*  *  *

 Tiszt�n �s �d�n l�ptem ki a napra - d�l fel� j�rhatott. H�t val�ban nem hamarkodtam el a tiszt�lkod�st. Koug�t semerre sem l�ttam, v�llat vonva sz�kkentem fel a szent�ly tetej�re. Legnagyobb meglepet�semre a farkast pillantottam meg. Valami v�gtelens�gig cinc�lt levelet tartott a kez�ben, �s azt t�pkedte nagy �sszpontos�t�ssal. Le�ltem mell�, azt�n v�gigny�ltam a meleg tet�n.

 Nem volt nagy forr�s�g - �szak fel�l es�felh�k gy�lekeztek, jelent�s hideget hozva magukkal. De ennek m�g csak az el�szele �rt ide, kellemes id� volt, a nap m�g egyel�re b�szk�n ragyogott.

   - Nem szeretn�d elmondani, mi a baj? - �rdekl�dtem halkan. Kouga elh�zta a sz�j�t, azt�n maga el� n�zett.

   - Ez a baj - mondta. Feln�ztem, �s l�ttam, ahogy a kis csapat k�zeledik. A d�monvad�sz a macskaszellemen �lt, g�rnyedten �s megviselten (komoly s�r�l�se lehetett, a harc hev�ben j�l leplezte), mellette a szerzetes s�t�lt, annak v�ll�n a r�kaszellem �s legnagyobb megd�bben�semre Shakudo mester. M�g�tt�k nem sokkal lemaradva pedig Inuyasha j�tt ragyog� arccal, mellette Kagome, szorosan belekarolva a f�lszellembe.

   - �rtem - b�logattam meg�rt�en. - El tudom k�pzelni, mi kavaroghat most benned - s�hajtottam.

   - Egy fen�t tudod - vonta �ssze a szem�ld�k�t.

   - Pedig igen - h�ztam el a sz�m. - Csak engem nem a l�ny �rdekel…

   - Inuyasha? - meredt r�m d�bbenten.

   - Nah�t, mib�l j�tt�l r�? - k�rdeztem vissza, azt�n megr�ztam a fejem. - Na igen. Ennyit azokr�l, akikben emberi v�r cs�rgedez - h�ztam el a sz�m.

   - H�t - b�logatott belet�r�d�tt arccal Kouga, azt�n fel�m fordult. - De mondd, mit esztek ki azon az Inuyash�n?

 Merengve t�maszkodtam a t�rdemre.

   - Inuyasha egy rem�nytelen fick� - ismertem el. - N�ha �ri�si bolonds�gai vannak, s�t meglehet�sen tah� viselked�ssel fegyverezte fel mag�t, viszont ad�dnak nagyon elveszett pillanatai, amikor csak annyit �rezni, hogy �lelni �s szeretni kell.

 Flegm�n h�zta el a sz�j�t.

   - Na �s nektek mi�rt j�n be annyira az a haland� l�ny? - k�rdeztem vissza.

   - B�tor. Sz�p. Kedves. L�tja az �kk�szil�nkokat - felelte komolyan. V�rtam a folytat�st. Nem volt.

   - Ennyi? - horkantam fel.

   - Ennyi - felelte meglepetten. - Mi�rt, ez nem el�g?

   - Eh - ny�gtem fel. Ahhoz k�pest, hogy a bunk�nak b�lyegzett Inuyasha milyen gy�ny�r�en �rta le �rzelmeit, milyen csod�s k�peket alkalmazott az�rt, hogy meg�rtsem l�ngol�sa mi�rtj�t, ahhoz k�pest Kouga indokai �s szeml�lete eg�sz kop�rnak �s siv�rnak t�nt. - Nem �rtelek - r�ztam meg v�g�l a fejem, azt�n h�trad�ltem, kezeimet keresztbe fontam tark�m alatt.

   - Te bajod - vonta meg a v�ll�t k�z�ny�sen. - Asszonynak t�k�letes.

   - Ink�bb a te bajod az, hogy ennyi kell egy t�k�letes alfan�st�nyhez - h�ztam �ssze szemeim.

   - Mi�rt, szerinted mi kell egy igazi domin�nshoz? Tal�n egy f�ktelen s�rk�nyszellem, akit nem �rdekel senki �s semmi? - g�nyol�dott, val�sz�n�leg esz�be sem jutott, hogy de, pont ezt gondolom. - Itt sok-sok farkas �let�r�l van sz�, nincs id� a baromkod�sra.

   - Teh�t akkor nagyon k�vetkezetesnek mondhatod magad, ha egy ilyesfajta sz�noklat ut�n egy tizen�t �ves l�nyk�t v�lasztasz ki magad mell� - mosolyodtam el k�r�rvend�n �s gy�zedelmesen.

   - H�t… de… - n�zett zavartan maga el�, nem tudv�n mit sz�lni �rvemre. Azt�n megr�zta a fej�t. - L�tja az �kk� szil�nkjait. Ha �n megszerzem azokat, el�g er�m lesz, hogy meg tudjam v�deni a falk�t.

   - Ha er�s p�rt v�lasztasz magad mell�, akkor is - jegyeztem meg. - Vedd m�r �szre, hogy lek�st�l arr�l a kis… - majdnem kimondtam, amire gondoltam, de beharaptam ajkamat. - … l�nyr�l - fejeztem be a mondatot. - Ahelyett, hogy m�g ink�bb �t dics��ten�d, n�zhetn�l m�s n�st�ny… �gy �rtem, asszony ut�n.

   - �tletem sincs, hogy ki m�st tal�lhatn�k helyette - h�zta el a sz�j�t. Halkan morogtam egyet. - Hogy? - n�zett r�m k�v�ncsi tekintettel.

   - Semmi, semmi - r�ztam meg a fejem zavartan. - Csak… csak… �, semmi.

   - Mondd - hajolt k�zelebb. M�lyen a szem�be n�ztem.

   - Nem mondom.

 �sszevonta a szem�ld�k�t, mintha a gondolataimban pr�b�lna olvasni, azt�n felh�zta az orr�t.

   - Akkor ne mondd - felelte, majd � is lefek�dt, azt�n m�lyet s�hajtott. - Nagy vihar lesz est�re.

   - Ja, tudom. �rzem a szag�n.

   - �n is - biccentett mosolyogva. - Szerintem nagy d�rg�sek lesznek.

   - Meg vill�mok - tettem hozz�.

   - Esetleg egy kis j�ges� - vetette fel.

   - Nem, az�rt az m�gsem - mondtam.

   - Igazad van… viszont az es� az�rt �mleni fog.

   - �mleni h�t. Rem�lem, nem duzzad meg nagyon a patak.

   - B�zzunk benne - t�mogatta, �s �gy besz�lgett�nk eg�sz sok�ig. Visszagondolva csak r�h�gni tudok, hogy mik�nt tal�ltunk ilyen �t�d�tt t�m�t, de akkor eg�sz kellemesnek t�nt. K�t j� �rz�kekkel meg�ldott szellem �sszes�ti �szrev�teleit, �s eg�sz kerek id�j�sl�st tart. Milyen sz�p summ�t kassz�rozhatn�nk vele a faluban!

*  *  *

 A teraszon �ltem, �s egy keny�r sark�t majszolgattam. Ilyenkor irigyeltem a haland�kat: az �tkek nekik mes�s �s pomp�s �lvezetet ny�jthatnak: az �n sz�mban azonban sz�tporladnak, �s �z�ket nem �rzem. M�gis sz�ks�gem van r�juk, val�ban nem sokra, csak annyira, hogy egyszer-k�tszer hetente legal�bb egyek valamit.

   - J� �tv�gyat! - �lt le mell�m Kouga. N�m�n biccentettem, nem k�v�ntam besz�dem alatt megmutatni neki, mit is �r�ltem fel a fogaimmal.

 A farkas kin�zett a szakad� es�be: v�kony f�tylat vont a vil�gra, de m�r azt se sok�ig - l�v�n hamarosan teljes s�t�ts�g borul re�nk.

   - K�rsz? - tartottam fel�, miut�n lenyeltem a falatot. Let�rt bel�le egy darabot.

   - K�sz�n�m - b�lintott, majd � is eszegetni kezdett.

 P�r percig csendben �lt�nk egym�s mellett, csak a zivatar t�lt�tte meg hanggal az esti erd�t. �m egyszerre l�k�st �reztem a mellkasomban, �s akaratlanul felny�gtem.

   - Mi baj? - fordult fel�m Kouga.

 Kezemet sz�vem t�j�k�ra szor�tottam, �s zih�lva vettem a leveg�t.

   - Nem… nem �rzed? - n�ztem keservesen k�nl�d� arccal a farkasra.

   - De, egy rosszakarat kezd �rr� lenni az �n gondolataimon is… csak nem ilyen er�sen.

   - Szerintem sz�lj a t�bbiekben. Fenyegetett helyzetben lesz�nk, m�g most, az �jjel folyam�n - mondtam �sszeszor�tott fogakkal.

   - Rendben - b�lintott, majd felpattant. Az ajt� fel� indult, azt�n egy pillanatra visszafordult, majd megpaskolta a v�llam. - Kitart�s! - vigyorgott, �n pedig visszak�zb�l bele�t�ttem a l�bsz�r�ba.

   - Eridj m�r! - feddtem meg, azt�n mikor elt�nt az ajt�ban, �sszeh�ztam magam, a szor�t�s a mellkasomban nem csillapodott, s�t er�s�d�tt. Minek lehet ekkora hatalma?

 Azt�n feln�ztem. A zuhan� es�cseppek fal�b�l egy alak l�pett el�. Magas volt, fekete haja lobogott a sz�lben, alakj�t nimbuszk�nt lengte k�r�l egy s�t�t rosszakarat, egy fekete, gonosz aura.

   - Naraku - ny�gtem fel, mert nem b�rtam t�bb hangot kiadni, puszta jelenl�te is legyeng�tett. Valahogy m�gis felt�p�szkodtam, �s az oszlopba kapaszkodva talpra �lltam. - Takarodj a f�ldemr�l, most azonnal - sz�l�tottam fel.

   - Hm, ezt sajnos meg kell tagadnom - felelte sz�nakozva, g�nyosan, azt�n kez�vel legyintett egyet, mire testemet l�thatatlan er� sodorta messzire, valahol a bokrok k�z�tt landolhattam. Viszont a f�jdalmamat cs�kkentette frissen szerzett s�r�l�sem, �gy h�t frissebben sz�kkentem talpra, s�t magabiztosan l�dultam a leveg�be.

   - S�rk�nycs�k! - emeltem magam el� kezem, s ajkaim k�z�l hossz� l�ngnyelv indult �tj�ra, mely egy naps�t�tte d�lut�non rettenet er�t k�pviselne, az itteni id�ben azonban csak saj�t maga gyenge m�solat�val �rt fel.

   - Vicces az er�lk�d�sed, doragon - ismerte el a f�rfi.

   - Naraku! - rohant ki a szent�lyb�l Inuyasha, nyom�ban Koug�val �s a t�bbiekkel.

   - Itt nem harcolhattok! - ereszkedtem k�z�j�k. - Ez szent f�ld!

   - Az �ss�rk�ny szents�ge engem mit sem �rdekel! - sziszegte Naraku, �s les�jtott r�m egy hatalmas csap�ssal. Ott, ahol voltam, �sszeestem, �s nem b�rtam mozdulni.

   - Mit tett�l vele? - ki�ltott k�ts�gbeesetten a l�ny. Az �kk�ves l�ny! Mi�rt �rdekli, hogy mi van velem? Mi�rt nem menti ink�bb a saj�t irh�j�t?

   - Csup�n megb�n�tottam test�t. Ehhez a csat�hoz neki nincs k�ze - felelte Naraku, �s megvet�en pillantott le r�m.

 Abban a percben rettent�en sajn�ltam, hogy m�g a sz�mat sem tudom mozgatni. Pedig olyan de olyan szitok�radat �rte volna azt az �tkozott korcsot, hogy egy �letre megemlegette volna! �m ehelyett ott hevertem, mint egy szerencs�tlen b�bu, �s nagyon cs�ny�n n�ztem r�, gy�l�lk�d� pillant�sokat l�velltem fel�. Mondanom sem kell, tudom�st sem vett r�lam.

 Nem is csoda, l�v�n Inuyasha f�lelmetesen er�s t�mad�st ind�tott fel�je. Az ellenfele nagyon gyors volt, �s valahogy k�pes volt tartani a t�vols�got, mindig kell� messzes�gben volt a f�lszellemt�l. Mialatt ezek egym�ssal csat�ztak, a szerzetes pr�b�lt engem felh�mozni a f�ldr�l, testem rongybabak�nt l�gott karjai k�z�tt. Valahogy a tekintetemmel igyekeztem vele meg�rtetni, hogy hagyjon a fen�be, de nem nagyon siker�lt vele meg�rtetni.

 Arr�bb vonszolt a harc k�zpontj�t�l, �gy n�z�v� avanzs�ltam. Igen, a poszttal t�k�letesen meg lettem volna el�gedve k�t-h�rom napja, de jelenleg rohadtul ideges�tett, hogy nincs belesz�l�som a dolgokba.

 Inuyasha rep�lt - �s nem �nsz�nt�b�l. M�ly nyomot hagyott s�rl�d� teste a s�rban - m�ly �s v�res nyomot. Kouga vetett m�g r� egy pillant�st, azt�n a magasba emelkedett, hogy onnan csapjon le Narakura. �t�se tal�lt, a s�t�t alak arc�n a k�n jelei mutatkoztak, �m a k�vetkez� pillanatban m�r le is s�jtott, messzire rep�tve a farkast. Kouga szerencs�re talpon maradt, r�gt�n ind�thatott is egy ellent�mad�st - jobbr�l-balr�l sebesen vitte be �t�seit �s r�g�sait, Narakunak figyelnie kellett, ha nem akart rajtaveszteni. K�zben Inuyasha is felt�p�szkodott m�r, megr�zta a fej�t, igyekezett mag�hoz t�rni.

 A k�vetkez� pillanatban Kouga teste a magasba emelkedett, �s nagyot nyekkenve �rt f�ldet. A h�t�n fek�dt, arc�t eltorz�totta a f�jdalom. Naraku lass� �s m�lt�s�gteljes l�ptekkel k�zel�tett fel�, de m�g mindig t�l gyorsan ahhoz, hogy a k�bult Inuyasha megel�zze.

 Megfesz�tettem izmaimat - mintha ezer t� szurk�lna. Siker�lt megmozd�tanom a karomat, az �let t�ze pedig el�g er�sen lobogott bennem; f�jva, szenvedve, k�nkeservesen felugrottam, �s Kouga el� vetettem magamat, karjaimat sz�tt�rtam. A szemem sark�b�l l�ttam, ahogy a b�r�met l�ngok nyaldoss�k. Nem tudtam, mire v�ljem, nem tudtam, mi�rt t�rt�nik - de er�t adott, �s Naraku arc�ra is rettenetet csalt.

   - Nem b�nthatod - mondtam. Hangom mintha ezer helyr�l sz�lt volna egyszerre.

   - �, dehogynem - biccentette oldalra a fej�t, �s kez�t csap�sra emelte.

 T�r�m, a Kougou mintha felcsap� l�ngoszlopk�nt t�rt volna el�, �gy suhant kezembe, onnan pedig egyenesen Naraku mellkas�ba. Szemei hatalmasra meredtek, azt�n pedig lecsapott r�m.

 A t�zek kihunytak. V�r fr�ccsent ezer �s ezer ir�nyba, mintha kit�r� vulk�n lenne. Testem elgyeng�lt, l�baimat elhagyta az er�, �sszeestem. A szemem sark�b�l m�g l�ttam, ahogy Naraku elh�tr�l, j�r�sa biceg� �s s�nta, majd alakj�t elnyeli a s�t�ts�g.

 Hullott az es�, cseppjei �rt�k az arcomat. Felemeltem a kezem arcom el� - v�rem folyt rajta v�gig r��r�sen.

 Azt�n kart �reztem a mellkasomon, azon a ponton, ahol rettent�en f�jt. Nem, nem �getett a helye - fagyos volt �s hideg. F�ltem. �n, Faia, a kegyetlen �s erk�lcstelen s�rk�nyszellem, rettegtem. Nem �reztem m�g ilyen h�v�set. Soha. Most… most mi�rt?

   - Faia - sz�l�tott egy hang. - Faia, ne…

   - Kouga… Kouga, nem l�tlak - feleltem halkan, �s szememet k�nnyek lept�k el.

 Arcom el�tt megjelent a farkasszellem.

   - Faia, mi�rt tetted? Mi�rt? - k�rdezgetett.

   - Kouga… Kouga, ne engedj el - suttogtam, l�gz�sem zil�ltt� �s szaggatott� v�lt.

   - Nem engedlek - felelte, �s megszor�totta a kezem.

   - �n… �n… - s�hajtottam. - Inuyash�n k�v�l… rajta k�v�l…

   - Igen? - k�rdezte agg�dva.

   - Rajta k�v�l te volt�l az egyetlen, akit szerettem - suttogtam, azt�n �reztem, hogy az �ss�rk�ny mindenn�l hatalmasabb l�ngja az utols�kat pisl�kolja sz�vemben, majd v�gleg kialszik. Ut�na marad a dermeszt� fagy �s a jeges �ress�g. H�v�s nyugalom vette �t az �let t�z�nek hely�t.

V�ge