6. InuYasha felh�borod�sa
 

- Ez most mire volt j�? – k�rdezte felh�borodottan InuYasha, mikor m�r ism�t csapata t�rsas�g�ban �ld�g�lt egy fa alatt.

 - Szerintem v�gezhett�l volna vele – mondta Shippou.

 - Nem volt r� okom – vontam meg a v�llam.

 - Hogyhogy? H�t nem az a c�lod, hogy a gonosz d�monokat megsemmis�tsd? – k�rdezte meglepetten Miroku.

 - Most nem � az els�dleges c�lpont. M�sra kell �sszpontos�tanom.

 - Ha! M�g hogy m�sra! Mintha Kikyout t�bb okod lenne �ld�zni! – kelt ki mag�b�l a hanyou.

 - A papn� rossz c�lra haszn�lja az erej�t. �rtatlan lelkeket rabol �s ezt nem n�zhetem t�tlen�l! – sz�ltam r�.

 - Sesshoumaru sokkal t�bb k�rt okozott m�r nek�nk! Nem fogom engedni, hogy b�ntsd Kikyout! – ki�ltott r�m ism�t a f�lszellem.

 Az eddig hallgat� Kagome hirtelen fel�llt, egy szomor� pillant�st vetett InuYash�ra, majd fut�snak eredt. A szem�ben mintha egy k�nnycseppet l�ttam volna megcsillanni.

-         Ezt sz�pen megcsin�ltad – mondtam hidegen a hanyounak.

-         Tess�k?! – �rtetlenkedett.

-         Lassan d�ntened k�ne, InuYasha – folytattam. – Nem tudom, Kagome hogy viseli, hogy j�tszol az �rz�seivel…

-         �n nem j�tszom az �rz�seivel!

-         Az�rt �n ut�na menn�k a helyedben. Szeg�ny l�ny m�r el�gg� a s�r�s hat�r�n volt, �s ha nem vigy�zol, k�nnyen el�fordulhat, hogy t�bb� sosem l�thatj�tok viszont. Tov�bbi j� napot! – f�l�lltam, majd tov�bbi szavak n�lk�l elhagytam a t�borukat.