8. fejezet: �szinte �rzelmek

Inuyasha �vatosan �t�lelte Kagom�t, aki fej�t a v�ll�ra hajtotta.

-         Akkor nem v�ltozom meg, ha neked ez �gy j�- sz�lt egy kis hallgat�s ut�n a fi�. Kagome m�g jobban odab�jt hozz�. �gy �ltek ott hossz� �r�knak t�n� perceken kereszt�l. Mindkettej�k fej�ben csak �gy kergett�k egym�st a gondolatok:

-         „Olyan kedves velem! Most innen n�zve nagyon helyes, �s sz�p. Szeretem �t �s most tal�n, nem gondol Kikyoura. Milyen sz�pek a szemei!”- gondolta Kagome.

-         „Olyan kedves velem! �s nagyon sz�p. Mindig olyan nagyon sz�p. Mennyire szeretem �t, �s eddig ezt nem vettem �szre. Milyen sz�pek a szemei!”- t�prengett hasonl�k�pp Inuyasha. �s ugyan abban a percben egym�sra n�ztek. Mindketten elpirultak �s Kagome elkezdett erre a reakci�ra nevetni. Inuyasha is elkezdett kacagni, �s �gy nevettek, mint mostan�ban nagyon sokszor. Kagome szak�totta meg ezt a gy�ny�r� pillanatot. Abbahagyta a nevet�st �s a fi� szem�be n�zett, majd megsz�lalt:

-         Olyan sz�p vagy amikor nevetsz!- Inuyasha is befejezte a nevet�st �s viszonozta a barna tekintetek �lel�s�t. Arcuk egyre csak k�zeledett a m�sik�hoz. M�r �rezt�k egym�s kellemes illat�t, k�zelr�l l�tt�k a gy�ny�r� szemeket. �ppen megcs�kolt�k volna egym�st, amikor Kagome hirtelen felpattant. Inuyasha nem �rtette, majd hirtelen megpillantott egy apr�cska k�ly�kkuty�t. Kagome �l�be vette a kutyust. A kis k�ly�k aranysz�ke sz�r� bund�ban volt, nyak�ban egy kis kerek aranymed�l volt, szeme pedig k�kesz�lden csillogott. A l�ny elkezdte cir�gatni, majd elkezdett Inuyash�nak ujjongani:

-         N�zd csak Inuyasha, milyen �des! �s milyen sz�p a bund�ja, meg a szeme.

-         De nem azt mondtad, hogy nekem sz�p a szemem?- k�rdezte a hanyou, duzzogva �m viccesen. A miko megvakarta a f�l�n�l a fej�t �s nevetve v�laszolt:

-         Nyugodj meg Inuyasha. Te vagy az �n egyetlen legkedvesebb �s legszebb kutyusom a vil�gon!- a fi� persze r�gt�n abbahagyta a neheztel�st �s nevet�sbe kezdett. Lepillantott a kisk�ly�kre �s furcsa �rz�se t�madt. Beleszippantott a leveg�be �s halv�nyan de �rezte Naraku szag�t. Azonban f�lelme r�gt�n elsz�llt amikor a mindig vid�m l�nyra pillantott, aki most is kacag�s�val t�lt�tt be mindent, majd vid�man megsz�lalt:

-         Szerintem vissza k�ne menni Sangohoz �s Mirokuhoz, mert lehet hogy m�r fel�bredtek.

-         Igazad van Kagome. Menj�nk vissza- helyeselt a f�lszellem- De azt a kuty�t szerintem, hagyd itt, biztos itt van az anyja is.

-         Inuyasha. Had vigyem magammal! Olyan aranyos!- �juldozott a l�ny. Inuyasha persze kelletlen�l, de beleegyezett. Visszamentek �s megpillantott�k a k�t beteget, amint egym�s mellett alszanak. Miroku persze Sango derek�n pihentette kezeit, �s a nev�t ism�telgette mik�zben �desen mosolygott.

-         Hogy ez�rt mit fog kapni Sangot�l?- suttogta a miko a fi� f�l�be aki nyomban v�laszolt is:
- H�t azt most mindj�rt megtudjuk!- �s az �bredez� szellem�rt�ra n�zett, aki �pp ebben a percben vette �szre a szerzetes kez�t derek�n. R�gt�n felpofozta a fi�t �s hangos �v�lt�z�sbe kezdett:

-         Hogy mer�szelsz hozz�m �rni, amikor alszom? Te perverz szerzetes! Te tapiz� �llat...- sok m�s ronda jelz�t v�gott a szerzetes fej�hez a csontbumer�ngr�l m�r nem is besz�lve...