12. r�sz: Sesshoumaru felbukkan

Inuyasha nagyon boldog volt, ak�rcsak Kagome. Mondjuk k�t gyerek t�bb gond mint egy, de akkor is �r�ltek. Ism�t eltelt egy kis id� �s Kagome m�r a terhess�g v�g�n�l j�rt. Tudt�k, hogy a baba, azaz bab�k b�rmelyik pillanatban megsz�lethetnek. Inutaisho, Inuyasha, Sango �s Miroku egy percre sem t�vesztett�k szem el�l a kismam�t. Egy nap Kagome �ppen Inutaishoval besz�lgetett, amikor a daiyoukai elkezdett szagl�szni.

-         Ismer�s szag…az id�sebb fiam k�zeleg.

-         Se-Sesshoumaru? – mondta Kagome egy kicsit t�l hangosan, �gy Inuyasha r�gt�n mellett�k termett.

-         Ha hozz�d �r egy ujjal is, meg�l�m. – morgott Inuyasha.

-         Nyugi Inuyasha. Azt �n sem engedem, hogy k�rt tegyen Kagom�ban vagy az unok�imban. – nyugtatta fi�t Inutaisho.

Inuyasha csak morgott �s Kagome el� �llt. Ekkor bukkant fel Sesshoumaru.

-         Na l�m, l�m �cs�m m�r megint haland�kkal…a-ap�m? Ez hogy lehet? Te meghalt�l! – mondta Sesshoumaru.

-         Amint l�tod m�gsem haltam meg. – felelte Inutaisho teljes nyugalommal.

-         Mit akarsz itt Sesshoumaru? – morogta Inuyasha.

-         Csak p�r h�napja volt egy befejezetlen harcunk…Sajn�lom, hogy nem tudtam j�nni, de csak most siker�lt szabadd� tennem magam.

-         J�, akkor k�zdj�nk meg! – ki�ltott Inuyasha �s el�h�zta a Tessaig�t.

�m ekkor Kagome kifutott Inuyasha m�g�l �s a fi� el� �llt.

-         Ne Inuyasha! Van fogalmad r�la, hogy ap�toknak mekkora f�jdalom ez? Hogy a k�t fia harcol egym�ssal? – �ll�totta le a fi�t, majd Sesshoumaru fel� fordult. – �s ez r�d is vonatkozik. Att�l, hogy a te any�d youkai volt, �s �gymond „tisztav�r�nek” nevezed magad, egy f�lv�r is lehet olyan er�s �s elismert mint te

A k�t testv�r meg sem tudott sz�lalni, Inutaishonak pedig k�nnyek sz�ktek a szem�be.

-         J�l besz�l… - mondta v�g�l a hatalmas kutyaszellem.

Sesshoumaru ekkor �szrevette Kagome has�t.

-         L�m, l�m a korcs v�redet tov�bb osztottad? Sz�nalmas… - g�nyol�dott tov�bb, nem is sz�m�tott, hogy az apja is ott van.

-         Sesshoumaru! Akiket Kagome v�r az unok�im �s ha egy �jjal is hozz�juk ny�lsz, �n magam bosszulom meg.

-         K�pes lenn�l meg�lni ap�m? A saj�t fiadat?

-         Hogy lett bel�led ilyen kegyetlen szellem? Hiszen nagyon rendes kisfi� volt�l…

Erre Sesshoumaru nem tudott mondani.

-         N�zd ap�m. T�ged tisztellek. De azt ne v�rd t�lem, hogy ezt a f�lv�r �cs�met �s a csal�dj�t is tiszteljem.

-         Mindenr�l az any�d tehet! Istenem mi�rt nem vettelek magamhoz? Minden m�s lett volna.

-         Tal�n. – mondta Sesshoumaru.

Ekkor Inutaisho odament id�sebb fi�hoz.

-         Sesshoumaru, m�g nem k�s�, hogy megv�ltozz.

-         Hagyj�l! Egy szellem mindig legyen kegyetlen! – ell�ki mag�t�l az apj�t. 

A veszeked�st Kagome sikolya szak�totta f�lbe.