4.
2005.12.27. 20:18
Démonirtó. -Ők pedig Shipo és Kirara. Shipo el volt foglalva a macska démonnal mikor nevére Housira meredt. Az életünk eléggé viszontagságos, ezért inkább, bajtársaim részéről nem fejtek ki semmit. -Értem. Bólintott az asszony. Na és miért keltetek útra, ha megszabad kérdezni? -Naraku tette tönkre mindünk életét. Most ő utána és a shikon szilánkok után kutatunk. Válaszolt Miroku helyett Kagome. A lány már régóta érezte, hogy van a házban egy darab a szentékkőből, de úgy gondolta majd csak akkor szól, ha eljön az ideje. -Mi szükségetek van a shikon darabokra? Érdeklődött izgatottan Miroku mamája. Látszott rajta, hogy túlzottan kíváncsi a dologra. Mintha próbára akarta volna tenni a többieket. A hanyout azonban kezdte kikészíteni a nagy érdeklődés. Mérgesen becsukta a szemeit. -Mi ez? Vallatás talán? -Hogy? Lepődött meg az asszony. Inu-Yasha felháborodva bámult a nőre. -Miért olyan fontos, hogy mi a célunk az ékkő szilánkokkal? Most válaszoljon ön is néhány kérdésre, mert nem értem, mi az oka, hogy olyan kegyetlen a falusiakkal. Nem mintha érdekelne a sorsuk. -Inu-Yasha! Szólt rá idegesen Kagome. A szerzetes édesanyja, ha most követte volna átlagos viselkedési szokásait, már rég a fél szellemnek ugrott volna. Így is elég feszültté vált a levegő az arckifejezésétől. Mindenki ijedt szemekkel meredt rá, kivéve a hanyout. Az asszony is körül nézet és mikor tekintete összeakadt a fiával, sóhajtott egy nagyot. Arca sokkal inkább beletörődőbb, mint nyugodtabb lett volna. Bátran Inu-Yashára nézett és megszólalt. -Rendben. Mindent elmondok, ami titeket érint. Jó néhány évvel ezelőtt, mikor Miroku három éves volt, az uram úgy döntött, hogy elviszi őt Mushinhoz, hogy kitanulja a szerzetes életet. Maga pedig elhatározta, ameddig csak tud, azon lesz, hogy szembe szálljon Narakuval. De már akkor is a gyermekünkbe helyezte minden reményét. Azon az éjszakán, mikor elmentek, figyelmeztetett, hogy vigyázzak mindenkivel, mert Naraku képes mások alakját is fel venni. Onnantól kezdve, senki előtt sem voltam képes megnyílni. Igaz még akkor nem voltam ennyire zárkózott. Ám miután megtudtam, hogy Muse (Miroku apja)
-Most egy pillanatra elhallgatott. Hangja elérzékenyült és látszott rajta, hogy sírni készül. Erőt vett magán és látva a nagy érdeklődő arcokat újra belekezdett. Ökölbe szorította a kezeit és a földre meredt. Szóval miután Muse meghalt, teljesen összetörtem. Már csak a remény maradt bennem, hogy hátha valamikor újra látom Mirokut. Ez most nem lényeges, nem erre akarok kilyukadni. Két évvel ezelőtt, egy démon támadta meg a falut és sikerült megküzdenem vele. A falusiak még csak meg sem próbáltak segíteni, elrohantak a gyávák. Miután elpusztítottam a szörnyet, egy ékkőszilánkot találtam. Eltettem és, azóta, valóban senkit nem engedek a házam közelében. Nem is csodálkoztam, hogy ezek után több szörny is meglepett. Megerősödtem az évek során és nincs szükségem segítségre. Ám ez az ékkő darab csak megkeseríti az életem. Nyugodtan elvihetitek, ha tovább álltok, de szeretném előtte tudni, hogy mit fogtok a teljes Shikonotamával kezdeni? Nagy csend támadt, miután Miroku anyja befejezte mondani valóját. Inu-Yasha kissé elszégyellte magát. Nem tudta mit mondjon.Magában még nem igazán tisztázta, mit is kezdjen vele. Az évek során meglágyult és talán már nem vágyik arra, hogy teljesen szellem legyen. Főleg, hogy megtudta az igazságot a fél szellemek átváltozásával kapcsolatban. De
de akkor mit mondjak? Vált egyre nyugtalanabbá a hanyou. Kagome észre vette ezt és mindent értett. Úgy döntött kihúzza a pácból szerelmét. -Mielőtt Naraku kezei közé került volna az ékkő, egy papnő őrizte. Az a szemét csaló megölte Kikyout. Vissza akarjuk vinni a faluba és átadni egy jó képességű őrzőnek. Válaszolt a lány határozottan. Erre még nem is gondoltam. Ez volt Inu-Yasha első reakciója. A többiek csak néztek. Miroku édesanyja fel kelt és elhúzta az ajtót, majd kiment a helyiségből. A fél szellem kissé duzzogva, ezt súgta Kikyou reinkarnációjának. -Köszi, hogy megmentettél egy kellemetlen beszélgetéstől, de megmondnád, hogy miért nem tudtál szólni a szilánk jelenlétéről? -Biztos elfelejtettem! Mosolygott könnyelműen a lány. De azért nem haragszol, ugye? -Hogy? Hát
nem, vagyis
-Zavarodott össze a hanyou és elvörösödve lesütötte a fejét. -Tudtam, hogy aranyszívű vagy! Ezért is szeretlek annyira. Bújt a fiúhoz Kagome. -Itt is vagyok! Tessék Kagome, tedd csak el! Tért vissza és adta át a shikon szilánkot az asszony, Inu-Yasha szerelmének. Most nem árt, ha lepihenünk. Éjszaka mindig megtámadnak a különféle gonosz szellemek. Nem árt felkészülni a váratlan esetekre. A többiek bólintottak és követték a szerzetes anyját. A pároknak sikerült külön szobákba rendeződniük. Mikor, Miroku belépett a helységbe -ahol az éjszakát fogja tölteni Sangoval- hirtelen megszédült és egy emlékkép játszódott le a szemei előtt. Az emlékben, Housi csecsemő volt és egy bölcsőben feküdt, mely az ablaknál helyezkedett el. Sírásba kezdett, ennek hatására egy fiatal nő és a férje rohant be hozzá. Az asszony felemelt és elcsitította őt, ura pedig megnevetette. Nem telt bele sok idő, Miroku kipirult arccal, boldogan mozgolódott újra kiságyában. A házaspár pedig átölelte és megcsókolta egymást. A kisfiú lassan mély álomba merült
-Miroku! Jól vagy? Kérdezte szerelme izgatottan, mikor a szerzetes semmire sem reagált. Housi-sama még mindig az emlék hatása alatt volt. Apám
apám őrá biztos emlékszem. Hogy is tudnám elfelejteni? Az arca örökre bennem él. Nem felejtem el mit mondott utoljára, mielőtt beszippantotta az örvény. Most felidézte a mondatot. Szinte tisztán hallotta a fülében. Már most büszke vagyok rád fiam. Bízok benned! Tudom, hogy erős és bátor leszel. A te generációd már nem fog az átok alatt lenni. Te megszabadítod őket és magad Naraku mocska alól, és én büszke leszek rád, mint egyetlen gyermekemre. Aztán az anyja jutott eszébe. Róla e-képp gondolkodott. Anyám
az évek során nem sokat öregedett. Ezen emlék után még most is bennem van az ölelése, ahogy álomba ringatott. Apa, anya
nagyon szerették egymást. -Mi baja Mirokunak? Kérdezte Kagome, a szerzetes édesanyját, mikor Sango már mindenkit oda hívott. A nő meglepődött, majd örömteli mosoly terült szét a száján. -Mirou, emlékezik. -Hogy
ilyenkor nem észlelné a külvilágot? Kíváncsiskodott Inu- Yasha. Most oda ment a férfihoz és körbejárta. Ez érdekes. Akkor most bármit összehordhatok róla. Kár, hogy már nem szoknyavadász, akkor avval is piszkálhatnám. -Szoknyavadász volt? Képedt el a Housi mamája. Oh
szóval nem csak az alkatát és a jó reflexeit örökölte az apjától. Hajtotta le a fejét a nő. -Hm? Nézett a hanyou az asszonyra meglepődötten. Miroku eközben becsukta a szemeit, és rángatni kezdte a szemöldökét. A legfeltűnőbb inkább a gonosz tekintete volt és, hogy a keze kezdett ököl alakot formálni. Inu-Yasha folytatta. Csak nem volt az apja is egy nagy nőfaló? Nem értem, hogy egy olyan embert, hogy lehet szeretni. Rázta a fejét a félszellem. Az anya kicsit megilletődött, de erős maradt. -Hogy, hogy lehet szeretni? Gyengéd, kedves, bátor és legfőképpen nagyon eszes volt. Különben sem mondtam, hogy mind végig megcsalt. Sőt egyszer sem volt más nővel még együtt voltunk. Én szoktattam le a fura szokásairól, amit természetesen az édesapjától vett át. Mint mondta Csupán szerette a szépet. Durva módszereket alkalmaztam, de bevált. Szerelmét pedig már előtte sokszor bizonyította, csak éppen a teste nem volt igazán hűséges. Nem felejtem el, mikor első találkozásunkkor, a kezén lévő örvénnyel, megpróbálta letépni rólam a ruhát. -Komolyan? Kerekedett el Sango és Kagome szeme. -Értem! Bólintott Inu-Yasha, majd Kirara gazdájához fordult. Veled csinált már ilyet, a mi kis barátunk. -Háát
-Bizonytalanodott el a démonirtó. -Az örvénnyel még nem próbálkozott. Pirult el összezavarodva. -Ez a téma már unalmas
menjünk aludni. Szólt Shipo, Kirarának, aki követte őt. Hirtelen hatalmas fejjel jelent meg Miroku a többiek előtt. Szemei lángoltak a dühtől. -Szóval, ki akar először meghalni? Allergiás vagyok arra, ha valakik kibeszélnek a hátam mögött. Történetesen minden szót hallottam. -Ne aggódj fiam! Én sem szeretem, ha kibeszél valaki engem a tudtom nélkül. Tette a kezeit szája elé az asszony és arra készült, hogy elnevesse magát, de inkább megkomolyodott, ugyanis fia, egyáltalán nem tartotta viccesnek a beszólását. -Na jó
mi mentünk. Tűnt el az egyik ajtó mellett fürgén Kagome és szerelme. -Én is nyugovóra térek
szóljatok ha valami gond lenne. Jó éjt Miroku. Ölelte át gyerekét a nő. -Jó éjszakát
mama. Mondta halkan a szerzetes és viszonzásul ő is átölelte, bár még úgy gondolta, nem érzi azt, amit egy anya iránt kell éreznie. Miután az asszony kiment, Housi-sama megágyazott az ablak mellet, mely gyermekkori fekhelye volt. Sango letelepedett mellé. Odabújt hozzá és ezt kérdezte. -Hagyjalak aludni vagy meditálni? Akkor arrébb megyek. -Nem kell, csak ne beszélj hozzám. Ha ölelsz, az csak megnyugtat. Simította meg a nő arcát, majd neki támasztava hátát a falnak elkezdte a meditációt. Szerelme inkább csak figyelt.
|