Megv�lt�s

 A metsz� sz�l bele-belekapott a hajamba, �s arcom el�tt t�ncoltatta tincseimet. Szememet lehunytam, fejemet kiss� lehajtva �lveztem a vihar erej�t, mely lassan el�rte v�gre a kast�lyt. L�ttam az egym�s fel� k�zeled� hatalmas, s�t�t gomolyagokat, melyek alj�t olykor feh�r villan�sok ragyogt�k be. Fens�ges l�ptekkel j�tt hozz�m az er�, a hatalom… �reztem, ez egy mes�s �jszaka lesz.

   - Naiya…

 Sz�l�tottak. Nem akartam itt hagyni a l�tv�nyt - m�g nem jutottunk el a cs�csig, de engem �rdekelt a bevezet�, elej�t�l a v�g�ig �lvezni akartam.

   - Hagyj m�g! - feleltem f�lv�llr�l, s kioldottam kimon�mat �s az alatta lev�, k�nnyebb anyagot. A fekete �s bord�, finom, pomp�s sz�vet m�g�ttem lebegett, ahogy t�pte a fel-felt�mad� sz�l. Sz�tt�rtam karjaimat, fejemet felvetettem. K�v�ntam azt a sug�rz� er�t, amit a k�zeled� �gi csata �g�rt.

   - Naiya! - hallatszott valamivel d�h�sebben �s s�rget�bben.

 Magam mell� ejtettem kezeimet. Kiss� oldalra fordultam, a magas tet�r�l pillantottam le az alant fekv� �p�letre. �lland� s�t�ts�g vette k�r�l, mint itt az eg�sz ter�letet. Nem zavart sohasem, de ett�l m�g nem kellett kedvelnem.

 M�g egy utols� pillant�ssal b�cs�ztam a lassan �sszecs�kol�z� felh�kt�l, majd lesz�kkentem a talajra, ruh�mat �sszefogtam magamon, majd puha l�ptekkel �rkeztem meg a palota bej�rat�hoz. F�lreh�ztam a pap�rajt�t, a s�t�ts�gb�l k�t v�r�sen izz� csillag figyelt fel�m.

   - Mit k�v�nsz? - vontam fel egyik szem�ld�k�m. Let�rdeltem vele szemben, saj�t �rny�kom �ppen hogy l�tszott a f�lhom�lyban. Tekintetem egyenesen r�szegeztem: pontosan meg tudtam mondani, mikor pislogott.

 Szuszog�sa nem t�nt hangosnak, m�gis er�sen visszhangzott f�lemben. Ruh�ja surl�d� hangokat adott ki, ahogy teste megmozdult, s�t�t, elmos�dott k�rvonalakat l�ttam csup�n, de mintha fel�llt volna, s mikor a k�t v�r�s rubint �jra felragyogott, m�r fel kellett vetnem fejemet.

 N�m�n v�rtam, hogy megsz�laljon. M�g egy ideig len�z�n, becsm�rl�n n�zett le r�m, majd v�gre el�re j�tt a f�nyre, egyenesen, kezeit �k�lbe szor�tva �llt el�ttem.

   - Ne k�sz�lj el, am�g nem adok r� parancsot - mondta enyhe �llel a hangj�ban. Nem feleltem, szemrebben�s n�lk�l b�multam r�. Egy f�l l�p�st tett h�tra, bizonytalanul �s d�bbenten. - Csak nem n�mi dact v�lek felfedezni szemeidben?

 Erre m�r k�nytelen voltam elmosolyodni, ajkam egyik szeglete akaratlanul is felfel� h�z�dott.

   - Dac? Ugyan m�r.

 Pillant�som a kezeire siklott, �kleit �gy fesz�tette, hogy ujjpercei elfeh�redtek.

   - A szolg�m vagy. Az alattval�m - bizonygatta olyan hangon, mintha nem is engem, puszt�n �nmag�t szeretn� meggy�zni. Nem leszek a seg�ts�g�re.

   - Nem szolg�lok senkit - feleltem nyugodtan, mire szemei r�snyire sz�k�ltek.

   - Rajtam k�v�l - pontos�tott.

 Magam is felemelkedtem, �gy �ppen egy kicsit magasodtam csup�n fel�, ez m�gis el�g volt ahhoz, hogy szeml�ltessem az er�viszonyok k�l�nbs�g�t.

   - T�ved�sben �lsz m�r id�tlen id�k �ta - vil�gos�tottam fel.

   - �s te ugyanennyi ideje vagy velem - v�ltott ism�t cseveg� hangra.

   - Nem veled vagyok, hanem melletted. Nem ezt ism�telgetted nekem mindig is? - biccentettem kiss� oldalra fejemet.

   - Olyan hangot �tsz meg, melyet nem illene - fenyegetett mosolyogva. Ujjaim nyak�t �rintett�k, s �ll�t simogatt�k. Kiss� k�zelebb hajoltam hozz�, �s eg�szen a f�l�be s�gtam.

   - Ezerh�tsz�z�tvenk�t �ves vagyok. Azt teszem, amit j�nak l�tok. A vil�g is azt teszi, amit �n l�tok j�nak. Te pedig m�g mindig nem vagy k�pes ezt bel�tni. Ez sz�nalmas.

 Keze �thatolt mellkasomon, jeges f�jdalom nyilallt testembe, �reztem, hogy az �n v�remt�l mocskos ujjait recsegteti bord�im ketrec�b�l szabadult jobbj�n. Arcomon m�gis csak a f�jdalom egy csek�ly hull�ma futott �t, s m�ris a h�v�s k�z�ny jelent meg rajta.

   - Nem vagy halhatatlan - jelentette ki.

   - Ez csak a te v�lem�nyed - vettem fel leg�rtatlanabb arckifejez�semet, �m n�mileg elrontotta az �sszk�pet az ajkam sark�b�l megered� keskeny v�rcsermely. Kezemet csukl�j�ra kulcsoltam, s szem�ben egy pillanatra a r�m�let csillan�sa jelent meg.

   - Magadat is elpuszt�tan�d? - k�rdezte riadt hangon; szerepe �pp ekkor ingott meg, mint a nyugodt gonoszs�g �ppeni k�pvisel�je.

 Ujjaimat sz�rk�s f�ny derengte k�r�l, m�g az � b�re el�sz�r csak h�lyagosodni kezdett, majd erei m�r fekete cs�kokk�nt l�tszottak. Megrettenve r�ntotta ki kez�t bel�lem, cuppan� hanggal cs�szott ki h�somb�l, egyszeriben megsz�d�ltem, de r�gt�n vissza is nyertem egyens�lyomat.

   - Tartasz t�lem - �llap�tottam meg el�gedetten.

   - Nem tartok - fordult el, s saj�t kez�t tapogatta.

   - Nem, igaz; rettegsz.

   - Az �leteddel j�tszol, Naiya!

   - H�t persze, szerelmem - �rtettem egyet g�nyosan.

   - Csendet! - fortyant fel egyszeriben, a s�t�ts�g elm�ly�lt a helyis�gben, s m�lys�ges cs�nd ereszkedett r�nk. Odakintr�l mintha z�poroz� v�zcseppek hangja hallatszott volna, de mindez t�volinak, tomp�nak, t�lvil�ginak t�nt. Csak � l�tezett most �s �n. Sem vihar, sem es�, sem sz�l.

   - Naraku!

 �s persze, Kagura - hogy feledkezhettem meg r�la? A falhoz h�z�dtam, az �rny�k rejtek�be, �pp azel�tt, hogy a n� berobbant volna az ajt�n. Egyszeriben nem tudtam eld�nteni, hogy a kinti szelek ny�lk�lnak be karcos ujjaikkal a helyis�gbe, vagy a sz�lboszork�ny d�he tombol ily hevesen.

   - Kagura - sz�lalt meg m�zes hangon a f�rfi, el�bbi d�he leolvadt r�la, mint j�gvir�g a meglep�en meleg tavaszi reggelen az ablakr�l. - Mi h�rt hozt�l?

   - Sz�nd�kosan tetted! Ismerd be, ne is merd tagadni! - kiab�lt mag�b�l kikelve a n�, �szre sem v�ve halv�ny jelenl�temet a s�t�tben.

   - Ugyan mit, Kagura?

 Naraku arc�n sz�les, el�gedett mosoly ter�lt sz�t.

   - Sz�nd�kosan k�ldt�l Sesshoumaru kast�ly�hoz! Mindig is tudtad, hogy az az �v�, ugye? - villogtak Kagura szemei, szinte minden szav�n�l jeges hideg �radt sz�t a szob�ban.

   - Kedvedre val� lenne, ugye? - sz�laltam meg v�g�l, a n� rettenve p�rd�lt meg tengelye k�r�l.

   - Naiya, hogy szaggatna sz�t az egyik vill�mod…

   - Nincs sok es�lye - biccentettem kiss� oldalra a fejem.

   - T�nj innen, ez csak Narakura �s r�m tartozik! - fakadt, legyez�j�t sz�tnyitotta. Pillant�som keze �s szemei k�z�tt cik�zott, majd csettintettem egyet nyelvemmel, s halk kacaj k�s�ret�ben az ajt� fel� indultam. Kil�pve az �t�letid�be az�rt m�g visszafordultam:

   - Sesshoumaru… ki �? - sz�k�ltek r�snyire szemeim.

   - Nem a te dolgod - felelte Naraku, mire enyh�n meghajoltam, s beh�ztam magam m�g�tt az ajt�t. Egy ideig m�g �lldog�ltam a teraszon, n�ztem, ahogy a sz�raz talaj moh�n issza mag�ba a s�r�n szemerk�l� es�cseppeket, hallgattam Kagura t�bolyultnak t�n� �v�lt�z�s�t, s Naraku kellemes, k�jes borzad�lyokat �g�r� hangj�t.