5. Furcsa tal�lkoz�s
  

Reggel a nappal egy�tt �bredtem, hogy min�l hamarabb folytathassam hajsz�mat. �pp Kaede any�t�l kapott elem�zsi�m utols� falatjait fogyasztottam az alv�helyem�l szolg�lt fa alatt, mikor ismer�s hang �t�tte meg a f�lem.

-         Tiana! Merre vagy?

 Meglep�dve �lltam fel, �s hang gazd�j�t kerestem.

-         Myoga, te vagy az? – k�rdeztem gyanakodva.

-         Csakhogy v�gre r�d tal�ltam! – bukkant el� lihegve a bolha.

 Ez nem jelenthetett semmi j�t. Ha Myoga elszelelt, akkor biztos:

-         Baj van, ugye? – �rdekl�dtem. – M�r megint mibe keveredett az az ostoba hanyou?

-         InuYasha �rfi fiv�re ism�t f�lbukkant! – zih�lta Myoga.

-         Sesshoumaru? Vajon mi oka lehetett a t�mad�sra? – t�prengtem.

-         Az igazat megvallva nem � t�madott el�sz�r, hanem InuYasha. �gy t�nt, mintha Sesshoumaru �pp csak arra j�rt volna – vallotta be a bolha.

-         Az a f�lszellem!  M�r megint mit m�vel? Egyre t�bbsz�r j�tszik az �let�vel, de m�r nem sok�ig, ha �gy folytatja…

-         K�rlek Tiana! Tudod, hogy InuYasha milyen forr�fej� �s meggondolatlan. �r�kk� fitogtatja az erej�t. Szak�tsd f�lbe a harcot, k�rlek! – esdekelt Myoga.

-         Rendben – s�hajtottam, majd kelletlen�l b�lintottam. – Mutasd az utat!

  Myoga megiramodott �n pedig elindultam ut�na.

  Azel�tt m�g sosem volt szerencs�m Sesshoumaruhoz, csup�n h�rb�l ismertem a kegyetlennek kiki�ltott szellemet. Ha �gy hozza a sors, lehet, hogy egyszer m�g � t�lti be list�mon az els� helyet. B�r mostan�ban egyre kevesebbszer hallottam, hogy �rtana az embereknek. L�tezik, hogy ilyen hirtelen megv�ltozott, �s most j�tssza a j�fi�t?

 M�g ezeken t�prengtem, el�rt�nk a csata helysz�n�re. InuYasha val�ban kem�nyen harcolt egy szellemmel, m�g csapata t�bbi tagja tan�cstalanul szeml�lt�k az esem�nyeket. Myog�val egy�tt a kis csoporthoz siettem. Mikor megl�tt�k k�zeled�semet, arcuk cseppnyit felvidul, megk�nnyebb�l�st t�kr�z�tt, viszont szem�kbe mintha bizalmatlans�g k�lt�z�tt volna. Ez lenne tegnap esti vallom�som hat�sa?

-         Myoga igencsak b�zhat a k�pess�geidben, ha visszamer�szkedett – t�rte meg a csendet Miroku.

-         Nem vagyok �n gy�va! – sz�lt k�zbe a bolha. – Csup�n veletek ellent�tben nem kock�ztatom feleslegesen az �letemet!

-         Az lenne Sesshoumaru? – szak�tottam f�lbe vit�jukat. K�zben a k�zd�k fel� tekintettem, ahol a hanyou �pp egy hatalmas kutyad�monnal harcolt. A f�lszellem hasztalan pr�b�lta kardj�val megsebezni b�tyj�t, aki kiismerve taktik�j�t mindannyiszor kit�rt el�le.

-         Igen, de nem ez az egyetlen alakja. Legt�bbsz�r emberk�nt jelenik meg mindenhol, eddig nem t�l gyakran mutatta meg val�di kil�t�t – felelte Sango.

-         �rtem – b�lintottam, majd a k�t csat�z� fel� vettem utam.

-         Mit akarsz tenni? – k�rdezte aggodalommal a hangj�ban Kagome.

-         Ne f�lj, egyiknek sem akarok �rtani, hacsak nem tesznek ez �rdek�ben valamit.

 Odaballagtam, ahol a harc folyt, majd er�teljes hangon ki�ltottam.

-         Na most azt�n el�g legyen!

 A k�t szellem megtorpant �s �rtetlenkedve n�zett fel�m.

- Ideje befejezni ezt a sehova sem vezet� k�zdelmet. Testv�rek k�z�tt ez nem szok�s – mondtam g�nyosan.

- Ne avatkozz bele vad�sz! Ez az �n harcom! – f�rmedt r�m megvet�en a hanyou.

 Sesshoumaru k�zben megpr�b�lt mancsa „legyint�s�vel” els�p�rni az �tb�l, de szerencs�sen f�lreugrottam a csap�s el�l.

-         Ez nem volt sz�p! – ki�ltottam t�mad�mra, majd egy kicsi, �m ann�l er�sebb energiag�mb�t k�ldtem a szellemre. Ahogy el�rte a g�mb, f�jdalm�ban megt�ntorodott. �ccse hitetlen�l n�zett r�m.

-         El�g volt? – k�rdeztem, �s markomban m�r ott f�nylett az �jabb k�k g�mb, h�tha a szellem ism�t t�madna. – magadnak kerested a bajt, Sesshoumaru! �n nem sz�nd�koztam �rtani neked, de r�k�nyszer�tett�l, �s nem fejezed be a harcot, akkor nem aj�nlhatom, hogy �ps�gben hagyod el ezt a tiszt�st.

 Ekkor a szellem elkezdett visszaalakulni, m�gnem fel�lt�tte emberi alakj�t. Egy h�szas �vei elej�n j�r�, magas, hossz� ez�sthaj� j�k�p� f�rfi �llt el�ttem. Szemei jegesen r�m szegez�dtek, m�gis mintha �rdekl�d�st t�kr�ztek volna. K�nytelen voltam megtorpanni, ahogy a tekintet�vel szinte elnyelt. Furcsa, eddig nem ismert �rz�s futott v�gig rajtam. A g�mb m�g mindig ott szikr�zott a kezemben, �n m�gis k�ptelen voltam elhaj�tani a szellem fel�. Csak n�ztem a fagyos szemekbe, amik mintha a lelkem m�ly�be l�ttak volna.

-         M�gis mire v�rsz? – t�r�tett magamhoz a f�lszellem hangja. – Dobd r� azt a nyavaj�s g�mb�t, ha m�r �gy beleavatkozt�l!

 Fenyeget� pillant�st k�ldtem a hanyou fel�, majd ism�t a b�tyj�ra f�ggesztettem tekintetemet. Len�ztem a tenyeremben tartott g�mbre, majd �k�lbe szor�tottam a jobb kezem, �s a k�k energiag�mb eleny�szett, ism�t eggy� olvadt velem. Sesshoumaru l�tva, hogy imm�r nem sz�nd�kozom megt�madni, �ccse fel� fordult.

- M�g tal�lkozunk, InuYasha! �s akkor tal�n nem lesznek ott a bar�taid, hogy megv�vj�k helyetted a saj�t harcaidat! – �g�rte a szellem, majd sarkon fordult �s elt�nt a f�k k�z�tt.