6. fejezet: �bred�s, �s az els� mosoly

Kagome csak �gy loholt vissza ment�akci�ja ut�n a tiszt�sra, hogy m�g szedjen gy�gyn�v�nyt, �s visszamehessen bar�tai seg�ts�g�re. Siets�ge, mintha rep�tette volna, �gy gyorsan k�sz lett �s m�r ment is. Inuyasha csak �gy �szott a ver�t�kben, Sango dermedten fek�dt, Miroku pedig l�zasan forgol�dott a szellem�rt� nev�t hajtogatva. Kagome el�sz�r Sangot l�tta el, ut�na a szerzetest �s k�vetkezett Inuyasha. A fi� csak fek�dt �s csak �gy �zott a ver�t�kben. Kagome lefejtette r�la a fels�t �s megl�tta a mellkas�n l�v� hatalmas sebeket. �vatosan elkezdte lemosni a sebekr�l a koszt �s a v�rt. Inuyasha felszisszent �s kinyitotta a szem�t. Kagome ezt nem vette �szre csak azt, hogy a fi� hasa megfesz�l �s elkezd emelkedni. Feln�zett a hanyoura majd letolta vissza a f�ldre:

-         Nem kelhetsz fel! Nagyon cs�ny�k a sebeid, �s m�g csak el sem l�ttalak!

-         Meg… kell men… tenem… a t�bbie… ket!- ny�gte �s kelt volna fel ism�t, de f�jdalma �s Kagome keze meg�ll�totta.

-         Ne f�lj! Nincs semmi bajuk! De neked lesz, ha nem hallgatsz r�m!- mondta viccesen �s egy mosoly jelent meg az arc�n. Inuyasha csak �gy b�multa a l�nyt, aki nagy ser�nyen tiszt�totta �s �polta a s�r�l�seit. Mire v�gzett a miko, Inuyasha ki sem l�tszott a k�t�sek al�l.

-         Most ne mozogj, mert akkor nem fog gyorsan gy�gyulni a sebed, �s te sem akarsz heteket t�lteni gy�gyulgat�ssal ugye?- mondta ism�t viccesen Kagome �s a mosoly is ott volt az arc�n. Inuyasha ism�t csak n�zte azt az �lettel teli mosolyt. „Olyan gy�ny�r�, amikor mosolyog. Sokat mosolyog, de ezt csak most vettem �szre. Sz�p, nagyon sz�p!” �s erre a gondolatra elmosolyodott � is. Kagom�nek ekkor t�gra ny�lt a szeme. A fi� k�rd�n n�zett r�, �s ekkor a miko elmagyar�zta csod�lkoz�sa ok�t:

-         M�g sosem mosolyogt�l. F�leg ha �n is itt voltam. Meg ha mosolyogt�l is, akkor csak gonoszs�gb�l, nem �gy igaz�n- a fi� ekkor elgondolkodott �s szomor�an elkezdte b�mulni az eget, m�g v�letlen�l sem a l�nyra n�zve. Kagome ezt �szre vette, �s megpr�b�lta megvigasztalni a hanyout:

-         Nem az�rt mondtam Inuyasha. Ne legy�l ilyen! Nem akartalak megb�ntani!- �s maga fel� ford�totta a hanyou fej�t.

-         Nem… b�ntott�l meg… Ellenkez�leg. �n vagyok… a b�n�s, mert…- de nem mondhatta v�gig magyar�zat�t, mert beleszippantott a leveg�be. Kagome ezt nem �rtette, �s rendk�v�l furcs�n n�zett Inuyash�ra.

-         Kagome… te megsebes�lt�l… de mikor… ha csak most j�tt�l?- k�rdezte a fi�. Kagome ekkor r�j�tt mir�l besz�l a hanyou �s r�gt�n magyar�zkod�sba kezdett:

-         Jaj, csak megmentettem egy kisl�nyt. De nincs semmi baj, nem s�lyos. De neked mostm�r ideje lenne aludnod, hogy meggy�gyulhass!- �s betakarta egy takar�val. Persze a hanyou elmosolyodott ett�l a nagy „gondoskod�st�l”, de hamar �lomba mer�lt. M�snap hajnalban �bredt csak fel. Nagyon kipihentnek �rezte mag�t, de az�rt m�g f�jt a sebe. A miko alv�helye fel� n�zett �s megpillantotta a ny�zott �s f�radt, �m agg�d� arcot. Kagome f�radt volt, azonban keze az �ja �s nyilai felett pihentette. Inuyasha megsz�lalt:

-         Kagome. Te eg�sz �jjel fenn volt�l?- a l�ny megrezzent �s fel� ford�totta a fej�t. Term�szetesen elmosolyodott �s halkan v�laszolt: