Minden Megt�rt�nhet2

by: fire

3. fejezet: V�ratlan fordulat

AsaYoru eg�szs�ges l�ny gyermeknek adott �letet. A csecsem� hangos s�r�s helyett csak mosolygott anyj�ra, kinek meggy�t�rt sz�p arc�n most m�gis mosoly jelent meg.

-Aya! Legyen ez a neved. –mondta halkan a n� �s egy puszit nyomott l�nya homlok�ra. Az � l�ny��ra ki Narakut�l sz�letett. Att�l a Narakut�l, aki meghalt.

AsaYoru boldogan ringatta, etette �s altatta a kis Ay�t. A nap is kis�t�tt �s sugarai l�gyan melengett�k a barlangban megb�v� csonka csal�dot.

Miroku az ut�bbi k�t napban nagyon rosszul n�zett ki. �lland� l�za volt, amit semmivel sem tudtak levinni. F�jt minden egyes porcik�ja, mozdulni is alig tudott.

-Mi lesz most vele? –k�rdezte k�ts�gbeesetten Sango, aki nagyon agg�dott kedvese miatt. Kagome megpr�b�lta k�l�nb�z� gy�gyszerekkel levinni a szerzetes l�z�t azonban nem j�rt sikerrel.

Egy �jszaka azonban, mikor m�r mindenki elaludt, Mirokura �jb�l r�j�ttek a rohamok. A rohamok, amikt�l mindannyian nagyon megr�m�ltek.

Miroku fekv� helyzet�b�l, mintha �gy�b�l l�tt�k volna ki �gy �llt fel �s ver�d�tt h�ttal a falnak. A zajra term�szetesen mindenki fel�bredt. Gyorsan megpr�b�lt�k lefogni a fi�t, de az folyton verg�d�tt, fej�t fogta, has�hoz kapott �s minduntalan csak a falat c�lozta meg. H�t�r�l m�r leszakadt a ruha �s v�rben �zott a teste. Hirtelen meg�llt �s levette kez�r�l a gy�ngyf�z�rt, amit m�g mindig viselt hi�ba t�nt el a Kazanaa. Most azonban egy pici fekete lyuk jelent meg kez�n, ami gyorsan viharos viharr� alakult. Akkora er�t birtokolt, hogy az majdnem beszippantotta. Azt hogy nem halt meg Kagom�nak k�sz�nheti, aki gyorsan cselekedett �s a szerzetes kez�re csavarta a f�z�rt. A sz�l elcsendesedet. Valami azonban nem volt j�. Miroku megint elkezdte a rohamait, �s a kez�r�l a f�z�r sz�tszakadt. A gy�ngy�k sz�tgurultak a talajon. A sz�l er�re kapott, elkezdte t�pl�lkoz�s�t. Beszippantotta a k�rnyez� kis szikladarabokat, a f�ldet �s mindent, amit �rt. Csapatunknak �pp hogy csak siker�lt elugraniuk a sz�lhull�mok el�l. Miroku kez�n az �rv�ny ekkor abbahagyta puszt�t�s�t. Illetve valami megakad�lyozta azt. Kagom��k csak n�ztek a szerzetesre. Miroku �gy �rezte mag�t, mint akit �ppen k�noznak, de nem gondolta, azt hogy valakim t�nylegesen azt teszi vele. M�g hozz� olyan szem�ly, akir�l m�r azt hitt�k elpusztult.
Az �rv�nyt mintha valami betapasztotta volna. Mikor m�r a gyenge szell� fuvallatott sem lehetett �szlelni, egy kis fekete p�tty alak jelent meg Miroku tenyer�n, ami lassan egyre nagyobb �s nagyobb lett. Egy hirtelen mozdulattal, a sz�l megindult �s egy fekete �rny alakja rajzol�dott ki mindenki szeme el�tt. Bar�taink alig mertek hinni a szem�knek. Az a szem�ly vigyorgott r�juk, akik m�r elpuszt�tottak.

-Ez elpuszt�thatatlan? –akadt ki Sango.

-Most nem �llek meg titeket! De m�g tal�lkozunk! –felelte vigyorogva Naraku �s a Kazanaa szel�vel elt�nt az �jszak�ban.

Miroku eszm�letlen�l zuhant a f�ldre. Shippou k�ts�gbeesetten pislogott k�rbe mindenkire. Inuyasha a m�regt�l eltorzult arccal n�zett ki a barlangb�l. Sango a szerzetes mellet t�rdelt. Kagome a sz�tszakadt gy�ngyf�z�rt rakta egybe �s Miroku kez�re tekerte. Az �jszaka tov�bbi r�sz�ben nem aludtak.

AsaYorut furcsa �rz�sek ker�tett�k a hatalm�ba. F�lelem, gyenges�g �s a hatalom ut�ni v�gy. Valami�rt �gy gondolta most nincsen minden rendben, valami megv�ltozott. Ekkor megjelent Naraku er�tlen teste.

-Naraku?

-AsaYoru! �r�l�k, hogy �lsz! –k�sz�ntette a f�lszellem szerelm�t.

A n� kedvese karj�ba ugrott, �s szenved�lyes cs�kot v�ltottak.

-� kicsoda?  -k�rdezte minden undor�t �sszeszedve, �s a csecsem� fel� b�k�tt fej�vel.

-Aya. A l�nyom, a l�nyunk!

Naraku arc�n semmilyen �rzelem nem t�kr�z�d�tt.

-K�rnem kell valamit!

-Tudom! Nincs m�s v�laszt�sod! Tedd meg! –v�laszolt a fel nem tett k�rd�sre a d�monn�, de a szomor�s�g kicsiny szikr�ja megjelent hangj�ban.

Folytat�sa k�vetkezik!