2. Satoko

Satoko a n� f�l� hajolt. Az felny�g�tt. Oldal�n hatalmas, t�pett seb t�tongott. Mint oly sokan a faluban, � is �ldozatul esett volna a szellemek hord�j�nak, ha Satoko nem l�p k�zbe. Az emberek �gy hitt�k, k�z�l�k val�, elv�gre semmi sem utalt az ellenkez�j�re, s a l�ny hegyes f�l�t eltakarta d�s, fekete haja. Sz�rke, hom�lyos �risze egy pillanatra ez�st�sen villant, amint meg�rintette az el�tte fekv� n� v�rz� oldal�t. A seb bez�rult, �s a haland� meglepetten b�mult fel r�. V�g�l h�l�t rebegve elal�lt a sokkt�l, mi �rte.

Fel�llt, s k�rben�zett. Sok halott volt, s az � k�pess�geit meghaladja az �let ilyen fok� visszaszolg�ltat�sa. Satoko szeme megakadt egy holt gyermek�t sirat� any�n. Lassan elford�totta a tekintet�t. A Tenseig�val… megmenthetn� �ket. Sosem �rtette, apja mi�rt nem �r� hagyta a Gy�gy�t� Kardot. Mi�rt a Toukijint adta a kez�be? D�h�s volt ez�rt, s egyben v�gtelen�l h�l�s is. M�r t�bbsz�r k�sz�nhette �let�t nemz�je eme b�lcs d�nt�s��rt. Persze, a Tenseiga felt�masztotta volna, valah�nyszor meghal… �m… Csak a Toukijin seg�ts�g�vel volt most is el�g er�s ahhoz, hogy elkergesse a szellemeket. Nem akarta meg�lni �ket. �gy is egyre kevesebben vannak… �s, � maga is szellem. F�lig. Hab�r, emiatt nem kellett sz�gyenkeznie. Hisz anyja k�l�nleges volt. Nagy er�vel b�rt. Hab�r, ahogy ismerte apj�t, s amiket hallott r�la, Satoko akkor is k�l�nlegesnek tartotta volna anyj�t, ha puszt�n egy k�z�ns�ges haland�. Hiszen, k�pes volt megh�d�tani a Nagy Sesshoumarut. A l�ny elmosolyodott. Rendk�v�li m�don hasonl�tott az �desanyj�ra, aki h�resen sz�p asszony volt. Satoko n�ha az ebb�l ad�d� el�ny�t ki is haszn�lta…

Sz�vesen elmerengett volna m�g ezen, �m mellette sebes�ltek ny�gtek, friss v�r illata csapott orr�ba ism�t, s nyomott el minden m�s szagot, a nosztalgi�z�s �r�m�r�l nem is besz�lve. A l�ny lehajolt az els� szeme el� ker�l� sebes�lth�z, s nekil�tott, hogy ell�ssa.

�sszez�rta az utols� sebet, rendbe hozta az utols� t�r�tt csontot is. Az emberek temettek. Satoko lehajtotta fej�t. Nem tartozott se ide, se oda, s m�gis, haland�k �s szellemek vil�ga egyform�n k�t�tte. Neh�zkes l�pteket hallott maga m�g�tt k�zeledni, s minden rosszra k�szen fordult meg. De csak a falu fogad�j�nak pocakos vezet�je volt. Mell� l�pett.

- Szomor�, nagyon szomor�, ami vel�nk t�rt�nt. �m maga megmentett minket –sz�netet tartott –Mivel a fogad�m csod�val hat�ros m�don �pen maradt, szeretn�m �nt megvend�gelni egy �jszak�ra!