*  *  *

   - Mi van m�r megint? - f�rmedt r�m Naraku.

 Sz�les mosollyal hajoltam meg el�tte. Vajon mit�l ilyen ideges?

   - K�t napja nem besz�lt�nk, kedvesem, mi az, hogy megint? - cs�v�ltam meg a fejem, s kioldottam kimon�imat, a szinte fagyosan h�s leveg� ellen�re. Alatta csup�n egy lenge, feh�r lepel volt, l�ttatni engedte egyetlen hegemet, melyet lassan k�t �vezred alatt szereztem.

 Naraku szeme megakadt a mellcsontomat hanyag von�sk�nt keresztez� feh�r, m�g eredend�en fak� b�r�mn�l is halv�nyabb forrad�son.

   - Csak nem c�lozni akarsz valamire?

   - Hm. Mi�rt vagy ilyen modortalan?

   - Ne j�tszadozz az id�mmel, Naiya.

   - Az id� - b�logattam, mintha csak most hallottam volna el�sz�r ezt a sz�t. - Naraku, az id� nem l�tezik. Csup�n egy val�tlan fogalom, melyet a haland�k tal�ltak ki arra, hogy korl�tok k�z� szor�ts�k magukat, hogy megszabj�k mindennapjaik untig ism�telt menet�t. Az id� v�gtelen �s eg�sz; �s nek�nk, halhatatlanoknak, val�ban az.

 Tov�bbra sem mozdult, csak szobork�nt �lt hely�n.

   - Gy�l�llek - �llap�totta meg azt�n t�m�ren.

   - K�nos, ha nem vesznek komolyan, ugye? - cs�v�ltam meg a fejem. - Azt hiszem, ez nekem soha nem fog menni, bocs�ss meg.

 Naraku egy �szinte, m�ly s�hajt eresztett meg. Akaratlanul is elmosolyodtam rajta. Lehets�ges lenne, hogy �n vagyok az egyetlen ezen a vil�gon, aki ennyire fel tudja bosszantani?

   - Naiya. Dr�g�m, t�rj a l�nyegre.

 Most sz�l�tott el�sz�r �gy. Nem mintha eset�nkben ennek b�rmi jelent�s�ge lett volna - minden bec�zget�s �s szerelmes suttog�s ellen�re nem sz�vlelt�k egym�st. Viszont megt�rte a jelenl�temet, �s n�ha �pp haszn�ra v�ltam. Ezt nevezik �m �rdekeken alapul� egy�tt�l�snek!

   - Hozd ide nekem Sesshoumarut.

   - Minek?

   - Meg akarok vele k�zdeni.

   - R� m�g sz�ks�gem lesz. Nem hagyhatom, hogy meg�ld.

   - Nem tudn� meg�lni - l�pett be a helyis�gbe Kagura.

   - �, dehogynem - vette fel �jfent beh�zelg� modor�t Naraku.

   - Lefogadn�m, hogy semmi nem maradna bel�le, ha �sszecsapn�nak - kocogtatta meg �ll�t legyez�j�vel a n�. Pillant�sa f�rg�n siklott egyik�nkr�l a m�sikra.

   - Er�sen k�tlem - mosolyodott el a f�rfi.

   - Csak nem fogad�sokat k�t�tt�k a sikeremre �s ellen? - sz�laltam meg halkan, �s elkacagtam magam. Igen, felett�bb m�k�snak tal�ltam a helyzet.

 Naraku egy pillanatig nem sz�lt, majd feln�zett r�nk, tekintete Kagur�n �llapodott meg.

   - Mi legyen a t�t?

 Ezt nem hittem el! Naraku, amint saj�t kast�ly�ban k�s�rti szerencs�j�t egy p�rtfogoltja k�r�ra.

   - A szabads�gom - v�gta ki a n�. B�tor k�r�s volt r�sz�r�l. Naraku hely�ben most azonnal v�gezn�k vele az arc�tlans�g��rt, mindenf�le szem�lyesked�st mell�zve.

   - Azaz? Nevezd meg a felt�teleket - utas�totta, fejveszt�s terhe n�lk�l.

   - Ha Sesshoumaru v�gez Naiy�val, elengedsz, szabadon �lhetek. Ha nem… - nyitva hagyta a mondatot, v�rta Naraku reakci�j�t.

   - Akkor megkapod m�r r�g�ta �rlel�d� b�ntet�sedet - sz�gezte le a f�rfi.

 Csend ereszkedett r�nk, nem nehezen, sz�momra csak egy pillanatnak t�nt, pedig k�zben �r�k is eltelhettek - ha figyelmem lankad, az id� �llva hagy, m�r r�g nem tartunk �ssze.

   - Mikor kapom meg a d�mont? - t�rtem meg v�g�l is �n a nyugalmat.

   - Ak�r m�g ma, tal�n csak holnap, egy h�t, egy h�nap, mit sz�m�t neked az id�, Naiya? - n�zett r�m der�s-gonoszan Naraku.

   - Tal�n neki semmit, �m nekem nagyon is sokat - t�rta sz�t egyetlen mozdulattal legyez�j�t a n�.

   - Hajland� vagy idecsalni? - n�zett r� el�gedett vigyorral a f�rfi.

 Kagura megdermedt, majd szemei r�snyire sz�k�ltek, s ujjpercei teljesen kifeh�redtek az idegess�gt�l. Reccsen�s hallatszott - legyez�j�nek tollai sz�lk�san t�rtek.

   - K�z�ld, mik�nt, �s megteszem - suttogta.

   - A kisl�ny, Kagura, a kisl�ny… - somolyogta Naraku, s a n�n m�r l�tszott, �jra ki fog t�rni bel�le a vad, szabads�gra �hes oldala. Nem v�rtam meg, kisuhantam a teremb�l, s fels�t�ltam a legmagasabb pontj�ra magaslatnak, melyen voltunk - a sz�l egyb�l kezem al� hajlott, s �n hallgattam mes�j�t.

*  *  *

  Eg�sz �letem sor�n egyetlen egyszer l�ttam t�kr�t, m�g mikor fut�lag az �szak Ur�nak hajl�k�ban k�nyszer�ltem megsz�llni. Most, hogy Naraku s�t�t kast�ly�ban eff�le kincsre bukkantam, m�lys�gesen megd�bbentem, s ki�lvezve lehet�s�gem minden mozzanat�t, lassan pillantottam v�gig magamon.

 A szememn�l tov�bb m�gsem jutottam: mintha bels�m fak�ja t�kr�z�dne benn�k is - kifejez�stelen, k�z�ny�s pillant�sokat v�ltottam m�sommal a t�k�r m�sik oldal�n. Szemeim, melyek hajdan a legragyog�bb gy�m�ntk�nt t�nd�k�lhettek - mert sz�pek lehettek volna, mi tagad�s -, h�v�s f�lelmet vontak mindenkire, aki bel�j�k n�zett. M�g magam is meglep�dtem, a l�tv�ny egy�ltal�n nem volt kedvemre val�.

 Hajam borzosan meredt minden ir�nyba, ez�st�s csillog�s� tincseim feket�ben v�gz�dtek, mintha valaki gondosan, sz�lank�nt tint�ba m�rtotta volna a v�g�ket. Arcomon, szemeim alatt k�nnycseppszer�, fekete �kek h�z�dtak, m�g lehetetlenebb k�lalakot adva nekem.

 Elfordultam a t�k�rt�l. Odakintr�l kim�rt, nyugodt, m�gis parancsol� hangot hallottam. V�gre, k�t nap eltelt�vel v�gre meg�rkezett volna a d�mon, kivel annyira v�gytam tal�lkozni?

 F�lreh�ztam a pap�rajt�t, viharos szelet eresztettem be a h�v�s, dohos termekbe. A s�t�tbe n�ztem a m�g s�t�tebb�l: arcom el�tt egyetlen ragyog� pont volt, haj�t cinc�lta a vihar, m�gis b�szk�n �s magasztosan �llt, ak�r egy ezer�ves fa, melyet m�r sok k�n t�p�zott, de mindezt j�l leplezi. V�gigm�rtem a d�mont m�g egyszer, majd kil�ptem a teraszra.

 N�m�n b�mult r�m, keze kardja markolat�n. Bal karj�nak hely�n kimon�ja ujja furcs�n fodroz�dott - nyilv�nval� volt, hogy valami onnan hi�nyzik. Jobbra kezdtem el ker�lni, s ahogy �jra meg �jra v�gigj�rattam rajta pillant�som, semmi zavart vagy haragot nem mutatott, csup�n szem�nek egy-egy villan�sa �rulta el, mi a v�lem�nye r�lam.

   - Kilencsz�z �v sz�p id� - jegyeztem meg, mikor m�r k�rbe�rtem, s meg�lltam el�tte h�roml�p�snyivel. Csak az�rt ennyivel, mert ha el�g �gyes, id�ig el�rhet fegyvere csap�sa.

   - Teh�t fel tudod becs�lni a koromat - �llap�totta meg. Hangj�nak furcsa z�ng�je volt, er�t �s hatalmat sejtetett. - M�dfelett �rdekfesz�t�, �m most add el� Rint, �s tal�n gyors hal�lod lesz.

 M�lyen a szem�be n�ztem. Ahhoz k�pest, amit az im�nt l�ttam egy egyszer� �vegdarabban, �lt a tekintete, s gondolatok sokas�ga cik�zott fej�ben.

   - Mi�rt viseled sz�veden egy haland� l�ny sors�t? - k�rdeztem �rdekl�dve.

   - L�tom, nincs kedved az �lethez - recsegtette meg ujjait.

   - Felett�bb j� a szemed, d�mon, de nem felelt�l a k�rd�semre. Nem szeretem, ha megv�rakoztatnak - feddtem meg, mire ajka eg�szen r�vid id�re megfesz�lt.

   - A l�ny hozz�m tartozik. A t�bbihez nincs k�z�d. Vezesd el�, k�l�nben v�ged.

 Felvetettem a fejem, majd m�gis ink�bb a f�ldre pillantottam.

   - A haland�k �s a szellemek is oly k�nnyen dob�l�znak a hal�l sz�val. Mi�rt gondolj�k, hogy senkinek sincs fontosabb kincse, mint nyavaly�s, hasztalan l�te?

 Tekintetem az �v�be f�rtam.

   - V�gtelen�l magasztos �s ostoba tett lenne r�szedr�l, ha a kisl�ny v�delm�ben megt�madn�l engem. Becs�lend� a b�tors�god, fiam, de sajnos ellenem aligha lenne es�lyed, �s ha meghalsz, akkor a l�nynak sem lesz k�nnyebb dolga a szabadul�ssal - folytattam, majd mikor tekintete megrezd�lt egy pillanatra, megr�ztam a fejem.

   - Nem k�rek holmi asszonyn�p �res fenyeget�seib�l - jelentette ki.

 Felkaptam a fejem, �s a szomsz�dos tet�re n�ztem. Csak f�l pillanatig kellett keresg�lnem, m�ris r�leltem Kagura figyel� szemeire. �, igen. Szemmel tartja v�gyai t�rgy�t �s szabadul�sa kulcs�t.

   - Csak k�zdj meg velem, s megtudod, szavaim mit rejtenek. Hal�lommal tal�n a l�nyt is ki tudod v�ltani - f�ztem sz�t kimon�mat, engedtem, hogy holmi k�sza szelek j�tsszanak vele. A fekete �s a bord� szinte �sszeolvadt a s�t�ts�gben, �m feh�r ruh�m - tal�n visszaverv�n a f�rfi ragyog�s�t - szikr�zott.

 Nem kellett tov�bb b�ztatni. Mondhatn�m, hogy k�vethetetlen�l gyors mozg�ssal tal�lt utat fel�m, de hazudn�k. Minden mozdulat�t t�k�letesen szemmel tudtam tartani, semmibe sem ker�lt elh�z�dni frissen keltett energiaostora el�l. Felsz�kkentem, s eleg�nsan a h�ta m�g� �rkeztem. M�g arra sem vettem a f�rads�got, hogy megforduljak.

   - Kilencsz�z �v sz�p kor… viszont mit sem �r k�tszer annyi ellen - fejeztem be kezd� gondolatomat.

 Hallottam, ahogy im�nt ind�tott t�mad�sa egy pillanatra megtorpan, de m�r is g�zer�vel robogott fel�m, kecsesen a magasba emelkedve ker�lgettem csap�sait.

 �llkapcsa megfesz�lt, s el�h�zta egyik kardj�t, tettre k�szen, hogy les�jtson vele. Szembe n�ztem a v�gzetes peng�vel, k�t ujjamat emeltem csup�n a magasba.

 A kard s vele egy�tt gazd�ja is megtorpantak, ahogy a k�r�l�ttem kering� r�zs�s burokba �tk�ztek. Kezem leeresztettem, mire a v�d�pajzs megsz�nt.

   - �gyesebbnek gondoltalak, szellem - sz�laltam meg kiss� g�nyosan, mire �jabb �s �jabb t�mad�sokat ind�tott ellenem, persze, sikertelen�l. Nem l�tszott rajta k�l�n�sebb f�radts�g, m�gis, mozdulatai mintha egyre lassabbaknak t�ntek volna.