2. Mi�rt �ppen �t?
  

M�snap hajnalban indul�sra k�szen v�rakoztam a h�z el�tt. Meg�g�rtem Kaed�nek, hogy megv�rom, am�g kev�snyi �lelmet csomagol sz�momra. H�l�s voltam az �regasszonynak, �j�sztudom�nyom elsaj�t�t�s�ban is nagy seg�ts�gemre volt. V�gre kil�pett az ajt�n, kez�ben szorongatva egy kis csomagot, amit �t is ny�jtott nekem.

-         Csak ennyit tudok adni, de rem�lem hasznodra v�lik – mondta.

-         K�sz�n�m. Ez m�g t�bb is, mint k�ne – mosolyogtam. – De most m�r mennem kell.

-         M�g egy k�rd�s, Tiana.

-         Igen?

-         Mi�rt �ld�z�d �t?

-         Mert m�r r�g halottnak k�ne lennie.

-         Ez nem ok. Sokan vannak, akiknek a f�ldben k�ne rothadni, ahelyett, hogy megkeser�tik �let�nk, �s sokan, akik b�r halottak, m�gis ink�bb �letet �rdemeln�nek.

 Fels�hajtottam, ahogy felr�mlett sz�leim eml�ke.

-         Igen, sokan m�g �lhetn�nek… - v�laszoltam. – de sajnos nem �lnek. R�szben az olyanok miatt, mint a n�v�red.

-         De � nem egy �rt� d�mon! – pr�b�lkozott, de hi�ba.

-         Akkor a l�lektolvajl�st minek tudod be? Te is tudod, hogy Kikyou megv�ltozott. �s sajnos rossz ir�nyba. Nem lett volna szabad visszat�rnie. Nekem meg nem lett volna szabad hagynom, hogy �gy meger�s�dj�n. Hatalma egyre n�, �s sajnos �rt vele. Hidd el, sz�vesebben vad�szn�k Narakura, de m�g nincs el�g er�m az elpuszt�t�s�ra. Sajn�lom.

 Kaede magad�an lehajtotta a fej�t.

-         Menj, ha menned kell. De vigy�zz magadra! A n�v�rem nem k�nny� ellenf�l.

-         Tudom �s… k�sz�n�m.

 Megfordultam �s elindultam abba az ir�nyba, ahonnan a tegnapi jelz�s �rkezett.