-          felk�sz�lt�l, gyere el hozz�m. K�v�ncsi vagyok az �sszef�gg�sekre – majd a l�ny kez�be nyomta a med�lt.

Mindannyian fel�lltak, �m ebben a pillanatban r�m�lt sik�t�s hallatszott kintr�l. Tompa puffan�sok, ordib�l�s, r�m�lt menek�l�s, h�rtelen terjedt t�z ropog�sa �s egy iszonyatos �v�lt�s hangja. Mindenki az ajt� fel� kapta a tekintet�t. Sessouhmaru vill�m gyorsan kint volt m�r az ajt� el�tt a k�t n� ut�na szaladt.

Rettenetes l�tv�ny t�rult a szem�k el�. K�t hatalmas, ember form�j� d�mon �llt a falu romjai k�z�tt. H�tukb�l tollas sz�rnyak �lltak ki, �s nagyon hasonl�tottak egym�sra. Karmos kezeik, hatalmas v�r�s szemeik voltak, �s szinte porig rombolt�k a falut percek alatt. Mindketten a kis csapat fel� fordultak. Az egyik kisz�rta a csendben szeml�l� kutyad�mont.

-          N�zd m�r b�tyus egy m�sik d�mon? Csak nem neked is erre a falura f�j a fogad? – k�rdezte g�nyosan az egyik.

-          Mi k�z�d hozz�? – mordult vissza a k�rdezett.

-          T�bb tisztelettel besz�lj szellem! Mert megtal�l a v�gzeted!

-          Te lenn�l az? – k�rdezett vissza inger�lt a d�mon, v�szj�sl�an megropogtatta karmos ujjait. – H�t azt k�tlem! – �s elrugaszkodott a f�ldt�l.

-          B�tyus te addig foglalkozz a v�n bany�val meg a t�bbi emberrel, �n elsz�rakozok ezzel a kutyussal! – �s � is elr�gta mag�t a talajt�l.

Sessouhmaru k�rme felizzottak �s megjelent az energia ostor. K�t hat�rozott mozdulttal szellem fel� csapott a leveg�ben, az kiterjesztette a sz�rnyait �s felrep�lt a t�mad�s el�l. Sessouhmaru elvigyorodott �s � is felr�ppent a magasba. A d�mon meglengette hatalmas sz�rnyait �s ork�n erej� sz�lroham, s�p�r t�mad�ja fel�. A felkavarodott port�l semmi nem l�tszott p�r pillanatig, majd megpillantott�k k�t alakot, Sessouhmaru ugyan ott lebegett ahol el�tte �s �jra elvigyorodott. Szem�ben a j�l ismert t�z �gett. A t�k�letes gyilkos csak mosolygott �s a repked� ellenf�lre n�zett:

-          Csak ennyit tudsz? –k�rdezte majd felemelte a karj�t, k�rme z�lden felragyogtak �s eg�sz k�zfeje z�lden vil�g�tott – Akkor most meghalsz!

Mido csak �llt �s b�mult. Soha nem l�tott azel�tt ilyent. Gyilkol�s, harc, hal�l. Nem hitte, hogy ilyen l�tezik, ereiben megfagyott a v�r �s b�multa a csod�latos kutyaszellem �s ellenfele harc�t. �m ekkor a ”b�tyus” is besz�llt a j�t�kba, kibontotta sz�rnyait �s a k�t n� fel� rep�lt. Kalde l�v�sre emelte nyil�t, �m a d�mon kiker�lte azt �s a ny�lvessz� elsuhant mellette. M�r nem volt ideje �jat l�ni a d�mon fel�j�k tartott, Sessouhmaru odapillantott �m ennek az lett a k�vetkezm�nye hogy ellenfele egyik csap�sa eltal�lta �s p�nc�lj�ba csap�dott.

- Ne a bar�tn�det figyeled, �s f�leg soha ford�ts h�tat nekem! – g�nyol�dott a sz�rnyas d�mon �s �jra t�mad�sba lend�lt.

�m ekkor Midayoiba visszat�rt az �let. Elugrott �s mag�val r�ntotta a papn�t, de nem volt el�g gyors, Kaldet el�rte a d�mon �s az id�s asszonyt messze elhaj�totta. Ekkor egy kisgyerek futott a z id�s asszony �jultan hever� test�hez:

-          �rn�, �rn�! Kalde �rn�! K�rlek, �bredj fel! Seg�ts rajtunk! Mind meghalunk! – �s potyogni kezdtek a k�nnyei. 

Az idegen d�mon elmosolyodott �s a gyerek fel� indult. Lassan kim�rten �s �rd�gi mosollyal az arc�n. Midayoi fel�lt a f�ld�n �s r�m�lten l�tta, ahogy a d�mon a gyermek fel� tart.

- H�t akkor ma te leszel a vacsor�m els� fog�sa! – �s a gyerek�rt ny�lt.

- Nem! – ord�totta torka szakadt�b�l a l�ny – Nem engedem! –�s felpattant.

Ekkor a v�r�s k� a nyak�ban felizzott �s �t v�r�s aura fogta k�rbe. Energi�k �ramlottak a teste k�r�l, �s mikor a f�ny el�lt ott �llt az ismeretlen t�k�rk�p. V�rtben, v�r�s feh�r kimon�ban, a h�t�n tegezzel �s �jjal �s k�t keresztbe ford�tott kardal. K�rmei megn�ttek, f�le megny�lt, szemh�ja v�r�sen �gett. �mulva n�zett v�gig mag�n, de ezzel nem volt egyed�l, a testv�rp�r, Sessouhmaru �s mindenki �t figyelte. Midayoi nem �rtette mi t�rt�nt, �m egy halk kellemes n�i hang megsz�lalt a f�l�ben:

-          Mido! Most m�g seg�tek rajtad! Higgy bennem, Midayoi!

A l�ny n�m�n b�lintott. �rezte, hogy test�n �tveszi valami az ir�ny�t�st. Kezei a kardok�rt ny�lnak, kir�ntja �ket, �s maga el� tartja azokat. A kardok felizzottak a kez�ben, � fut�snak eredt felugrott a leveg�be, �s belehas�tott a d�monba. K�tszer megp�rd�lt a tengelye k�r�l, a kardok villogtak, iszonyatos ord�t�s r�zta meg a k�rny�ket.

A szellem darabjaira hullott sz�t, Mido puh�n f�l t�rdre ereszkedve lehajtott fejjel �rt f�ldet, keresztbe, lefel� ford�tott a szellem v�r�t�l cs�p�g�, izz� kardokkal. A d�mon darabjai hangos puffan�ssal �rtek f�ldet k�r�l�tte. Mikor minden elcsendes�lt felemelte a fej�t, �s barna szemeiben l�ngok t�ncoltak.

Sessouhmaru eddig egyhelyben a leveg�ben lebegett �s a csat�t figyelte. Most nagyot s�hajtott:

-          Pedig m�g elj�tszadoztam volna veled! – �s a szellemre pillantott.

El�kapta kardj�t maga el� tartotta �s egyet suhintott vele. K�k vill�mok csaptak ki a peng�b�l �s sz�tt�pt�k a led�bbent ellenfelet.

Ek�zben Midayoi felegyenesedett. N�m�n n�zett maga el�. Tudat�n�l volt �s m�r nem �rezte mag�n a titokzatos seg�t� erej�t. Kalde mag�hoz t�rt m�r vagy f�l perce �s d�bbenten kelt fel a f�ldr�l. Sessouhmaru leereszkedett egyenesen a l�ny el�. Annak szemei szinte �resen hatottak, majd megingott �s el�re zuhant. A szellem �szt�n�sen elkapta �s k�ts�gbe esve n�zett k�rbe a magatehetetlen l�nnyal a karj�ban.

Kalde lassan bicegve odal�pett mell�j�k:

-          Sessouhmaru, k�rlek, hozd �t be! - �s az �pen maradt h�zak egyike fel� bicegett.

A szellem �l�be kapta az �jult l�nyt, fej�t a v�ll�ra engedte, hogy ne himb�l�zzon, �s �vatosan megindult az �regasszony ut�n.

Mikor be�rtek Sessh a f�ldre fektette az �jult l�nyt. Ebben a percben a med�l felizzott a nyak�ban �s � visszanyerte eredeti alakj�t. L�legz�se megv�ltozott, eddig csendesen fek�dt most hangosan zil�lni kezdett, mint aki kilom�tereket futott. Kalde le�lt a f�ldre lecsukta a szem�t �s m�lyeket l�legzett. Rosszul volt, val�sz�n�leg elt�rt p�r bord�ja. Azt�n kinyitotta a szem�t �s a szellemre n�zett:

-          Te is l�ttad mire k�pes. – kezdte az asszony - Biztos, hogy van benne d�mon v�r. Sessouhmaru, seg�ts neki! Vidd haza �s seg�ts neki megtal�lni az erej�t! Hidd el nem v�letlen hozott �ssze vele a sors. �s biztos vagyok benne, hogy m�g sz�ks�ged lesz az erej�re, � seg�thet, hogy legy�zz�tek Narakut! – Kalde nehezen fel�llt – Most pedig vidd haza, nekem itt most sok dolgom van. – �s kil�pett az ajt�n.

A szellem v�gi gondolta a hallottakat. Majd a l�nyra pillantott. „H�t legyen gondolta.” Felkapta az �jult l�nyt �gy, hogy a kezei se himb�l�zzanak szabadon, mag�hoz szor�totta �s alakulni kezdett. F�nyes kicsit nagyobb feh�r g�mb lett bel�le, ami mag�ban rejtette a d�mont �s karj�ban az �jult, maga tehetetlen l�nyt �s kisuhan a h�zb�l.

Elrep�lt a tiszt�sra, ahol Rint �s Yakent hagyta:

-          Rin! Yaken! – sz�lalt meg, �s saj�t maga is meglep�d�tt milyen idegen�l csengett a hangja.

K�t kis t�rsa futva �rkeztek fel�. A kis l�ny mikor megpillantotta ur�t ahogy az eszm�letlen Midot a f�ldre fekteti nagyon megr�m�lt, �s meg sem mert mozdulni:

-          Sessouhmaru nagy�r! – kezdte halkan �s akadozva – Ugye nem? Ugye Midonak nincsen semmi baja? – hatalmas k�nnycseppek jelentek meg gesztenye barna szemeiben.

-          Nincsen, de vissza kell vinnem a vil�gba! Mennyetek a faluba �s seg�tsetek az �reg papn�nek, hamarosan oda k�ld�m az �cs�m�ket is – s�hajtott – a biztons�g kedv��rt. – azzal lehajolt a l�ny�rt, �s alakj�t megtartva a leveg�be emelkedett.

A kis l�ny ut�na kiab�lt:

- Ugye visszaj�n m�g hozz�nk? – k�rdezte.

- Az csak rajta m�lik. – motyogta az orra al� a szellem.

Felemelkedett �s magasan a f�k felett suhanni kezdett az �jszak�ban. A lassan fogy� hold f�ny�ben n�m�n suhant karj�ban a m�g mindig eszm�letlen t�j felett. Egy id� ut�n agg�dni kezdett: „Nem ismerem a haland�k dolgait, de kicsit r�g�ta nem t�rt mag�hoz. Tal�n m�g is megs�r�lt volna?” H�rtelen d�nt�tt �s ereszkedni kezdett. Megpillantott egy tavat, �s annak a partj�n �rt puh�n f�ldet. A selymes, z�ld f�v�n l�gy fuvallat futott v�gig. Lefektette a l�nyt a v�z mell�, hangosan s�hajtott �s pr�b�lt er�sen koncentr�lni Kalde any� szavaira: „…d�mon v�r van benne… seg�ts�gedre lehet… Naraku ellen…”. Kez�be vizet mert �s a l�ny arc�ra folyatta. Erre Midayoi pr�szk�lve �bredezni kezdett. Kinyitotta szemeit �s megpillantotta maga mellet a d�mon k�t nagy aranys�rga szem�t, majd elmosolyodott:

-          Sz�val nem �lom volt, �s �lek. Pedig �gy f�j mindenem, hogy ak�r meg is halhattam volna.

Sessouhmaru nem sz�lt semmit csak felegyenesedett. M�lyen beleszippantott a leveg�be �s elfintorodott. Farkas szagot �rzett. Semmi kedve nem volt m�g azokkal is sz�rakozni. Sz� n�lk�l lehajolt a l�ny�rt, �lbe kapta, elr�gta mag�t a f�ldt�l �s m�r suhantak is vissza az �tj�r� fel�. Ha nem is tudta pontosan az �tj�r� hol is van, de gondolta annak a r�tnek a k�zel�ben. F�ntr�l kis t�bort�zet pillantott, meg �jra besz�vta az �jjeli leveg�t, �s m�g egyet s�hajtott:

-          Haza viszlek de, sz�lok az �cs�mnek, hogy mi t�rt�nt a faluban. – megint ereszkedni kezdtek.

A kis t�bort�z mellett �rtek f�ldet k�zvetlen. A t�z k�r�l 4 ember �lt �s csendben besz�lgettek, az �rny�kban egy k�ly�k r�ka �s egy macska aludt. A kis csapat megsz�lalni sem tudott a d�bbenett�l. Inuyasha hangosan fuldokolni kezdett a l�tv�nyt�l, m�g Kagome h�tba nem verete. A szellemirt� l�ny �s a pap �lt� hely�kben t�volabb h�z�dtak a v�ratlan vend�gt�l. Inuyasha nem akart hinni a szem�nek. Ott �ll el�tte a b�tyja karj�ban egy nagyon megviselt haland� l�nyt tartva �s hozz� j�tt. Sessouhmaru mikor megl�tta, mit b�mul �ccse, gyorsan letette a l�nyt.

- �csk�s, mennyetek vissza az �reg papn� faluj�ba. F�lig lerombolt�k. �n visszaviszem �t a bar�tn�d kor�ba. A r�szleteket az any�t�l k�rdezz�tek. – azzal m�r hajol is vissza a l�ny�rt, felegyenesedett, de m�g miel�tt elr�gta volna mag�t a talajt�l visszan�zett – Kagome, Rin is a faluban van. Figyelj r�. – �s m�r rep�lt is a f�k felett �jra.

A kis csapat egy�ntet�en leesett �llal, n�ma cs�ndben �lt m�g vagy percekig.

- Ezt ugye csak �lmodtam? – k�rdezte Inuyasha m�g mindig sokkos �llapotban.

- Szerintem nem, mert akkor mindannyiunknak ugyan az az �lma volt. – v�laszolta csendesen Sango.

- M�ghozz� el�g hihetetlen �lma! – f�zte tov�bb a szerzetes.

- Most mit vagytok �gy oda! – kezdett napirendre t�rni Kagome – Sessouhmarunak is vannak �rz�sei! – mondta meggy�z�en.

Erre mindenki k�telkedve felh�zta a szem�ld�k�t, �s egyet nem �rt�en n�ztek a l�nyra.

-          De igen is vannak! De ez mindegy, ha igaz, amit mondott most azonnal induljunk. Mindenki egy�ntet�en b�lintott, felkeltett�k az alv�kat Inuyasha a h�t�ra vette Kagom�t, a t�bbiek az �talakult Kirar�n elindultak a falu ir�ny�ba.

Ez el�tt nem sokkal a j�v�ben Midayoi �desanyja �s nagymam�ja 100adszor f�s�lt�k �t a kertet �s k�ts�gbeesetten �lltak meg a szent�ly el�tt. Sehol nem tal�lt�k a l�nyt. �m ebben a percben v�r�s f�ny �radt ki az �p�letb�l. A k�t n� egym�sra n�zett �s berohant. A gyerty�kat le�gve tal�lt�k, �m meglepetten l�tt�k a nyitott dobozt �s az abban a percben felemelked� kardokat, amik felizzanak �s �trep�lnek a sarokn�l lebeg� �tj�r�n.

-          Sz�val megnyitotta az �tj�r�t! – sz�lalt meg az �regasszony a halotti csendben. – Megtal�lta a v�gzet�t.

-          De anya! M�g semmit nem tud! Felk�sz�letlen, meg is �lhetik! – �s zokog�sba t�rt ki Mido anyuk�ja.

-          Ne agg�dj l�nyom. Mag�hoz h�vta az �r�ks�g�t, Midoriko seg�tett neki, �ldja meg �rte az �g! M�r csak id� k�rd�se �s visszaj�n.

A megt�rt asszony b�lintott �s az eg�sz csal�d �ttelep�lt a szent�lybe, felv�ltva lesve mikor t�nik fel a l�ny alakja a f�nyben.

Sessouhmaru letette az alv� l�nyt a harmatos f�be, azon a r�ten ahol legel�sz�r megpillantotta. A l�ny remegett �lm�ban, �s �sszeh�zta mag�t. A f�rfi r� n�zett, tekintete elid�z�tt a l�ny sz�p szab�lyos arc�n, d�s fekete szempill�in, f�nyes csillog� haj�n, t�r�keny, n�ies test�n. Azt�n elh�zta a sz�j�t: „Hiszen olyan gyenge �s t�r�keny, � seg�tene nekem?” Rosszall�an megr�zta a fej�t. A l�ny �jra megremegett. Sessh nagyot s�hajtott �s levette a pr�met a v�ll�r�l, majd a l�nyra ter�tette. Az �lm�ban mag�ra h�zta �s elmosolyodott. „Milyen gyerekes, amikor alszik, pedig m�r k�sz n�, de m�g is olyan szeleburdi m�g. Ahogy Rinnel pancsolt a t�n�l.” – a nagy szellem elmosolyodott. . „Ki gondolta volna, engem is gyeng�d sz�lak f�znek egy haland�hoz. Rint nem tudn�m elvesz�teni. Olyan mintha a l�nyom lenne. De vajon � boldog-e mellettem? Kis l�ny, szeretetre, gondoskod�sra lenne sz�ks�ge. De ezt mellettem, nem �rezheti.” – nagyot s�hajtott. – „Sz�ks�ge lenne valakire, aki ezt megadja neki, Midayoival milyen boldog volt. Biztos nagyon szomor� lesz, ha � nem j�n t�bbet vissza.” – s�hajtott majd fel�llt �s figyelte a hajnalt.

Lassan pirkadt �s Mido is kezdett mag�hoz t�rni. Teste felmelegedett a pr�m alatt. A szellem fel� fordult �s megsz�l�totta:

-          Elhoztalak. Hol az �tj�r�? – k�rdezte.

-          Ott! – mutatott a l�ny a sziklafal fel�, ahol ott derengett a v�r�s k�dszer� anyag.

Sessouhmaru �sszeh�zta szem�t. Semmit nem l�tott. Mido megpr�b�lt felkelni, �m nem engedelmeskedtek tagjai, fel�llt de egyb�l elesett. Volna. De a d�mon m�g a zuhan�s pillanat�ban elkapta. Mido a tekintet�t a karj�t tart� er�s k�zre n�zett. A hossz� karmokra, a karon l�v� m�regcs�kokra, majd fel a szellem v�lla fel�, �s a szem�be n�zett. Semmit nem tudott kiolvasni az aranys�rga csillog� szemp�rb�l. A hajnali dereng�sben ott �lltak, egym�s karjaiban, majd a d�mon megmozdult hogy le�lteti a l�nyt, �m a med�l kics�szott Mido ruh�ja al�l �s a d�mon kez�nek �t�d�tt. Sessouhmaru megr�zk�dott, furcsa idegen k�pek jelentek meg a szeme el�tt, de ahogy j�ttek el is mentek. �rtetlen�l a l�nyra n�zett. Azt�n a v�lla f�l�tt megpillantott a v�r�sen dereng� �tj�r�t. N�m�n b�mult arra. Mido megfordult �s � is k�vette a d�mon tekintet�t:

-          M�r l�tod? – k�rdezte halkan.

Sessouhmaru b�lintott:

-          �t tudsz menni egyed�l? – k�rdezte

-          Szerintem igen. – v�laszolta a l�ny.

Lassan �vatosan elindult a szikla fel� de �jra megbillent:

-          Tudn�m, minek seg�tek neked! – s�hajtott a szellem, felkapta a l�nyt oda vitte �s lette az �tj�r� el�tt.

-          K�sz�n�m! –mondta halkan Mido. El�re l�pett �s f�l test�t elnyelte a v�r�s dereng�s.

H�tra tekintet a d�mon egyenesen egyhelyben �llt. Mondani akart valamit �s elkapta Sessh kez�t, �m ekkor megbillent �s mindketten �tzuhantak az �tj�r�n…