3. Sayaka

Sayaka felh�zta t�rdeit. Enyh�n oldalra d�lt, s v�lla nekit�maszkodott a feh�r falnak. Esett. Mert � �gy akarta. Szerette az es�t. Feh�r kimon�ja sz�tter�lt a l�b�n�l, s k�r�tte ez�st�sen csillogott a maga kis vil�ga. Arany szeme �lmatagon n�zte a feh�r cserepeket, n�h�ny ez�stsz�n� tincs az arc�ba hullott. Sayaka �tkarolta l�b�t, kecses keze v�gigsim�tott ruh�ja finom sz�vet�n. Csak �lt a tet�n. De nem �zott meg, a k�vetkez� emelet nagy p�rk�nya meg�vta eme vesz�lyt�l.

Sayaka szerette a palot�t. Sz�p volt. Hab�r, a nyom�ba se �rhetett az otthoninak… Se m�retben, sem sz�ps�gben. A l�ny lehajtotta fej�t. Ekkor azonban, egy f�rfi hangja sz�r�d�tt fel hozz�.

- Dr�g�m, gyere le!

Sayaka nagy s�hajjal felt�p�szkodott. Elsz�llt ott fenn az id�, s �szre sem vette, elj�tt szok�sos egy�ttl�teiknek ideje. Kyodain, a f�rje, egyre k�ts�gbeesettebb, s �pp ez�rt er�szakosabb k�s�rleteket tett �r�k�s�nek biztos�t�s�ra. Nem is sejtette, feles�ge m�r t�bbsz�r teherbe esett t�le. �m Sayaka az ez�stt�z seg�ts�g�vel minden pr�b�lkoz�sa nyom�n megtiszt�totta m�h�t a magj�t�l. Kyodain persze azt hiszi, a n� medd�, s ezt kegyetlen�l megtoroln�, he nem lenne tiszt�ban Sayaka k�pess�geinek azzal a fel�vel, amit a l�ny hajland� volt megmutatni. El sem tudta k�pzelni, mennyire vesz�lyes n�vel hozta �ssze a Sors.

Sayaka mag�ban elmosolyodott, ahogy bem�szott az �p�letbe, s egyenesen Kyodain arc�ba b�mult. Ahogy eln�zte a hatalmas, sz�r�s, szadista alakot, kiss� megb�nta, hogy �gy d�nt�tt, ahogy. Mert nem az � k�teless�ge lett volna �ldozatot tenni a Nyugati Birodalom�rt. Hanem a n�v�r�nek. Sayaka h�tat ford�tott a f�rj�nek, aki pedig �pp k�sz�lt �t megragadni. K�r�tte ez�st�sen felizzott a leveg�, �s a l�ny elviharzott, egyre lejjebb �rt az emeleteken, v�g�l ki a szabadba. Az es�ben sz�pen les�t�lt a kertbe. Nem, eredetileg nem neki k�ne itt senyvednie. �m akkor, abban a helyzetben, � m�gis �gy d�nt�tt.