Szemeimet �jfent a farkas vonta mag�ra. Elm�mig hatolt f�jdalmas ki�lt�sa, amint Naraku egy rep�l� t�mad�sa �rte test�t. V�rtje �s k�t�se mintha lerobbant volna test�r�l, �s v�re ezerfel� fr�ccsent.

 Ujjaimon felvillantak a karmok, �s akaratlanul a fa t�rzs�be v�jtak, testem szinte ugr�sra mozdult. �m feleslegesen er�ltettem volna meg magam - hiszen a l�nyka m�r sietve is a seg�ts�g�re szaladt, sip�kol� ki�ltoz�ssal, kiscsib�kre eml�keztet� cs�pol�ssal: Kouga! Kouga! Hogy oda ne rohanjak…

   - Faia… - vigyorgott Shakudo. Kem�nyen kellett kapaszkodnia az �gba, hogy le ne sodorja az er�s sz�lvihar.

   - Mi van? - f�rmedtem r�.

   - Mintha enyhe f�lt�kenys�get �rezn�k benned - �lt�gette nyelv�t.

 Felkacagtam - nem siker�lt t�l �szint�n.

   - Ugyan? Egy harmadrang� farkasvez�rre meg a kis kutyarajong� kedves�re? Ne l�gy nevets�ges.

 Inuyasha k�zben zavart pillant�sokat vetett a l�nyra meg a szellemre, pedig k�zben Naraku folyamatosan t�madta.

   - Pedig nekem nagyon �gy t�nik… - incselkedett m�g Shakudo, �m �n m�r talpra ugrottam, �s elrugaszkodtam az �gr�l.

   - Inuyasha! - ki�ltottam fel, �s elsodortam egy s�t�t vill�mcsap�s el�l, pattogva gurultunk m�g egy ideig, azt�n meg�lltunk. A k�vetkez� pillanatban m�r az ostoromat csattogtatva vigyorogtam Narakura.

   - Nah�t, nah�t - mondta megillet�dve.

   - �gy bizony - kacsintottam. - Gosai! - ki�ltottam el magam, mire a f�ld megremegett. Naraku elvesztette fenenagy magabiztoss�g�t, r�m�lten pislogott k�rbe. - Viszl�t - intettem, s Narakut m�r el is sodorta a talajb�l el�t�r� s�rga k�gy�szellem. Sziklat�rmel�kek rep�ltek mindenfel�, v�delmez�n borultam Inuyash�ra. �reztem a v�re szag�t - s�r�lt volt.

   - Te… - suttogta rekedten, mire laz�n, fon�kkal pofon csaptam, �s lesz�lltam r�la. A s�t�t felleg Narakust�l, mindenest�l egy pillanat alatt elt�nt - ami viszont jobban zavart, hogy Gosait sem l�ttam semerre. A francba.

   - Faia! Faia! - �rkezett meg a leperzselt talajon fut�l�p�sben Shakudo. Sietve felkapaszkodott a l�bamon, �s a nyakam k�r� tekeredett.

   - Minden rendben, Kudo, minden a legnagyobb rendben - feleltem neki. F�j� tekintettel n�ztem a letarolt sz�nt�kat. - Viszont Gosair�l lemondhatunk - tettem hozz� csal�dottan.

   - Minek avatkozt�l k�zbe? Minek? - ord�totta Inuyasha. Gyilkos tekintettel fordultam fel�, elkaptam a tark�j�t, �s nagyon k�zel h�ztam magamhoz.

   - Megmentettem az irh�dat, vil�gos? - sziszegtem szinte az ajkaiba. - Az elm�lt k�t napban h�romszor k�sz�nhetted nekem az �leted, ennek ellen�re m�gis csak j�rtatod a pof�d. Fogd vissza magad, Inuyasha. L�gy tekintettel a k�z�s m�ltunkra, �s csillapodj le - l�ktem el magamt�l, azt�n kiss� oldalra fordultam, s a f�ldre s�t�ttem a tekintetem.

 Gondolkodnom kellett. Gosainak annyi. Ez t�ny. Viszont Naraku a mi birtokunkon bukkant fel. Nem felt�tlen kellett, hogy Inuyash��k miatt ker�lj�n ide - ak�r az �n „�rul�som” is vezethette erre a f�ldre. Egy f�l pillanatra felmer�lt bennem, hogy mi lett volna, hogy ha sz�leim, nagy tekint�ly� s�rk�nyok esetleg idehaza tart�zkodnak… Lehets�ges lenne, hogy esetleg �ket is megt�madta volna Naraku?

 B�r az �seim nem csek�ly hatalommal b�rnak. �n sem vagyok gyenge, de hozz�juk k�pest szinte semmis. M�g emberi er�vel is k�nnyed�n kenterbe verhetn�nek b�rkit - harcm�v�szetek ter�n meglehet�sen gyakorlottak. Ett�l f�ggetlen�l boldog voltam, hogy m�s vid�keken j�rtak - ak�r kitagadtak, ak�r nem, nem k�v�ntam a hal�lukat.

   - S�rk�ny… - hallottam valami f�l�nk sz�l�t�st, egy pillanat alatt magamhoz t�rtem r�v�letemb�l. Az �kk�ves l�ny volt az, v�ll�ra t�maszkodva, pihegve, f�lholtan a farkas.

   - Mondd - kaptam el a tekintetem. Mi�rt zavart ennyire, hogy az alf�t karolja?

   - Kouga v�rz�se nem �ll el… nem tudn�l rajta seg�teni?

 Magam el� meredtem, azt�n a l�ny fel� villant pillant�som.

   - Inuyasha s�r�l�se sem csek�lyebb, s�t - jegyeztem meg, mire a l�ny elpirult. Hogy h�vj�k, Kagome?

   - Inuyash�t majd mi ell�tjuk - l�pett el�bb seg�t�k�szen a szerzetes, �t k�vet�en a d�monvad�sz is.

   - Nem tudok nektek seg�teni. A kast�ly bez�rult el�ttem - hunytam le a szemem, �s fejem elford�tottam. - Egy darabig m�g itt maradhattok a birtokon, am�g fel nem gy�gyultok. Fogyaszthattok a term�nyekb�l, vad�szhattok az erd�ben. De ne csaljatok ide semmi gonoszt - m�rtem m�g v�gig �ket. Kouga pillant�sa k�v�ncsi volt - r�m m�gis b�nt�an hatott. Arcom �nk�ntelen�l f�jdalmas fintorba torzult, fejem lehajtottam, majd megfordultam, s �tnak indultam a felperzselt f�ld�n. El innen, el messzire.

   - V�rj meg, Faia! - ki�ltott ut�nam Shakudo.

   - Szedd az irh�d - feleltem vissza sem n�zve.

   - Faia! - hallottam Inuyasha ki�lt�s�t, mely azt�n rettent� k�h�g�sbe csapott �t. Rettenve fordultam meg, �gy pont elkaptam az �sszecsukl� f�lszellemet, de s�lya engem is mag�val r�ntott, a f�ldre csusszantam, �lemben �.

   - Inuyasha, elv�rzel - s�gtam neki halkan, s arc�b�l kisepertem haj�t. Arca mocskos volt, �s z�z�d�sok tark�tott�k ott, ahol az ut�bbi id�ben el-eltal�ltam. Leoldottam v�llamr�l k�penyem, s v�rz� mellkas�ra szor�tottam.

   - Bocs�ss meg - mondta szinte hangtalanul. Elmosolyodtam, �s megr�ztam a fejem.

   - Nincs mit megbocs�tani - feleltem, majd visszan�ztem a t�bbiekre. - A rengetegben van egy lugas, olyasf�le, mint egy szent�ly. Ha j�l eml�kszem, kell ott lenni egy forr�snak is, �s a pagod�ban orvoss�g �s k�tszerek sokas�ga van felhalmozva.

   - H�l�s k�sz�net - biccentett a szerzetes, azt�n seg�tett az asszonyk�nak bet�mogatni az erd�be a farkast.

 Karjaimba fogtam Inuyash�t, �s a kis csapat ut�n indultam.

   - Mi�rt seg�tesz? - ny�sz�r�gte Inuyasha. Szem�t f�lig lehunyta, szinte alig pisl�kolt m�r benne az �let t�ze.

   - Nem tudom - cs�v�ltam a fejem. - Hidd el, lenne jobb dolgom is - feleltem, �s az el�tt�nk t�ntorg� (a t�mogat�st b�szk�n visszautas�t�) farkasszellemre n�ztem. De mennyivel hogy jobb dolgom lenne, ha most nem Inuyash�t cipeln�m!

   - Tudod, nem gondoltam volna, hogy egyszer m�g �t�lelsz - suttogta rekedten.

   - Inuyasha, a hal�lodon vagy. F�lrebesz�lsz - vigyorogtam r�. Finoman belemart a karomba, enyh�n v�rezni kezdett.

   - Nem �gy �rtettem, Faia - mosolyodott el f�radtan. Nehezen pislogott egyet. - Amikor melletted voltam, minden k�nny�nek t�nt, bolond voltam �s vad…

   - Mi�rt m�lt id�? Most sem t�nsz kev�sb� bolondnak.

   - Az m�gis m�s volt. Akkor nem sz�m�tott senki �s semmi. Kikyou mellett meg egy visszafogott �letet �ltem, most meg megint m�s… m�gis, te volt�l az, aki el�sz�r mutatta meg, milyen is lehet a vil�g.

   - Inuyasha… szinte k�ly�k volt�l m�g akkor - cs�v�ltam m�g a fejem. - �n m�r sok mindent l�ttam k�t �s f�l �vsz�zad alatt, te viszont… eml�kszem, akkoriban veszthetted el any�dat, mag�nyos volt�l �s riadt, haragudt�l a vil�gra, gy�l�lt�l mindent �s mindenkit. Sz�nalmas egy teremtm�ny volt�l, r�d n�zve a szellemnek az volt az �rz�se, hogy seg�tenie kell rajtad.

   - Sz�nalomb�l szeg�dt�l mell�m? - illet�d�tt meg.

   - Eleinte �gy t�nt - vontam meg a v�llam, azt�n elhajoltam egy lel�g� �g el�l. - De id�vel r� kellett j�nn�m, hogy benyom�saim t�vesek voltak, �s n�lk�lem is meg�llsz a l�badon, s�t tal�n jobban is j�rsz, ha nem akaszkodom a nyakadra.

 Egy kis ideig nem v�laszolt, csak halkan pihegett. Meg�ri vajon a reggelt? S�r�l�se s�lyos, teste forr�… ha nem megy le a l�za �jjel, v�ge.

   - Ez�rt… ez�rt hagyt�l ott? - n�zett r�m, borosty�nszemei csal�dotts�gt�l ragyogtak.

 Meg�lltam, Inuyash�t a f�ldre fektettem, �s megigaz�tottam test�n a ruhadarabot. Keze hirtelen az eny�mre kulcsol�dott.

   - Felelj… k�rlek.

 Megdermedtem. N�ztem r� n�m�n, �s nagyon ostob�nak �reztem magam, ahogy ott t�rdeltem teste mellett, kezem a kez�ben. Elkaptam a tekintetem.

   - Inuyasha, tudom, mi vagyok. �n nem vagyok j� szellem - r�ztam meg a fejem. - Al�val�, utols�, szem�rmetlen cafk�nak tart mindenki, aki ismer. �s nem zavar, mert igazuk van. Ez vagyok �n. Nem ellenkezem ellene, mert m�r belet�r�dtem. De te, Inuyasha - szor�tottam meg a kez�t. - Te m�s vagy. Nem �rdemelted meg, hogy miattam legyen a sorsod kegyetlen �s ut�latos.

   - Hol foglalkoztam �n akkor m�g a sorssal? - k�rdezte keser�en. - Hol �rdekelt engem akkor m�g b�rmi m�s rajtad k�v�l?

 Tenyerembe fogtam arc�t.

   - Inuyasha, ne… k�rlek…

   - Ott hagyt�l, ak�r egy megunt ruhadarabot - mondta halkan. - �jszaka m�g a karjaidban aludtam el, reggel pedig mag�nyosan �bredtem, el sem b�cs�zt�l, meg sem magyar�ztad, mi�rt - vetette a szememre.

 Les�t�ttem a tekintetem. Eszembe jutottak azok az �vek - mert Inuyasha volt az, akit f�jt elhagynom. Majdnem f�l �vsz�zadig boldog�tottuk egym�st, �s ut�na sok�ig hi�nyoztak azok az �rz�sek. Akkor tal�ltam r�, amikor elk�ldtek hazulr�l; �r�ltebb voltam, mint �ltal�ban, viszont mellette rettent�en lenyugodtam - m�g finomabb voltam, mint a mai korokban, tal�n ha ap�m �gy l�tott volna, visszavonja minden v�dj�t ellenem. Viszont akkor ez sem �rdekelt: gyermeki, ifj� szerelemmel l�ngoltam Inuyasha ir�nt.

   - Nem �rtetted volna meg - suttogtam, azt�n �jfent a karjaimba vettem volna, de ell�kte mag�t�l a kezemet.

   - Mib�l gondolod? Honnan tudod? - szem�ben d�h�s szikr�k �gtek. Fels�hajtottam.

   - Ugyan�gy reag�lt�l volna.

   - Nem, ezt ne fogd arra, hogy nekem akart�l j�t! - sziszegte, majd k�h�gni kezdett, ajka v�res lett. Seg�t�k�szen ny�ltam volna fel�, de megr�zta mag�t. - �nz� vagy, Faia, �nz�! Nem volt�l el�g tapintatos, el�g… - kereste a szavakat. - … el�g er�s ahhoz, hogy szemt�l szembe elmondd! Napokig nem t�rtem magamhoz, hetek teltek el, mire kihevertem ezt az aljas megold�sodat!

 Madarak r�ppentek fel az �gakr�l ki�lt�s�ra. Megint nem tudtam a szem�be n�zni.

   - Akkor nevezz gy�v�nak - feleltem halkan.

   - Nem, nem, nem, Faia! - fakadt ki. - Ennyivel k�pes lenn�l letudni!

   - Ostoba! - suttogtam magam el�. - Nehogy azt hidd, hogy k�pes lettem volna elfelejteni t�ged! �letemben szinte ez volt az egyetlen �rdek n�lk�li, helyes d�nt�s, �s istentelen�l megszenvedtem! Sz�val ne emlegess csak nekem k�nnyelm�s�get… - mondtam. - �s most ne ellenkezz, a bar�taid m�r v�rnak r�d - seg�tettem fel, �tkaroltam derek�t, s elt�mogattam a pagod�ig.

*  *  *