4. fejezet: A megment�

Shippou beleegyezett a miko d�nt�s�be �s elindult Kirar�val a faluba. Kagome megvizsg�lta a s�r�lteket. Nagyon s�lyosak voltak a sebeik, �s mivel sietett nem hozott se, gy�gyf�vet se gy�gyszert mag�val. „Itt kell hagynom �ket, am�g szerzek nekik gy�gyf�veket meg vizet. Rem�lem, addig nem esik bajuk.” �s felpattant majd az erd� ir�ny�ba vette az �tj�t. Nagyon sok n�v�ny volt ez�rt nem kellett nagyon elt�volodnia bar�tait�l, azonban ekkor egy gyermek sik�t�sa sz�r�d�tt az erd� csendj�be. Kagome r�gt�n a hang ir�ny�ba kapta a fej�t �s ledobta a gy�gyf�veket. Ism�t egy sik�t�s, de mostm�r k�zelebbr�l. Kagome a hang ir�ny�ba fut�snak eredt. „Valaki bajban van. Egy gyerek, seg�tenem kell rajta!” �s rohant, ahogy csak b�rt. Ekkor egy tiszt�son megpillantott egy szellemet �s el�tte egy �jult kisl�nyt. A d�mon �pp lecsapni k�sz�lt, azonban Kagome felki�ltott:

-         Hagyd �t b�k�n!- �s a kisl�ny fel� futott.

-         Hogy mer egy ilyen jelent�ktelen haland� ilyen hangot megengedni velem szemben?!- k�rdezte a szellem g�nyol�dva, �s most fel� vette az ir�nyt. Kagome egy pillanat alatt kiker�lte a fel� ir�nyul� csap�st �s felkapta a k�ba gyereket. Az a hirtelen mozdulatt�l fel�bredt.

-         Ne f�lj, nem lesz semmi baj!- nyugtatta meg azonnal Kagome a kisl�nyt, de az hangosan elkezdett kiab�lni:

-         Sesshoumaru nagy�r! Sesshoumaru nagy�r! Jaken!

-         Mi? Te ismered Sesshoumarut?- k�rdezte lepetten a miko, de ez nem volt t�l j� �tlet, mert �gy nem vette �szre a d�mon �jabb t�mad�s�t. A csap�s el�l nem tudott teljesen elugrani, ez�rt az �les karmok v�gighas�tott�k a h�t�t.

-         Hahaha! Egy gy�nge kis haland� vagy! Mib�l gondoltad, hogy sok�ig b�rod s�r�l�s n�lk�l? Te meg minek sz�l�tasz egy olyan szellemet, mint Sesshoumaru?- g�nyol�dott tov�bb a szellem.

-         Mi�rt ne h�vja? Tal�n f�lsz t�le?- k�rdezte Kagome de, ezzel kih�zta a gyuf�t. A d�mon odaugrott, megfogta a nyak�t, �s er�sen elkezdte szor�tani.

-         Ide figyelj, te kis ember! �n senkit�l sem f�lek, f�leg nem egy olyan alantas szellemt�l nem, mint Sesshou…- de nem fejezhette be, mert egy ez�stvillan�s suhant �t a r�ten �s egy s�rga energiaostorral apr� cafatokra szedte. Kagome lepottyant a f�ldre, �s m�g mindig v�delmezte a kisl�nyt, aki most kim�szott karjai k�z�l �s az ez�stcs�k l�trehoz�ja fel� igyekezett.

-         Sesshoumaru nagy�r!- de �tja fel�n�l �sszeesett. Val�ban Sesshoumaru volt az aki megmentette �ket, �s Kagom�val egyszerre rohant az �jult kisl�ny fel�, amit persze a szellem el�bb teljes�tett.

-         Rin! Hol van Jaken? Mi�rt nem vigy�zott r�d?- a szellem gondosan emelte f�l mire Kagome oda�rt.

-         Sesshoumaru. Te ismered ezt a kisl�nyt?- k�rdezte lepetten a d�mon agg�d�s�t l�tva, de meg sem v�rta a v�laszt amint Rinre n�zett, folytatta:

-         Vigy�zz r�, mindj�rt visszaj�v�k, csak hozok gy�gyf�veket- �s elrohant. A nagy Sesshoumaru megr�k�ny�dve �llt, hogy utas�totta egy haland�, r�ad�sul az a haland�, aki az �ccs�vel szokott lenni. Rin ekkor lassan ism�t �bredezett �s egy k�rd�st tett fel a karj�ban vigy�zva tart� d�monnak:
- Hol van az a l�ny, aki megmentett?

-         Mindj�rt j�n vissza, hogy meggy�gy�tson. Nagyon f�j a sebed?- k�rdezte szinte ap�skodva.

-         Igen, de meg szeretn�m k�sz�nni, hogy megmentett�l engem is �s a l�nyt is- �s egy mosolyt eresztett a szellem fel�.