5. fejezet: A tisztelet �rz�se

Sesshoumaru hirtelen felkapta a fej�t egy halk �s egyre hangosabb kiab�l�sra:

-               Rin! Te buta l�ny! Hol vagy? Sesshoumaru nagy�r! Rin hol vagy?- a szellem r�gt�n felismerte Jaken hangj�t. Megv�rta, m�g a kis szellem oda�r �s letette a s�r�lt Rint a pr�mj�re.

-               Nagyuram! �r�l�k, hogy megtal�ltam, �s hogy Rin is megvan! Bocs�ss meg nagyuram, hogy nem vigy�ztam r�!- de Sesshoumaru keze emelkedett. M�r �pp egy hatalmas �t�st m�rt volna a kis szellemre, mikor egy k�z megragadta az �v�t.

-               Ne b�ntsd! Nem tehet r�la, hogy Rint megt�madt�k- sz�lt Kagome, majd let�rdelt a kisl�ny mell� egy adag gy�gyf� �s v�z k�s�ret�ben. Jaken csak �gy b�mult, ahogy Sesshoumaru is. A csendet a kis Rin t�rte meg:

-               T�ged hogy h�vnak?

-               Kagom�nek, �s ha j�l tudom, t�ged pedig Rinnek- v�laszolt a miko a seb kimos�sa k�zben.

-               Akkor te vagy Sesshoumaru nagy�r �ccs�nek a bar�tn�je! De mi�rt mentett�l meg?- k�rdezte a gyermek, de Kagome csak elv�r�s�d�tt �s csak ut�na v�laszolt.

-               Nem vagyok a bar�tn�je, de ezt honnan hallottad?

-               Sesshoumaru nagy�r mondta- v�laszolt egy�rtelm�en.

-               H�t nem vagyok a bar�tn�je. Sesshoumaru nagy�r t�vedett. Csak az �tit�rsa vagyok- �s egy megrov� pillant�st vetett a szellemre. Sesshoumaru nem hitt a szem�nek. Kagome pillanatok alatt v�gzett a kicsi gyerekkel �s az el is aludt a kezel�s k�zben. M�r �pp indult volna, amikor Sesshoumaru megfogta a kez�t �s visszar�ntotta.

-               Te mi�rt nem f�lsz att�l, hogy most egyed�l vagy velem? �s mi�rt nem f�lt�l �gy besz�lni velem, ahogy besz�lt�l?- k�rdezte, �s a k�v�ncsis�g halv�ny jele jelent meg az arc�n. Kagome ezen el sem gondolkodott.

-               Az�rt… mert hiszen egy haland�t mentett�l meg, r�ad�sul egy gyereket. Mi okom lenne mostm�r f�lni t�led?- mondta a l�ny hirtelen, �s �gy �rezte ez a val�di ok is.

-               Tal�n az�rt, mert ak�r most is meg�lhetn�lek! Csak egy mozdulatomba ker�lne, �s most az �cs�m sem menthetne meg- v�laszolt a d�mon.

-               De nem fogod megtenni- felelt Kagome nemes egyszer�s�ggel, �s elindult a megmaradt n�v�nyekkel vissza abba az ir�nyba, ahonnan j�tt. A nagy Sesshoumaru csak �llt ott ahol a l�ny hagyta �s gondolkodott:

-               „Nem f�lt t�lem. �n t�nyleg nem akartam meg�lni. Nem �l�k mostan�ban m�st csak szellemet. Ez a l�ny azt mondta, hogy megmentettem Rin �let�t. Egy haland� kisl�ny�t… egy haland��t, akinek az �let�t eddig gy�l�ltem. Ebben a l�nyban sok minden van. Lehet hogy… tiszteletet �rzek ir�nta? Tisztelem �t? Egy haland� l�nyt, aki az �cs�mmel van.” Gondolataib�l Jaken �bresztette fel.

-               Nagyuram! Indulunk tov�bb? Vagy m�g meg akarsz engem b�ntetni?

-               Nem b�ntetlek meg. K�sz�nd Kagom�nek, hogy b�ntet�sed nem adom meg, pedig meg�rdemeln�d- sz�lt a nagy�r h�v�sen, majd Rint az �l�be v�ve elindult. Jaken fej�ben egy gondolat futott �t: „A nagy�r nev�n nevezte azt a haland�t, akivel az a korcs �ccse szokott lenni! Mi lehet a nagy�rral?”