3. Lehull a lepel
  

  A napom esem�nytelen�l telt az est�t kiv�ve. Ekkor ugyanis belebotlottam InuYasha csapat�ba. Pontosabban �n egy fa �rny�k�b�l figyeltem, hogyan fogyasztj�k el vacsor�jukat. Szerencs�re nem vettek �szre. Am�gy sem nagyon volt kedvem m�sok t�rsas�g�t �lvezni, ez�rt maradtam t�l�k j� p�r m�terre a t�z f�nyk�r�n k�v�l.

   Mind k�r�l�lt�k a lobog� fahas�bokat, majd sz�momra �rdektelen besz�lget�sbe kezdtek a Szent �kk�r�l �s annak szil�nkjair�l. Nekem teljesen mindegy, ki birtokolja �ket. B�r n�lam is volt n�h�ny szil�nk az �ltalam legy�z�tt d�monok aj�nd�kak�nt. Eg�szen pontosan 5 darab. Csod�lkoztam, hogy a papn� reinkarn�ci�ja nem �rezte meg az �ltalam birtokolt szil�nkok kisug�rz�s�t. K�zelebbr�l megn�zve t�nyleg k�s�rtetiesen hasonl�tott Kikyoura. Ugyanaz az arc, haj, szemek. Csak persze Kagome fiatalabb p�r �vvel, �s nem olyan komoly tekintet�.

   Ekkor akadt meg a szemem Myog�n. Nocsak! A v�n bolha ism�t akci�ban? Ha harci tud�s�val nem is, tan�csaival �s b�lcsess�g�vel mindenk�ppen a csapat seg�ts�g�re lehet.

   Na j�, ideje menni! �vatosan a f�k k�z� osontam, de ekkor Kagome hangj�t hallottam.

-         �kk�szil�nkot �rzek! T�bbet is! Valahol a k�zelben lehetnek!

   Ennyit az oson�sr�l. A l�ny m�gis meg�rezte a szil�nkokat, hogy a fene vinn� el! A csapat tagjai idegesen ugrottak fel �s k�mlelt�k a s�t�tet.

-         Arrafel� lehet! – mutatott az ir�nyomba Kagome.

-         Nagyszer�! – morogtam nem t�l lelkesen, majd futni kezdtem az erd�ben. A f�lszellem biztos meghallotta l�pteim zaj�t, mert a nyomomba eredt. Val�sz�n�leg a szagomat is �rezte.

  Sz�lsebesen suhantam a f�k �s bokrok k�z�tt, de tudtam, hogy InuYash�val �gysem tudom tartani az iramot. Ez�rt lass�tottam �s meg�lltam. Feln�ztem a fel�m tornyosul� f�ra, aminek legals� �g�t m�g el�rtem. Fokozatosan kapaszkodtam felfel�, majd amikor tal�ltam egy megfelel� �gat, k�nyelmesen elhelyezkedtem, hogy itt v�rjam be �ld�z�imet, akik kis id� m�lva fel is bukkantak. Unottan figyeltem, ahogy a f�lszellem nyomot vesztve szimatol ut�nam. El�bb-ut�bb �gyis megtal�lta volna rejtekem, ez�rt �gy gondoltam, �n teszem meg az els� l�p�st.

-         Ugyan mi ut�n kutatsz ilyen b�szen? – k�rdeztem g�nyosan.

  Mind �sszerezzentek a hangomra, majd fegyvert r�ntottak.

-         Nyugodtan eltehetitek. Nem �ll sz�nd�komban meg�lni titeket – mondtam ism�t.

 Az �gak �s a s�t�ts�g j�t�konyan elrejtettek a zavart tekintetek el�l. Tan�csommal ellent�tben egyik�k sem tette el fegyver�t. Mi�rt is tett�k volna? A hely�kben �n is a kezem �gy�ben tartottam volna kardomat, ha egy idegen, ki tudja mif�le szerzet egy f�r�l sz�lna hozz�m.

-         K�nnyen besz�lsz �gy, az �gak rejtek�ben, mi? Gyere le, ha mersz, �s n�zz a szemem k�z�! – hallottam a f�lszellem inger�lt hangj�t.

-         Ahogy akarod – mondtam unottan, majd leugrottam az �gr�l, amin eddig �ltem. Viszonylag k�nnyen landoltam, s�r�l�sek n�lk�l InuYasha el�tt. Felegyenesedtem �s a szem�be n�ztem.

-         Teh�t, mit is akart�l mondani? – k�rdeztem mosolyra h�zva a sz�m elk�ped�s�ket l�tva.

 A k�vetkez� percben a szerzetes t�rdelt el�ttem kezem a kez�be fogva. Felcsillan� szemekkel n�zett r�m, �s feltett egy igencsak meglep� k�rd�st:

- Mondd, titokzatos h�lgy, lenn�l a gyerekeim anyja? – k�zben rem�nykedve szorongatta a kezem.

- Lehet r�la sz� – mondtam kim�rten.

- Tess�k?! – ki�ltottak fel a kis csapat tagjai egy szem�lyben.

- Ezt komolyan gondoltad? – k�rdezte boldogs�gt�l ragyog� arccal Miroku. – Elfogadod az aj�nlatomat?

- Persze, az �lmaidban! – ki�ltottam r�, �s ell�ktem magamt�l.

- Pedig majdnem siker�lt! – bizonygatta csal�dottan, mik�zben felt�p�szkodott. Erre egy er�teljes pofon volt a v�lasz Sang�t�l.

- Ezt most mi�rt kaptam? – d�rzs�lgette az arc�t a szerzetes.

- Mert m�g mindig nem tudt�l leszokni err�l az ostoba viselked�sr�l! – ki�ltotta Sango.

- Csak nem f�lt�keny valaki? – k�rdeztem mosolyogva.

- M�g hogy �n? – v�laszolt Sango. – Te meg vagy �r�lve! K�l�nben se �rtsd bele magad a dolgaimba, mikor m�g azt sem tudjuk, ki vagy!

- �n tudom – sz�lalt meg az eddig hallgat� Myoga.

- �, Myoga! J� t�ged viszontl�tni! – k�sz�nt�ttem a bolh�t.

- Bizony r�gen tal�lkoztunk, Tiana – b�logatott a b�lcs szellem.

- Te ismered ezt a l�nyt? – k�rdezte Kagome.

- Igen, volt szerencs�m tal�lkozni vele kor�bban. A neve Tiana, �s � egy d�monvad�sz, ha szabad ilyet mondanom, tal�n a legjobb mind k�z�l.

- D�monvad�sz? Olyan ismer�s vagy… Tal�lkoztunk m�r? – t�prengett Sango.

- L�tom m�g eml�kszel r�m. Tal�n h�rom �ve lehetett, hogy tal�lkoztunk. Ap�d vend�g�l l�tott a falutokban. De mind�ssze addig maradtam, am�g meg nem semmis�tettem Jaroko-t.

- M�r eml�kszem! – csillant a felismer�s szikr�ja Sango szem�ben. – Te vagy az a l�ny! A l�ny, aki fiatal kora ellen�re kit�n� harcos. A szellemirt�k k�z�tt is remek�l szerepelt�l volna.

- Ha! – ki�ltott fel g�nyos hangon InuYasha. – M�g hogy � v�gzett Jaroko-val! R�ad�sul 3 h�rom �ve! Akkor t�l fiatal volt�l m�g a harchoz is, nemhogy ahhoz, hogy legy�zz egy ilyen Jaroko-hoz hasonl� d�mont!

- Most sem vagyok olyan id�s, hogy �regnek nevezhess, teh�t a fiatals�g m�g nem sz�llt el felettem – sz�geztem le.

- Kicsoda volt az a Jaroko? – vetette k�zbe Kagome.

- �n sem hallottam r�la – mondta a kis r�kad�mon, aki a Shippou n�vre hallgatott.

- Jaroko egy nagy hatalm� szellem volt – kezdett a magyar�zkod�sba a szerzetes. – Sok�ig tartott retteg�sben egy k�zeli ter�letet, de hatalm�t megt�rt�k. Sokan mes�lnek legend�kat egy roppant fiatal, �mde b�tor �s er�s harcosr�l, aki ha minden igaz, �pp itt �ll el�tt�nk.

- Akkor sem hiszem el, hogy � volt az! – ki�ltott makacson a f�lszellem.

- Nem tudom, mi�rt vagy ilyen hitetlenked� fel�m n�zve, de ha bizony�t�kot akarsz, megkaphatod – feleltem nem t�l vid�man, mik�zben lecsatoltam nyakamb�l egyik „zs�km�nyom”, �s a f�lszellem kez�be raktam. – Tess�k! Most abban a megtiszteltet�sben r�szes�lhetsz, hogy kezedben tartod Jaroko erej�t.

 A fi� e szavak hallat�n �vatosan megvizsg�lta, majd enyh�n remeg� k�zzel visszany�jtotta az el�bb mark�ba adott kincsem, de sz�lni nem sz�lt semmit.

- Ez… ez… h�t t�nyleg te �lted meg? – �mult el Miroku.

- Mi�rt, tal�n te is k�telkedt�l benne? – kacsintottam most m�r valamivel vid�mabban.

- Mi az a „Jaroko ereje”? – k�rdezte Shippou.

- Jaroko ereje a sz�v�ben rejlett – sz�lt halkan Sango. – Ez a sz�v egy r�sze.

- Igen, a d�mon tiszt�tlan sz�v�nek darabja, aki oly sok szenved�st okozott – visszaraktam nyakamba furcsa „med�lom”.

- F�j! Te egy sz�vet hordasz a nyakadban?! – undorodott Kagome.

- Csup�n egy tr�fea. Egy roppant becses tr�fea – feleltem.

- De hogy volt�l k�pes legy�zni olyan fiatalon egy ilyen sz�rnyeteget? – k�rdezte ism�t Shippou.

- Ezt �n is szeretn�m tudni, ugyanis a fizikai er� vajmi kev�s ehhez. InuYasha is csak a Tetsuseig�val gy�zhette volna le Jaroko-t – �llap�totta meg Miroku.

- Mit mondt�l?! – h�borodott fel a f�lszellem. – M�g hogy �n nem tudn�m a kardom n�lk�l legy�zni!

- InuYasha! Nyugodj meg, de az igazs�got nem mindig viseled j�l – pr�b�lt mosolyogni a szerzetes.

- Te…! – meresztette a karmait a f�lszellem, mik�zben Miroku fel� indult.

- InuYasha! Fekszik! – ki�ltott Kagome, minek hat�s�ra a c�lszem�ly nagyot puffanva elter�lt a f�ld�n.

- Visszat�rve az el�z� t�m�ra – s�rgetett a most kiss� megk�nnyebb�lt szerzetes - , hogyan is csin�ltad?

- Biztos vagy benne, hogy tudni akarod? – k�rdeztem mosolyogva. – H�t figyelj j�l!

 Kiny�jtottam a jobb kezem, �s koncentr�ltam er�imet. Kis id� m�lva egy k�k energiag�mb jelent meg a tenyeremben.

-         Ez egy energiag�mb. De nincs semmi k�l�nleges d�moni er�m, �s m�g csak f�lszellem sem vagyok. Csup�n megtanultam �sszpontos�tani az er�imet, ami a harcok sor�n j�l j�n egy d�monvad�sz sz�m�ra. Ez egy kis g�mb, k�pes vagyok enn�l j�val nagyobbat is l�trehozni. A hat�sa viszont m�r ennek is dr�mai.

 Azzal, hogy szavaimnak el�gt�telt nyerjek, meglend�tettem a kezem, majd elhaj�tottam a g�mb�t az egyik fa fel�. Amikor el�rte a t�rzset, beleolvadva a f�ba felrobbant. A szerencs�tlen n�v�nyen remeg�s futott v�gig, miel�tt recsegve kid�lt volna.

-         Ez lehetetlen! – ki�ltott fel Kagome.

-         Mi�rt lenne az? Az nem lehetetlen, hogy valaki sz�rnyeket szippantson be a tenyer�n l�v� lyuk seg�ts�g�vel, l�trehozza a sz�lbord�t, vagy �ppen a papn�k erej�vel b�rjon? – feleltem neki.

-         De m�gis hogyan? – k�rdezte Miroku.

-         A g�mb�t a saj�t energi�imb�l hoztam l�tre. Teh�t min�l t�bbet �s nagyobbat csin�lok, ann�l jobban kimer�l�k – ok�tottam �ket.

-         L�tom, sokat fejl�dt�l – mondta Myoga. – Legut�bb a fa nem d�lt ki.

-         Az�ta sokat gyakoroltam, Myoga. Az er�m egyre csak n�, tal�n t�ls�gosan is…

-         Mit �rtesz azon, hogy t�ls�gosan is? – f�rmedt r�m a hanyou.

-         Semmi… - cs�v�ltam meg a fejem. – Felejts�tek el, amit mondtam. Nincs fontoss�ga.

-         M�gis honnan szerezted az �kk�szil�nkokat? – v�ltott t�m�t Kagome. – Mert t�bb is van n�lad, ebben biztos vagyok.

-         Egyszer� hadizs�km�ny – feleltem. – De mivel �gy sincs r�juk semmi sz�ks�gem, tess�k!

 El�vettem a szil�nkokat tartalmaz� kis ersz�nyt, �s a l�ny fel� dobtam, aki �gyesen el is kapta.

-         Azt�n nehogy rossz c�lra haszn�ld �ket! – kacsintottam r�.

 Kagome �vatosan kibontotta a csomagot �s megig�zve n�zett a sz�mukra nagy �rt�keket k�pvisel� szil�nkokra.

-         Sz�vesen csevegn�k m�g veletek, de sajnos mennem kell – mondtam, mik�zben indulni k�sz�ltem.

-         V�rj, Tiana! – sz�lt ut�nam Myoga. – Kire vad�szol most?

-         Honnan veszed, hogy �n b�rkire is vad�szok? – fordultam vissza a bolha fel�.

-         Tal�n el�sz�r is, mert d�monvad�sz vagy. M�sodszor pedig ismerlek t�ged, �s nem olyan vagy, hogy t�tlen�l �lj, mik�zben vil�gunk teli van sajnos �rt� d�monokkal. – felelte a b�lcs szellem.

-         L�tom, nem tudlak becsapni. Igen, vad�szom valakire. De seg�ts�get nem ny�jthatsz.

-         A nev�t az�rt el�ruln�d? – fesz�tette tov�bb a h�rt a bolha.

 Valami azt s�gta, a f�lszellem nem lenne t�l boldog, ha megv�laszoln�m e k�rd�st. Viszont ismerve Myog�t el�bb-ut�bb �gyis kik�nyszer�ti bel�lem a nevet. Akkor mi�rt ne mondhatn�m el most? Tekintetemmel v�gigm�rtem a t�rsas�got, majd szemeim meg�llapodtak a hanyoun. K�v�ncsian v�rva reakci�j�t, felfedtem leend� �ldozatomat.

-         A neve… Kikyou – mondtam kis id� m�lva.

 A kis csapat megk�v�lten n�zett r�m. InuYasha arc�n is megd�bben�st l�ttam, majd hirtelen von�sai megkem�nyedtek, szem�be furcsa, �r�lt f�ny k�lt�z�tt.

 Nem v�rva meg v�laszukat belevesztem az �jszaka m�ly s�t�tj�be.