4. �jszakai nyugtalans�g
 

Egy ideig csak mentem az erd�ben, megfelel� alv�hely ut�n kutatva. V�g�l ism�t egy f�n tal�ltam magam a holdat b�mulva. De egy felh� rosszindulat�an be�szott a kerek korong el�, hogy �gy s�t�t�thesse el f�nyes ragyog�s�t. Az �n lelkem is hasonl� felh�k miatt h�borgott, amik lesz�lltak sz�vemre, hogy rengeteg keser� eml�ket szabad�tsanak fel.

  T�bb-kevesebb sikerrel siker�lt elhessegetnem r�mk�peimet. Ekkor viszont egy mondat villant fel el�ttem, amit nem is olyan r�g mondtam ki: „Az er�m egyre csak n�, tal�n t�ls�gosan is…”. Tal�n t�ls�gosan is…

  Kiny�jtottam a jobb kezem, majd tenyeremben egy kis energiag�mb�t hoztam l�tre. Sok�ig n�zegettem k�k ragyog�s�t, de azut�n �sszez�rtam ujjaimat, �s a g�mb semmiv� lett. Fels�hajtottam �s ism�t az �jszakai �gboltra f�ggesztettem tekintetemet.

  Igaz, hogy egyre er�s�dtem, viszont ann�l nehezebb volt kord�ban tartani az er�imet. Ha d�h�m elszabadult a harcok sor�n, nagy puszt�t�st hagytam magam m�g�tt. Eddig m�g csak ellens�geim szenvedtek ily m�don k�rt, na meg a k�r�l�ttem l�v� f�k, n�v�nyek. Mi lesz, ha egyszer teljesen elszabadul az er�m? Bevallom, f�ltem att�l a napt�l, hogy b�rki �rtatlannak is �rthatn�k vele…

  Eff�le s�t�t gondolatok k�z�tt t�rtem nyugov�ra. De m�g ezut�n sem szabadulhattam, hiszen v�rt r�m az �lmok sz�momra keser� birodalma.