t a csillagos eget l�tta maga felett. „Sz�val nem �lom volt. T�nyleg itt vagyok, de hol is?” Neh�zkesen fel�lt. Kicsiny t�bort�z �gett mellette �s a t�z k�r�l 4 alak fek�dt �lt vagy aludt. Egy z�ld kis gn�m hortyogott, a m�r l�tott barnahaj� kisl�ny �lt a Mido mellett, egy nagy s�rk�nyl� fek�dt kiss� arr�bb. �s egy nagy fa �rny�kban nem olyan messze t�le megpillantotta megment�j�ket is. A f�rfi csukott szemmel �lt, �m abban a percben, hogy a l�ny fel� tekintett megsz�lalt:

-          Rin adj neki enni! – utas�totta a t�rdel� kisl�nyt.

-          Igenis Sessouhmaru nagy�r! – v�laszolta vid�man a l�nyka.

Megfogta Mido kez�t �s vid�man a t�z fel� h�zta. Ott ny�rson k�t ny�l s�lt. A l�nyka levette �ket �s az egyiket a b�mul� idegen kez�be adta, majd a saj�tj�ba gondolkod�s n�lk�l beleharapott �s k�t r�g�s k�z�tt megsz�lalt:

-          Az �n nevem Rin. – mondta �s lenyelt egy falatot –T�ged hogy h�vnak?

-          Engem Midayoinak, de h�vj�l csak Midonak. – v�laszolta f�h�sn�nk – Megtudn�d mondani hol vagyok?

-          Persze, a Medve szurdokt�l d�lre, 3 m�rf�ldnyire. Am�gy honnan j�tt�l? – k�rdezte Rin k�v�ncsian.

Midayoi nagyot s�hajtott. Halv�ny elk�pzel�se sem volt hol lehet. „A ruh�kat �s az �letvitelt n�zve legal�bb 500 �vvel el vannak maradva az � kor�t�l. De hogy mondan� meg ennek az aranyos kis l�nynak h � val�sz�n�leg egy m�sik id�s�kban �l?”

Ekkor eddig a f�le sz�m�ra ismeretlen hang sz�lat meg, egy hang, ami egy �letre az eml�kezet�be v�s�d�tt. Behat�rolhatatlan, �rzelem n�lk�li, hideg de fens�ges.

-          � nem a mi vil�gunkb�l val�. Egy m�sik kor szaga van rajta. – jelentette ki az eddig csendben hallgat� d�mon.

Mido �s a kis Rin csod�lkozva megfordult. A l�ny k�t hatalmas aranys�rga szemp�rral tal�lta szemben mag�t, amik �that�an tanulm�nyozt�k �t. A szellem k�zvetlen m�g�tte �llt, �szre sem vette mikor ker�lt m�g�, zavar�ban � is fel�llt. Majd egy fejjel alacsonyabb volt a f�rfin�l, gyeng�nek �s kicsinek �rezte mag�t, de k�ptelen volt elford�tani tekintet� az aranys�rga ragyog� szemp�rban elveszett. Ott �lltak egy m�ssal szemben, a d�mon ny�ltan v�gigm�rte a l�nyt. Majd felh�zta a szem�ld�k�t:

-          Nem �gy n�zel ki, mint akinek nagy hatalma lenne. – jelentette ki. – De m�g is, akkor hogyan hoztad l�tre azt az er�teret haland�? – k�rdezte kicsit sem kedvesen.

Mido beleremegett ebbe a hangnembe. �m d�h�tett�k a szellem szavai. Kisebb csend ut�n megsz�lat:

-          A nevem nem haland�, hanem Midayoi. – felelte nyersen – �s halv�ny elk�pzel�sem sincsen hogy ker�lt oda az az iz�, de hogy nem �n csin�ltam az biztos. �s t�ged hogy h�vnak, �s mi vagy ha �n csak egy haland�? – k�rdezte egyre inger�ltebben.

Sessouhmaru szeme megvillant. A l�ny megr�m�lt: „Tal�n nem kellett volna �gy besz�lnem vele”. A szellem elford�totta a tekintet�t, �s csak a v�lla felett v�laszolt, nagyon hidegen, nagyon kim�rten, �s hatalmas fens�bbs�ggel a hangj�ban:

-          Az �n nevem Sessouhmaru �s kutyad�mon vagyok. �s – egy v�ratlan mozdulattal a l�ny fel� fordult, aki �nk�ntelen�l is h�tr�lni kezdett. – ne mer�szelj ilyen hangnemben besz�lni velem haland�, mert b�rmikor v�gezhetn�k veled.

A l�ny n�m�n megfordult, le�lt �s folytatta az ev�st. „Nem valami kedves fick� �s tal�n nem k�ne kih�znom n�la a gyuf�t, elv�gre megmentett.” – �s tov�bb evett. Miut�n v�geztek Mido felkelt �s elindult a d�mon fel�, aki �jra a fa t�v�ben �lt. Meg�llt el�tte �s megsz�lalt:

-   K�sz�n�m, hogy megmentetted az �letem, de haza szeretn�k jutni – kezdett bele a mondand�j�ba – most m�r �jszaka van meg minden, de mivel nem ismerem ezt a  vid�ket, szeretn�lek megk�rni, hogy vezess vissza oda ahol r�m tal�lt�l.

- Csak a l�ny�rt mentem. – felelte kurt�n a d�mon. – �s nem vagyok idegen vezet�, de ha arra menn�nk tov�bb vel�nk j�hetsz.

- M�rt vagy ilyen velem. Megk�sz�ntem a seg�ts�ged semennyi nem m�lik rajta, ha m�g egyszer seg�tesz? K�rtelek, nem tudom hol vagyok, f�zok �s haza akarok jutni. Ez olyan nagy k�r�s? – k�rdezte haraggal �s k�ts�gbees�ssel Midayoi, mert l�tta a szellemre nem sz�m�that.

- Ne legy�l tiszteletlen haland�! – sziszegte a fogai k�z�tt a d�mon, �s felkelt.

Midot �jra kissebs�gi �rz�s fogta el, ahogy nyak�t �s tekintet�t a szellemre emelt. Sz�pen lassan k�rbe fordultak, �s a l�ny h�ta m�g�tt m�r a nagy fa t�rzse volt.

-          Nem �lsz meg. – mondta a l�ny, ami m�g annyira sem siker�lt meggy�z�re, hogy � elhiggye – Ha ez lenne a c�lod, m�r megetted volna. B�rmit megteszek, csak seg�ts! – fogta k�ny�rg�re a dolgokat.

A szellem m�g k�zelebb l�pett hozz�. Mido h�tr�lt �s a fat�rzsnek �tk�z�tt. Nem tudta elford�tani a fej�t. Csak b�multa azt a gy�ny�r� aranysz�n� szemp�rt. Sessouhmaru halkan beszippantott a leveg�be:

- Ismer�s a szagod, de nem tudom honnan. K�pes vagy er�teret l�trehozni de te sem tudod hogyan, �s egy csepp retteg�s sincsen benned a k�zelemben. Pedig a legt�bb haland� m�r hal�lra r�m�lt volna. Ki vagy te? – k�rdezte nyomat�kosan �s elkapta a l�ny karj�t.

Ebben a pillanatban a v�r�s k� felizzott Mido ruh�ja alatt. Sessouhmaru elr�ntotta a kez�t �szt�n�sen a h�rtelen t�rt�nt v�ltoz�s miatt �s a l�nyt figyelte. Midayoi remeg� ujjakkal elszedte a k�vet. Az v�r�ses-bord� f�nyben izzott. K�rd�n a d�monra tekintet, de � is ugyanolyan �rtetlen�l n�zett vissza.

-          Honnan szerezted, ezt? – k�rdezte nem el�gg� leplezve  a k�v�ncsis�got a hangj�ban.

-          H�t, ez egy nagyon hossz� t�rt�net lenne – n�zett Mido a szellemre – �s nem hiszem, hogy �rdekelne egy haland� t�rt�nete.

Sessouhmaru r�n�zett, �s hidegen megvillantak a szemei:

-          Csak a l�nyeget mond! – utas�totta a l�nyt.

-          H�t j�! – Midayoi nagyot s�hajtott �s le�lt a fa t�v�be, a m�r t�r�k�l�sben �l� d�mon mell�. – �n, ha j�l gondolom a j�v�b�l j�ttem. Ott �lek a csal�dommal, �s a nagyany�m h�z�ba k�lt�zt�nk, ahol van egy �reg szent�ly. V�letlen�l tal�ltam r� a kertben. Azt�n furcsa dolgok t�rt�ntek velem. Egy f�nak d�lve idegen eml�kk�peket l�ttam. El�g rossz volt. Azt�n meg bementem a szent�lybe �s ezt – el�h�zta a nyakl�ncot – tal�ltam. Felvettem �s egyszer csak valami furcsa v�r�s valami lebegett el�ttem �n �tj�ttem rajta �s itt lyukadtam ki. Azt�n j�tt Rin, kergette az a nagy medveszer� iz�, �n meg nem tudom m�rt, de seg�tettem neki. Azt�n kiment a bok�m – itt megakadt a mondatban – Hogyan tudok �n menni, hiszen akkor�t reccsent a bok�m, mint egy fa? – �s a szellemre n�zett.

Sessouhmaru nem figyelt a l�nyra, a csillagokat n�zte:

-          Rin �s Yaken helyre r�ntotta. – felelte a d�mon, majd csendlett.

Midayoi is feln�zett az �gre: „Hihetetlen! Otthonr�l soha nem l�tszik ilyen gy�ny�r�nek az �gbolt.” – nagyot s�hajtott. V�ratlanul a szellem megsz�lalt:

-          Ha haza akarsz menni, elk�s�rlek az �tj�r�dig, de el�tte ki akarom der�teni a med�lod eredet�t.

Mido h�l�san n�zett a d�monra, de nem tal�lta annak tekintet�t, mert � ism�t az eget k�mlelte. A l�ny egy halk k�sz�n�m-�t rebegett �s elindult a kis t�z fel�. Ott le�lt �s a parazsat piszk�lta. Rin m�r m�lyen aludta a s�rk�nyl� mellett, a z�ld kis gn�m, aki val�sz�n�leg Yaken, pedig az �ta sem �bredt fel. A t�z kezdett kihunyni ez�rt a l�ny dideregve felkelt, �s az erd� fel� indult. A k�zeli �gakr�l gallyakat t�rt le, de nem mert beljebb mer�szkedni a s�t�t erd�ben.

A d�mon csukott szemmel figyelte a l�ny minden mozdulat�t, kiv�l� hall�sa, �s a l�ny fel�li sz�lj�r�s el�g volt sz�m�ra, hogy t�k�letesen behat�rolja a l�ny mozg�s�t. Mido visszat�rt, �s a t�zre sz�rta a gallyakat, ami �gy �jb�l felizzott. �sszekuporodott �s lefek�dt a lehet� legk�zelebb a meleghez, mivel ujjatlanban volt �s el�gg� f�zott a kora �szi id�ben. Nem tudott elaludni, n�m�n fek�dt, �s hallgatta az �jszakai erd� zajait. Id�r�l id�re megr�zk�dott, eg�sz karja libab�r�s volt m�r. Ekkor halk mozg�st �rz�kelt a h�ta m�g�l, de nem n�zett arra. Bizonyosra vette, hogy a d�mon m�szk�l m�g�tte. Nem t�vedett. Sessouhmaru l�pett a s�rk�nyl� mell�. A nyeregt�sk�b�l kiveddt egy pokr�cot �s az alv� Rinre ter�tette. Azt�n odal�pett a hangtalanul fekv� Mido mell�:

- Ha nem akarsz megfagyni menny oda Rin mell�. �n most elmegyek. – jelentette ki csendben.

Midayoi fel�lt �s a d�monra tekintett. Olyan �lomb�linek t�nt az eg�sz, a f�rfit k�rberagyogta a hold ez�st�s f�nye, �m alakja h�rtelen v�ltozni kezdett. H�feh�ren felvillant �s test�t egy g�mb vette k�rben ami elnyelte �s kisebb� zsugorodott. A g�mbben megsz�lalt a f�rfi hangja:

-          �s ha �lve akarod megl�tni a reggelt, ne hagyd elaludni a t�zet �s ne hagyd el ezt a helyet.

Majd a g�mb felemelkedett �s elt�nt a csillagos �gben.

Midayoi felt�p�szkodott �s megpakolta a t�zet. Halk ny�jt�z�st hallott a h�ta m�g�l �s oda n�zett. Rin n�zett r� nagy �lmos szemeivel:

-          Sessouhmaru nagy�r elment? – k�rdezte, de tudta a v�laszt. – Gyere ide mell�m! - �s felnyitotta a takar�t – K�l�nben megbetegszel.

Mido csendben fel�llt �s a l�nyka mell� fek�dt. Hamarosan felmelegedett �s m�r nem tudott parancsolni lecsuk�d� szempill�inak. Elaludt, pedig annyi mindent akart volna k�rdezni. De majd holnap, tal�n, gondolta �s �lomba mer�lt.