-         Az �n vil�gomban a l�nyokat m�s sz�val csajoknak mondj�k! – a d�monra n�zett, �s �jra megsz�lalt – F�l �ra m�lva itt vagyunk! �s addig higgadj le.

A k�t l�ny elt�nt a bokrok k�z�tt. Jaken �vatosan Aunhoz osont, nem akart gazd�ja k�zel�ben lenni. M�g v�letlen�l se rajta t�ltse le a d�h�t. A szellem le�lt egy fa t�v�be �s a semmibe b�mult. �gy ment ez m�g negyed �r�n �t, azt�n felkelt �s odamordult Jakennek:

- Legyetek k�szenl�tbe, elmegyek el�j�k, ha visszaj�tt�nk indulunk.

A d�mon bel�pett a bokrok k�z� �s k�vette a l�nyok illat�t. M�g egy perce sem halad az erd�ben, m�r meg�t�tte f�l�t a k�t l�ny vid�m nevet�se. K�zelebb ment, �s kil�pett a f�k m�g�l.

Mido �s Rin a patakban �lltak, ruh�juk ujj�t �s szokny�juk ujj�t felt�rt�k, a l�ny nyilai �s cip�je a parton fek�dt. Sz�p form�s kavicsokat gy�jt�ttek a v�zben, Mido ism�t emberi alakj�ban volt, �gy nem �rezte meg a d�mon jelenl�t�t. Vid�man besz�lgettek:

-         Sesshoumaru nagy�r �s te m�rt veszekedtetek ma? – k�rdezte Rin.

-         Mert agg�dtam �rte, � meg arra sem m�ltatott, hogy visszaj�jj�n megn�zni, hogy j�l vagyunk-e.

-         Pedig biztos, hogy j�rt itt �jjel. De Mido, nem k�ne r� haragudnod, � mindig ilyen.

-         Mert megszokta a nagy f�ggetlens�get. Csak nem gondolja v�gig, hogy m�r nincsen egyed�l. Felv�llalta hogy vigy�z r�d, engem is maga mell� fogadott, de azt ne v�rja, hogy majd �l�k �s v�rom, mikor a nagys�gos �r vissza�hajt t�rni vagy �lve vagy halva.

-         Figyelj Mido? Te szereted Sesshoumaru nagyurat? – k�rdezte a l�ny.

-         Ezt meg hogy �rted? – n�zett fel a patak alj�r�l Midayoi, �s megpillantotta az eddig n�m�n hallgat�z� d�mont – N�zd m�r! Az emlegetett szam�r hegyezi a f�leit a bokrok k�z�tt!

-         Sesshoumaru nagy�r! – a kis l�ny a f�rfihez szaladt �s meg�lelte, majd megmutatta milyen sz�p kavicsokat szedett a foly� alj�r�l.

-         �gyes vagy! Most menny vissza Jakenhez! – simogatta meg a barna f�rt�s fejecsk�t a d�mon, majd elindult Mido fel�.

A l�ny elfordult �s tov�bb kutatott sz�p k�vek ut�n. A d�mon mell�g�zolt a sek�ly v�zben, a l�ny m�g mindig nem volt hajland� r�n�zni. Sessh lehajolt megfogta a l�ny kez�t �s felemelte. Midayoi duzzogva n�zett a d�mon szem�be.

- Ne haragudj! Elismerem, hib�ztam, de te is t�lreag�lod! Eg�sz �jjel titeket v�dtelek, el�gg� f�radt vagyok.

- �rtem �n, de te akartad hogy veled legyek! �s ez nem abb�l �ll, hogyha eszedbe jutok, akkor egy�tt vagyunk. �s a tan�t�som is elmaradt! – felelte m�g mindig duzzogva Mido.

- Rendben! �g�rem, v�ltoztatok. Megbocs�tasz? – h�zta mag�hoz a n�t.

- Meg. De Sessh – b�jt a d�monhoz a l�ny – k�l�nben k�zt�nk most mi van?

- Hogy �rted? – h�zta �ssze a szem�ld�k�t a d�mon.

- H�t hogy, most mi, egy�tt vagyunk?

- Ha te �gy akarod! – de Sesshoumaru m�r nem figyelt a l�nyra, h�rtelen a leveg�be szimatolt, majd elengedte Midayoi kez�t �s az erd� fel� tekintett – Mido v�ltozz �t, �s azonnal menny Rin ut�n! Sz�lljatok fel AiuUhra �s rep�ljetek �szakkeletnek. Haszn�ld az �rz�keid �s vidd �ket biztons�gos helyre! – azzal Sesshoumaru szemei v�r�sen felizzottak.

- De mi t�rt�nik itt? – m�r a l�ny is �rezte, hogy valami k�zeleg – Mit csin�lsz? Sesshoumaru! – ki�ltott a l�ny.

A f�rfihoz m�g a l�ny ki�lt�sa eljutott, �s v�ltoz� alakj�ban r�n�zett:

- Ne k�rdezz csak menny!

Mido rohanni kezdett, kez�be kapta �j�t �s cip�it, majd szaladt az erd� fel�. Fut�s k�zben alakot v�ltott, az erd� sz�l�n m�g h�tran�zett. R�m�lten gy�kerezetett f�ldbe a l�ba. Egy hatalmas, h�feh�r v�r�s szem� szellemkutya �llt el�tte. A kutya r�pillantott �s megmozgatta hatalmas fej�t, mintha indul�sra b�ztatn� a l�nyt. Mido m�g egy pillanatig b�multa �t azt�n fut�snak eredt. Jaken, botj�t szorongatva �llt a r�m�lt Rin el�tt. Aun hangosan morgott, az erd� hom�ly�ban v�r�s szem� l�nyek suhantak a patak fel�. Mido felrakta Rint Aunra Jaken �rt ny�lt � is felpattant �s a s�rk�nyl�ra ki�ltott:

-         Aun! Sz�llj fel, gyorsan! Biztons�gos helyre kell vinn�nk Jakent �s Rint!

Aun b�lintott �s megmozgatta hatalmas sz�rnyait, �s fel emelkedett. Nagy k�rt le�rva fordultak �szakkeletre, k�zben a l�nyok lepillantva az el�bb m�g nyugodt patakpartra, egy �ri�si morg� h�feh�r kuty�t l�ttak, �s egy s�t�t �rnyat, amit m�g Mido �les d�mon szeme is alig �szlelt. De valami iszonyatosan gonosz aur�t �rzett. A d�mon valami furcsa m�don l�thatatlan maradt. �rezte a szag�t, a jelenl�t�t, hallotta a f�k suhog�s�t, de semmit nem lehetett l�tni. Azt�n a l�ny megpillantotta, ahogy egy �jfekete �rv�nyl� valami kicsap�dik a f�k k�z�l, �s felt�pi a szellemkutya b�r�t. Sessh v�re piros patakban folyt le az oldal�n.

-         M�rt nem mutatod meg magad Kagevara? Vagy m�g f�j az 50 �vvel ezel�tti veres�ged? – morgott a kutya.

A l�ny l�tta, Sessh szemei nem �szlelik ellen fel�t, �gy pedig rem�nytelen. Megh�zta Aun kant�rj�t �s meg�ll�totta:

- Figyelj Aun seg�ten�nk, kell Sesshoumarunak! Maradj ilyen magasan, hogy ne vegyenek �szre, �n pedig megpr�b�lok valamit!

A s�rk�nyl� horkantott �s egyhelyben maradt, egy-k�t m�teres kileng�seket lesz�m�tva, de ha a sz�rnyaival csapkodva tartja fent mag�t, nem maradhat mozdulatlan.

- Rin, Jaken! Kapaszkodjatok amennyire, csak tudtok! Le ne pottyanjatok, mert akkor az uratok engem megesz vacsor�ra!

Midayoi h�trany�lt a tegez�be, �s egy nyilat illesztett az �j�ra. „Ha meg�ll�tom annak a valaminek, az aur�j�nak az �rv�nyl�s�t, tal�n l�that� lesz!” Megfesz�tette a h�rt, �s c�lzott. A ny�lvessz� s�v�tve rep�lt el�re, majd felvette a k�k f�nycs�v�t �s egyenesen a fekete �rv�nyl� aur�ba csap�dott. Az felord�tott �s a k�vetkez� pillanatban m�r, egy p�nc�los, hatalmas macska szellemszer�s�g v�ll�b�l �llt ki a ny�lvessz�. A szellemkutya felh�rd�lt, �m a macska megsz�lalt:

-         Sesshoumaru! M�g mindig vannak seg�t�id? Pedig a helyedben nem b�zn�k meg m�r senkiben.

-         Midayoi! T�njetek innen! Azonnal! – h�r�gte a feh�r kutya.

-         Mi a sz�sz? Csak nem agg�dsz �rt�k Sesshoumaru? – k�rdezte a d�mon.

-         Neked az legyen mindegy, Kagevara! K�v�ncsi vagyok hogyan kelt�l �letre!

Ek�zben Mido�k m�g mindig a csatat�r felett lebegtek. Azt�n a l�ny �szbekapott �s megeresztette Aun kant�rj�t.

-         Gyer�nk Aun t�nj�nk innen! – ki�ltotta, de m�g mindig a k�t alakot n�zte.

-         Hova siettek? – k�rdezte a macska, majd az erd� fel� pillantott, ami nagy hiba volt, m�g a mondat�t sem tudta befejezni – Ut�nuk fi�…

A hatalmas d�monkutya el�re lend�lt �s elkapta a macska tork�t, r�harapott, majd a f�k k�z� haj�totta. �m az erd�b�l �les ugr�sokkal macsk�k k�zeledtek az egyre messzebb jut� Mido �s kis csapat fel�. A l�ny felh�zta a v�d�pajzsot �gy rem�nytelen volt minden egyes t�mad�s. Nem �rtette milyen l�nyek ezek, mert hol t�z�rv�ny z�gott el mellett�k, hol vill�mok cik�zt�k k�rbe �ket, de nem tudtak k�rt tenni Rin�kben. Egyre jobban lemaradtak �ld�z�ik, a kis csapat szeme el�tt pedig a t�volban megjelent a szenthegy k�rvonala. Aun lelass�tott �s ereszkedni kezdett. Egy barlang el�tt tette le az utasait. Mido rendk�v�l ideges volt. Sesshoumaru jelent�s t�ler�vel k�zdhet, ha az �ket �ld�z�k is visszat�rnek. K�ptelen volt megmaradni a barlangban. Mindenkit kiv�ve Aunt beparancsolt a barlangba, �s el�h�zott egy ny�lvessz�t. A bej�ratn�l a szikl�ba l�tte, a szok�sos k�k f�ny mellett. Azt�n kez�t a ny�l ki�ll� �l�re tette, hogy az fels�rtse az ujj�t. P�r csepp v�rt csepegtetett a f�ldre a barlang bej�rat�nak m�sik oldal�ig, majd im�dkozni kezdett. A v�rcseppek felragyogtak, Mido egy �jabb nyilat vett el� azt is a falba l�tte. Abban a percben felragyogott a v�r�s v�d�pajzs. A n�m�n figyel� Jakenhez �s Rinhez fordult:

- Ti ki tudtok j�nni, �s be is tudtok ut�na menni, de rajtatok k�v�l senki m�s. Ne hagyj�tok el a barlangot, ott biztons�gban vagytok! Aunt visszak�ld�m hogy vigy�zzon r�tok, �n pedig seg�tek Sesshnek.

A l�ny a s�rk�nyl� nyerg�be pattant �s elt�ntek a k�k �gen. Mido min�l k�zelebb �rtek a csata helysz�n�hez, ann�l jobban f�lt mit tal�l ott. A leveg� megtelt v�rszaggal, �s �rezte benne Sesshoumaru v�r�nek k�l�n�s illat�t is. A leveg�be m�g perzselt sz�r, �gett fa �s hull�k szaga vegy�lt. Azt�n a patak f�l� �rtek. A vize v�r�sen csillogott a sok kifolyt v�rt�l. Sessh egy nagy k�r k�zep�n morgott. Eredetileg h�feh�r bund�ja csatakos �s v�res volt. K�r�l�tte, vagy 30 macska �lettelen teteme fek�dt, de m�g mindig rengeteg volt a f�k k�z�tt. Mido �gy �rezte, mintha egy hadseregnyi d�mon szag�t �rezn�. �s nem t�vedett. Undorodott ett�l a t�m�ny b�zt�l, �gyhogy Aun h�t�r�l az erd� egyik legzs�foltabb pontj�ra c�lzott majd l�tt. A ny�l letarolta az �sszes a f�k m�g�tt rejt�z� macsk�t. A l�ny �jra l�tt, de k�zben leki�ltott a lent �ll�knak:

- Egy hadseregnyien egy ellen?  Nagyon f�lhettek Sesshoumarut�l ha csak �gy mert�tek idetolni a pof�tokat. – kiab�lta a f�jtat�, morg� macsk�knak.

Sesshoumaru, viszont m�rgesen �sszeh�zta a szemeit, nem n�zett a csatat�r felett k�r�z� Aunra �s utas�ra, de morogva v�laszolt a l�nynak:

-         Nem megmondtam hogy meny fedez�kbe? – k�rdezte.

-         Felejtsd el, ha harcolsz melletted a helyem!

�m abban a pillanatban a macsk�k vezet�je a l�ny ellen indult. Intett alattval�inak �s egy t�zcs�va h�zott el a s�rk�nyl� mellet. Mido felvonta a v�d�pajzsot, de Aun hirtelen kiker�l� man�vere miatt kics�szott a nyeregb�l �s lefele kezdett zuhanni. Ebben a pillanatban a feh�r kutya elr�gta mag�t a talajt�l �s a l�ny al� ugrott. Mido huppanva csusszant a feh�r bund�ban kapaszkodva a kutya nyak�ba. Fel�lt �s er�sen kapaszkodott a d�s sz�rzetbe.

-         Ez�rt m�g sz�molunk! – morogta Sessh. – De legal�bb hasznos�tsd magad!

-         �rtettem f�n�k! – felelte katon�san Mido �s felh�zta a v�d�pajzsot.