IX.          Egy�tt (12-es korhat�rralJ)

M�r s�t�tedett, a nap utols� sugarai is al�buktak a horizonton. Mido csendesen k�vette a d�mont az erd�ben. Azt�n el�rt�k a meleg forr�st is, ahol Sessh balra fordult �s elindult a v�z ment�n. Hamarosan ki�rtek egy tiszt�sra, ahol m�g mindig mellett�k csordog�lt a h�forr�s, csak �ppen, itt v�kony csermely form�j�ban. �k tov�bb gyalogoltak, m�gnem a v�z �tj�t egy nagy szikla z�rta el, de a foly�cska utat t�rt mag�nak, �s v�kony cs�kban folyt ki a k� reped�sein. A d�mon egy mozdulattal a szikla tetej�n volt, ami legal�bb j� 3 m�ter magas volt. Mido csak n�zett ut�na, �m Sessh megfordult �s visszan�zett hozz�:

-         Nem j�ssz? – k�rdezte.

-         H�t, ha tudn�k.

-         Csak pr�b�ld meg.

Mido elr�gta mag�t �s guggolva f�ldet �rt a szikla tetej�n. M�g mindig d�mon form�j�ban volt, �gy �t k�zben figyelte a zajokat �s a szagokat. De az id� foga megv�jta a k�vet �s porhany�ss� tette. Midayoi fel�llt, �m abban a percben kics�szott a l�ba al�l a talaj. Becsukta a szem�t �s sik�tani akart, de nem tudott. Azt hi�ba is v�rt, nem �rzett f�jdalmat. Kinyitotta a szem�t �s len�zett a l�ba el�. Ott nem l�tott semmit, csak m�terekre a z�ld f�vet. Azt�n valami nyom�st �rzett a derek�n�l, feljebb emelte a tekintet�t. Megl�tta a j�l ismert kezet. Azt�n felszegte a fej�t �s Sessh sz�p szemei, n�ztek vissza r�. Ott lebegetek mind ketten a p�rk�ny mellett. Sesshoumaru mag�hoz szor�totta a l�nyt, �gy tartva meg a leveg�ben. �s csak n�zt�k egym�st, nem mozdultak. Midayoi �gy �rezte h�rtelen nagyon melege lett. Mintha valaki a h�m�rs�kletet h�rtelen 40�-ra �ll�totta volna. De nem mozdult csak n�zte a d�mon arc�t, m�g pislogni sem mert. Sessh sem akart megmozdulni. Valahogy j� �rz�s volt ilyen k�zel lenni ehhez a n�h�z.

Arcukat csak centik v�lasztott�k el, �s mintha ez a t�vols�g is cs�kkeni l�tszott, volna. Azt�n a d�mon megmozdult, kinyitotta a sz�j�t �s nagyon halkan megsz�lalt:

-         Nem v�letlen hoztalak ide. Itt nyugodtan besz�lhet�nk. – �s beh�zta Midot a sziklap�rk�ny f�l�.

A l�ny �rezte a l�ba alatt a talajt, de m�g �rezte a derek�n az er�s k�z szor�t�s�t is. Sessouhmaru nem tudta elengedni a l�nyt. Azt�n h�rtelen a lassan csillagokt�l f�nyl� �gen elfutott egy hull� csillag. Mindketten felemelt�k a fej�ket, �s arra n�ztek:

- Most k�v�nni k�ne valamit! – suttogta Midayoi.

Sesshoumaru �jra a l�nyra pillantott. Hosszan n�zte a t�zes barna szemeket, majd elmosolyodott. �let�ben el�sz�r �szint�n. Mido meglep�d�tt. M�g sosem l�tta a d�mont �gy mosolyogni. �nk�ntelen�l, meg�rintette a f�rfi arc�t:

-         Gyakrabban mosolyoghatn�l! Mert nagyon j�l �ll! – de meglep�d�tt saj�t hangj�n. M�sk�pp csengette, nem volt benne gyerekes csintalans�g.

�jabb csend k�vetkezett �s �jra csak n�zt�k egym�st. Mido nem vette le a kez�t a d�mon arc�r�l. Sesshoumaru �rezte hogy a l�ny keze j�g hideg. Azt�n h�rtelen megt�rt az idilli pillanat.

Mido �rezte, hogy a d�mon szor�t�sa gyeng�l, majd a keze lesiklik a derek�r�l. De nem l�pett h�tr�bb. Azt�n Sessh egy nagyot s�hajtott, tal�n t�l nagyot is ez sz�get �t�tt a l�ny fej�ben. Megfordult �s elindult. Az alkonyati hom�lyban h�rtelen v�ge szakadt a szikla p�rk�nynak. Mido be�rte a d�mont, �s �mulva k�r�lpillantott. Egy kis szikl�kkal szeg�lyezett g�z�lg� t� partj�n voltak. K�r�l�tt�k elsz�rt nagy k�vek, �s erd�. A szikl�k k�z�tt selymes z�ld f� n�tt. Szeptember v�g�hez k�pest olyan z�ld volt, mint ha csak most sarjadt volna ki a f�ldb�l. A csillagok f�nyesen ragyogtak, a k�t szem�ly pedig ott �llt a sziklaperem tetej�n.

-         Ez nagyon gy�ny�r�! – suttogta Mido halkan.

-         Szerintem is! – v�laszolt a d�mon.

„�s m�g milyen romantikus! Vajon m�rt hozt�l ide engem?” – gondolta a l�ny. – „De �r�l�k, hogy veled vagyok!” – �s elmosolyodott.

-         Mit mosolyogsz? – k�rdezte Sessh k�v�ncsian.

-         Nem l�nyeges! – Mido elford�totta a fej�t, de m�g mindig mosolygott.

-         De az. Az�rt vagyunk, itt hogy besz�lgess�nk. Tudod �n m�g soha senkiben, sem b�ztam meg. De benned igen… – Sessh az �gre tekintett.

-         Ennek �r�l�k! – v�laszolta a l�ny.

A d�mon leugrott a szikl�r�l �s csobbanva �rt f�ldet a t�rdig �r� v�zben. Mido magasnak tal�lta a szikl�t �s ink�bb le�lt hogy majd �vatosan leereszkedik, de az er�zi� itt sem k�m�lte meg jobban az anyagokat. A k�p�rk�ny egy r�sze leszakadt, �s a l�ny lepottyant a v�zbe. Ott �lt der�kig vizesen, kalimp�l� l�bakkal �s meglepett arccal a szikla t�v�ben. Sessh nem akarta kinevetni, de alig tudott komoly maradni a l�ny �gyetlenked�se l�tt�n.

- Egy�ltal�n nem vicces! – m�rgel�d�tt a Mido.

Sessh sz� n�lk�l a kez�t ny�jtotta, hogy felseg�tse. Azt�n a mozdulat k�zben mind a ketten led�bbentek. „Sesshoumaru! Te nem vagy eszedn�l! Mit csin�lsz? Nehogy m�r ilyen kedves legy�l egy haland� vagy r�szben d�mon n�h�z! Csak nem…?” – gondolta Sessh �s egy pillanatra lecsukta csillog� szemeit – „De igaz. Vonz�dom ehhez a l�nyhoz!”

„Mit csin�l? Sesshoumaru? Felseg�t engem? De h�t, m�rt? De j� �rz�s, ahogy fogja a kezem!”- gondolta Mido �s a d�monnak ny�jtotta a kez�t, �s hagyta, hogy az felseg�tse. Azt�n megint csendben �lltak a t�rdig �r� v�zben m�g mindig fogt�k egym�s kez�t:

-         K�sz�n�m! – sz�lalt meg a l�ny.

-         Nem, �n k�sz�n�m neked! Ha te tegnap nem int�zed el Kagura csap�s�t �s azt az ocsm�ny Narakut, m�r mag�ba olvasztott volna, �s a r�sze lenn�k.

-         Hogy mi? – k�rdezett vissza Mido meglepetten.

-         Nem ez az els� – kezdte Sessh �s elindult a part fel�, Mido mellette l�pkedett – m�r m�skor is megpr�b�lta. Sz�ks�ge van egy kifejlett d�moni er�re. K�lcs�n�sen vad�szunk egym�sra. Ha te nem l�psz k�zbe �n, nem lenn�k itt.

-         �rtem. Ez sz�rny�. Hallottam a l�nyokt�l miket m�velt az a korcs; Inuyasha �s Kikyou, Miroku �s a Kazaana, Sango �s az �ccse. Most meg m�g ez is.

Azt�n csendben le�ltek a magas f�ben, egy szikl�nak d�ntve a h�tukat, �s a vizet n�zt�k.

-         Midayoi! – kezdte a d�mon – Hogyan gy�gyult meg az a sok seb a testemen? �s hogyan maradtam �letben, hiszen embernek k�ptelens�g lett volna azt t�l �lni? Hi�ba gondolkodok, hi�nyzik valami az eml�kezetemb�l.

-         H�t, haszn�ltam Midoriko erej�t.

-         Te hegesztetted be a sebeimet? – n�zett a l�nyra a d�mon �mulva.

-         Igen, �s m�g valamit vissza akartam adni neked, de ahhoz m�r t�l gyenge voltam �s elaludtam.

-         Mire gondolsz? – k�rdezte k�v�ncsian Sessh.

A l�ny felkelt �s a d�monra n�zette.

- Vedd le a p�nc�lt �s vetk�zz le!

Sesshoumaru felh�zta a szem�ld�k�t �s �rtetlen�l n�zett a l�nyra:

-         Nem gyors ez egy kicsit? – k�rdezet m�g mindig k�tked� tekintettel, de az�rt szorgalmasan vetette le a p�nc�lzatot, a kimon� fels� r�sz�t �s az als� feh�r inget.

Midayoi nem t�rt mag�hoz az utols� mondatt�l. Mondani akart valamit de nem j�tt ki sz� a sz�j�n. Kezeit felemelte, de m�g megnyikkanni sem tudott azt�n miut�n leveg�h�z jutott kiab�lni kezdett:

-         Sesshoumaru! Minek n�zel te engem! Jellemz�, f�rfib�l vagy de ez az�rt t�bb a sokn�l! Mit k�pzelsz, hogy csak �gy felk�n�lom magam majd neked? – Mido remegett a h�rtelen j�tt indulatt�l.

-         H�t pedig nagyon �gy hangzott! – h�zta el a sz�j�t a d�mon, s�t a l�ny legnagyobb meglepet�s�re mintha csal�dotts�got hallott volna a hangj�ban.

„Midayoi! J�l vagy? Te be�t�tted a fejed valamikor. Hallucin�lsz �s nem vagy magadn�l. Teljesen �t�d�tt vagy. Tudod, egy�ltal�n mit akarsz?” – gondolta.

M�rgesen elfordult a d�mont�l, aki �rtetlen�l n�zte a l�ny h�t�t majd megsz�lalt, hab�r �rezte, hogy nem kellene:

-         Akkor most ez�rt vetk�ztem le? – k�rdezte de egyb�l meg is b�nta.

Mido h�ta megremegett, megfordult �s lend�letb�l fel akarta pofozni a f�rfit, �m most Sessh gyorsabb volt �s elkapta a l�ny kez�t.

Ebben a percben k�t kis alak felk�zd�tte mag�t a szikla p�rk�nyra. Lihegve le�ltek. Az egyiknek hossz� haja �s l�nyos kimon�ja volt, a m�sik kez�ben pedig egy furcsa bot volt. Mind ketten a f�lmeztelen d�mon, �s a leveg�ben megal�tott kez� n� fel� n�ztek, �s abban a percben megdermedtek. A kisl�ny sz�lalt meg el�sz�r:

-         L�tod Jaken-sama mondtam, hogy nem k�ne zavarnunk �ket!

-         De �n azt hittem tov�bb akarnak menni…

-         Nem hagytak volna itt minket sz� n�lk�l. De szerintem nem k�ne, leskel�d�nk, kettesben akarnak maradni! – mosolygott a kisl�ny �s m�r ereszkedett is vissza a szikl�n.

A z�ld kis gn�m m�g egyszer a k�t alak fel� n�zett, a hossz� ez�sthaj� f�rfire �s a d�h�s, gy�ny�r� d�monn�re. Megr�zta a fej�t �s � is a kisl�ny ut�n sietett.

Mido meg sem tudott sz�lalni. Sesshoumaru gyeng�den fogta a csukl�j�t. Azt�n leengedte a kez�t. Mido csak n�zett a d�mon szem�ben �s elfelejtette a k�lvil�got. Elfelejtette, hogy hol van, m�rt van itt, az el�bbi haragot, mindent. Azt�n egy h�z�st �rzett a kez�n �s a k�vetkez� pillanatban m�r csak a d�mon �temes sz�vver�s�t hallotta. Sessh lehunyta a szem�t �s mag�hoz �lelte a l�nyt. Mido meglep�d�tt de nem ellenkezett. �gy �lltak ott percekig. A l�ny is lehunyta a szem�t, �s egyik karj�t a f�rfi nyaka k�r� fonta. Sessh felpillantott �s a messzes�gbe n�zett, majd halkan megsz�lalt:

-         M�rt s�rt�l m�lt �jjel? – k�rdezte.

Mido fel� ford�totta a fej�t, de nem bontakozott ki az �lel�sb�l:

-         H�t nem egy�rtelm�? – k�rdezte – F�ltettelek! Azt hittem valami bajod lesz! – elford�totta a fej�t �s ism�t a f�rfihoz simult – F�ltem hogy �r�kre elvesz�telek!

-         Tudod, te volt�l az els�, aki �rtem s�rt!

-         Ez csak az�rt van, mert senkit nem engedsz magadhoz k�zel!

-         Nem tehetem, tudod j�l. De nem �rtem m�rt s�rt�l �rtem, d�mon vagyok, az emberek ellens�ge. Nem tudod te h�ny falut tettem, a f�ldel egyenl�v�, h�ny 100 ember v�re tapad a kezemhez. Annyit gyilkoltam amennyit csak akartam, ha a nevemet kiejtik m�r retteg�s j�r az emberek k�z�tt…

A l�ny az ujj�t a f�rfi sz�j�ra tette.

- Cssss! Ne folytasd! Az a m�ltad! Mindenki hib�zhat! Te is tudod hogy m�r nem ilyen vagy!

Sessh nem v�laszolt csak m�g jobban mag�hoz �lelte a l�nyt. Fej�t a l�ny selymes haj�ra hajtotta. M�lyen mag�ba sz�vta az illat�t. Azt�n Mido v�ratlanul kibontakozott az �lel�sb�l:

-         Most pedig visszaadok valamit. Ne gondolj rosszra! �lj le!

Sessh le�lt, a l�ny mell� t�rdelt �s n�zte, ahogy az emberi form�j�ra v�lt. Mido azt�n v�ratlanul a d�mon csonka karj�ra tette a kez�t. Lehunyta a szem�t �s a tenyere feh�ren kezdett vil�g�tani. Sessh n�zte, ahogy a csonk megny�lik �s alakul. K�ny�kn�l meghajlik, mikor az alkarhoz �r felragyognak a m�regcs�kok, azt�n megjelenik a csukl�, majd az ujjak. A k�rm�k z�ld f�nyben felizzanak, majd abbamarad a feh�r f�ny �s a l�ny a kez�ben tartja Sesshoumaru bal karj�t. A d�mon t�gra ny�lt szemekkel n�zte a h�rtelen visszan�tt v�gtagot. Azt�n a l�nyra tekintetett, Midayoi nagyon f�radtan mosolygott r�:

-         Rem�lem ez is volt olyan j�, mintha m�st adtam volna? – mosoly�ban valami furcsa ir�nia bujk�lt.

Sesshoumaru felemelte a kez�t. M�g zsibbadt volt, de �rezte. Ujjait �sszeh�zta, majd kiny�jtotta, m�sik kez�vel v�gigtapogatta. A l�ny csak t�rdelt mellette �s mosolygott. Azt�n a d�mon r�n�zette, egy pillanatig csendben �ltek, majd Sessh mag�hoz h�zta a f�radt l�nyt, �s hanyatt d�lt a selymes f�v�n, mag�val r�ntva Midot is. A n� puh�n a d�mon mellkas�ra hajtotta a fej�t, majd az megsz�lalt:

-         Pihenj csak! Majd ut�na besz�lget�nk m�g!

-         J�! – Mido lehunyta a szem�t �s abban a percben elnyomta az �lom.

Sesshoumaru csak fek�dt �s n�zte a csillagokat. Nagyon boldog volt. Egyik karja a feje alatt pihent, a m�sikkal mag�hoz �lelte a l�nyt. Egy f�l �r�t fek�dtek �gy, amikor is Midayoi mozgol�dni kezdett. A d�mon r�n�zett. A l�ny kinyitotta a szemeit, �s felk�ny�k�lt. Sesshoumaru �jra mosolygott. Mido a d�mon szem�be n�zett. M�g �lomittas volt, de gyorsan kipihente mag�t. Sessh karja m�g mindig a derek�n volt, �s esze �g�ban sem volt levenni onnan. Azt�n a d�mon megsz�lalt:

-         Nem tudom, hogyan k�sz�nhetn�m ezt meg neked!

-         Csak ne felejts�l el, �s ha sz�ks�gem van r�d, legy�l velem. – v�laszolta Mido.

-         Soha nem felejtelek el! �s mindig sz�m�thatsz r�m! – a d�mon arca m�r nagyon k�zel volt a l�ny�hoz.

-         Ez nekem pont el�g! – suttogta a l�ny �s l�tta, hogy a d�mon m�r nem a szemeit, hanem a sz�j�t n�zi.