Prol�gus

Sesshoumaru csak �llt, s n�zte a hatalmas puszt�t�st. A kop�r, halott, megperzselt f�ld�n m�ly bar�zd�k futottak, szikkadt k�vek hevertek szanasz�t, s �j, t�zes viz� forr�s eredt nem messze t�le. Semmi, mi �l�, vagy �lt valaha is, nem maradt. Sesshoumaru pedig lassan v�gigment a hossz� �rok ment�n. Majd egy nagy, k�r alak� m�lyed�shez �rt. A hal�l forr� b�ze csapta meg �rz�keny orr�t, �m odalent nem l�tott senkit. Meg�llt, s tekintet�t a s�r�, term�szetellenes s�t�ts�gbe f�rta. Lejjebb hajtotta fej�t, ez�stsz�n� tincsei az arc�ba hullottak. Keze lassan �k�lbe szorult, karmai belev�jtak h�s�ba. Nem mozdult. S�t�tpiros v�r folyt v�gig tenyer�n, majd lassan kibukkantak az ujjai k�z�tti r�seken. V�g�l cseppekk�nt lehullottak, elp�rologva a forr� talajon. Sesshoumaru valami f�nyeset v�lt megcsillanni a m�ly semmiben. Nyugodt mozdulattal el�rel�pett, s magabiztosan lecs�szott a s�t�ts�gbe. Odalent ismer�s illat ut�n kutatott, s mikor v�gre megtal�lta, keze r�kulcsol�dott valami kem�nyre, s � er�teljes mozdulattal felugrott, a lyuk sz�l�re. Egy sz�p szamur�jkardot tartott maga el�. D�h�sen felhorkant, neki nem ez kell! �m biztos volt benne, m�s nem volt a m�lyed�sben. Sesshoumaru elgondolkozva n�zte a f�nyesen csillog� peng�t. A Tenseig�t. Apja azt akarta, hogy az �v� legyen. A fi� fanyarul elmosolyodott. Mi�rt? Hogyan hihette, hogy a Tetsusaiga n�lk�l a fi�nak el�g hatalma lesz v�gezni azzal, aki �t mag�t is porr� tette egyenl�v�? Sesshoumaru d�h�sen csikorgatta fogait. Megfordult egy pillanatra a fej�ben, apj�n bossz�t �lland�, nem indul el a gyilkosa ut�n. M�s �t is nyitva �llt el�tte. H�rom nappal ezel�tt a n�v�re, Hanami levelet hozott neki az iskol�t�l, ahova � maga is j�rt. Tavasszal bet�lt�tte a tizenegyedik �let�v�t. S a Roxfortban, abban a m�sik vil�gban, sz�vesen l�tn�k. Sesshoumaru ism�t elmosolyodott. Hirtelen undorodott mag�t�l. Term�szetesen, elmegy, hogy megbosszulja apja hal�l�t, s legy�zze azt a korcs Narakut! Er�teljes mozdulattal megfordult. Ha Vele nem is m�rhette �ssze az erej�t... H�t leveri majd a tartoz�s�t a legy�z�j�n. Nyugodt l�ptekkel mas�rozott v�gig a reped�s ment�n. Majd meg�llt, s m�g egyszer, utolj�ra visszan�zett. 

Teste felragyogott, s f�nyes g�mbb� olvadva szelte �t a magas �gboltot. A kop�r, halott, megperzselt f�ld�n m�ly bar�zd�k futottak, szikkadt k�vek hevertek szanasz�t, s �j, t�zes viz� forr�s eredt nem messze t�le. Semmi, mi �l�, vagy �lt valaha is, nem maradt. Enyhe, halk szell� f�jdog�lt. Izz� homokot kavart fel. Csillagok ragyogtak a tiszta, fekete �gen. A telihold el�tt semmiv� foszlott egy felh�. Valahol, messze, egy kutya vony�tott.