Yume

   - Yume! Yume!

 Na nem, elegem volt m�ra mindenkib�l, lassan lenyugszik a nap, sietnem kell. M�gis megfordultam, k�nnyeimet v�gleg let�r�ltem arcomr�l, s�t, m�g egy �vatos mosolyt is magamra er�ltettem.

   - Mitsukai - hajoltam meg enyh�n a fiatal f�rfi el�tt. Szellemirt� volt � maga is, az egyik, ha nem a leges-legjobb mindny�junk k�z�l.

   - Csak nem telihold lesz ma �jjel? - �rdekl�d�tt kedvesen, azt�n homlok�t r�ncolta, s m�lyen a szemembe n�zett. - Te s�rt�l! Egy ilyen sz�p l�nynak nem lenne szabad k�nnyeket ontania!

   - Mitsukai, mi lenne, ha most kiv�telesen nem f�rasztan�l? - morogtam.

   - Kiv�telesen? - h�kkent meg. - Tal�n zavar a jelenl�tem?

   - Ez eddig meg sem fordult a fejedben, ugye? - vontam �ssze a szem�ld�k�m, mire egy �rtatlan kutya szemeivel meredt r�m.

 Az �g fel� ford�tottam tekintetemet, s magamban szitkoz�dtam egy sort.

   - Mitsukai, nincs t�relmem, nincs id�m, nem vagyok se kedves, se h�zelg�. Sajn�lom, eressz utamra! - pr�b�ltam meg elmenni mellette, de elkapta a karomat.

   - Hibana szerint egy nagyhatalm� d�mon k�zel�t a falu fel� - suttogta.

   - M�mor�t� - feleltem, s v�gign�ztem a poros f�utc�n, hol m�r lassan elpakolt�k port�k�jukat a keresked�k �s �rusok. Lassan kezdtek felgyulladni a f�nyek a h�zak eresze alatt, s bez�r�dni az ablakt�bl�k.

   - Nem tehetek semmit, te is tudod j�l. Sak�lk�nt tehetetlen vagyok - vontam meg a v�llam.

   - Yume - s�t�tte le tekintet�t.

   - M�gis mit v�rsz t�lem? - fakadtam ki. Az id� rohant, nem �rt r� az �n csevelyeimre v�rakozni.

   - Adj egy lehet�s�get, hogy ha majd visszaj�ssz, besz�lhessek veled - k�rlelt.

   - Hiszen most is besz�l�nk, Mitsukai - vil�g�tottam r� az egyszer� t�nyre. Megr�zta a fej�t.

   - A n�v�red �s a b�ty�m m�r oly r�g�ta szeretik egym�st. Ez egy jel, Yume - mondta komolyan.

 Megint el�ker�lt a t�ma. B�ztam benne, hogy sok�vi ellen�ll�ssal m�r siker�lt kivernem a fej�b�l azt a halva sz�letett eszm�t, hogy mi ketten egy p�r lehetn�k. Ki van z�rva. Mag�nyos farkask�nt �lem az �letem, mi�ta az eszemet tudom. Azaz sak�lk�nt. �s nincs sz�ks�gem senkire. Senkire.

 Most m�gis f�radt s�hajt eresztettem ki magamb�l, s megvontam a v�llam.

   - �m legyen - biccentettem. - Ha a hold ism�t fogyni kezd, besz�l�nk. Meg�g�rtem. Elmehetek?

   - Elmehetsz - engedte el h�l�s mosollyal a karomat.