XIII. Midayoi ereje

Mido kinyitotta a szem�t. S�t�t volt, nem l�tott semmit. Azt�n hallgat�zni kezdett. Halk s�r�sra lett figyelmes.

-         Ki van itt? – k�rdezte �s meg akart mozdulni, de a csukl�j�ra rakott l�ncok nem engedt�k neki.

-         Midayoi! Te vagy itt? – k�rdezte a hang balr�l.

-         Igen! Kagome te vagy az? – k�rdezte a l�ny rem�nykedve.

-         Aha! Le vagyunk l�ncolva! Te sem tudsz mozogni?

-         Nem, egy�ltal�n! De megpr�b�lok �tv�ltozni.

-         Rendben! Tudod, hol vagyunk? – k�rdezte Kagome.

Mido koncentr�lt, �rezte az erej�t azt�n h�rtelen, mintha �ram r�zta volna meg. A bilincsek a kez�n, narancss�rg�n f�nyleni kezdtek. A l�ny sik�tva borult volna el, ha a l�ncok engedt�k volna.

-         Nem megy! – zil�lta.

-         �rtem! Ez rem�nytelen. – s�hajtott Kagome. – csak abban b�zhatunk, hogy Inuyash��k �rt�nk j�nnek.

-         H�t rem�lem! De hallgasd csak! – suttogta Mido.

F�l�ket meg�t�tte a kinti csata hangjai.

-         M�r itt vannak! – ragyogott fel Kagome.

-         Aha! Csak tal�ljanak meg minket. Am�gy hogyan ker�lt�nk ide?

-         H�t te el�jult�l, azt�n az a nagy d�mon felkapott minket �s az eg�sz sereggel egy�tt itt �rt�nk �jra f�ldet. Minket behoztak a cell�ba �s elvett�k a fegyvereinket �s az �kk�szil�nkokat. R�viden ennyi.

-         M�g mennyi szil�nk kell annak a b�d�s macsk�nak? – fintorgott Midayoi.

-         Te l�ttad benne a szil�nkokat? – k�rdezte Kagome �mulva.

-         Igen. Tal�n 6 darab is volt.

-         �rtem. Mido j�n valaki! – r�m�lt meg Kagome.

Abban a pillanatban meg�rkezett a z�ldesk�k haj� macskan�. Nyom�ban 10 fegyveres d�monmacska �llt meg a cell�k el�tt.

-         Nagyon figyeljetek r�juk! �s semmik�ppen ne vegy�tek le a bilincseket, mert m�g a v�g�n ez a kis fatty� felveszi a d�moni alakj�t! – n�zett a n� hidegen Midora.

-         Csak nem f�lsz? – k�rdezte a l�ny vigyorogva.

-         Ne legy�l szemtelen! Sesshoumaruval most v�geztem, te csak a desszert lenn�l! – f�l�nyeskedett a n�.

-         Nagyobbat nem tudt�l hazudni? A nyom�ba sem �rsz Sesshoumarunak! – sziszegte vissza Midayoi mik�zben a macsk�k, kir�ngatt�k a cell�j�b�l.

-         Arc�tlan kis ringy�! – v�laszolta a d�monn� �s arcon v�gta a l�nyt. Mido sz�ja felrepedt, de a l�ny tov�bb mosolygott.

Lenyalta saj�t v�r�t, de k�zben Kagom�t kereste a szemeivel. Sajnos t�l messze volt. „Ha hozz� tudn�k �rni, a kett�nk erej�vel csak lehetne valamit kezdeni! De hogyan?” – gondolta Mido, de m�r k�zben a harcias n�nek v�laszolt:

-         Csak az�rt vagy ilyen b�tor, mert megk�t�ztek. K�zben meg csak egy sz�nalmas tizedrend� d�monocska vagy!

-         Fogd be! – ki�ltotta inger�lten a n�. – Hozz�tok �ket.

A l�nyokat er�sen megragadt�k �s a pinceb�rt�nb�l a felsz�nre, vezett�k. Ott a l�ngol� h�zak k�z�tt a v�rosfal fel� vezett�k �ket. Azt�n egy helyen, ahol bokrok �lltak a fal t�v�ben, az egyik macska felh�zott egy csap�ajt�t. Sz�pen sorban bementek az alag�tba. A d�mon n� r�juk mosolygott:

- Ne is rem�lj�tek, hogy itt megtal�lnak titeket! Mondjuk mindegy, elv�gre hamarosan halott lesz mindenki! – s�hajtott sz�nlelt egy�tt�rz�ssel a n�.

- Ne �lj �lomvil�gban! – d�rm�get vissza Mido, de � sem �rezte valami f�nyesnek a helyzet�ket. Egyenesen keletnek tartottak, legal�bb is az alag�t arra indult el, ezt Mido is tiszt�n �rezte. „Valamit tenni k�ne, de mit?” – gondolta, �s k�zben a f�ldet b�multa, nehogy hasra essen a hanyagul megf�rt alag�t k�ves, g�r�ngy�s alj�n. Azt�n megfogalmaz�dott benne a terv. Megbotlott �s hangos puffan�ssal elborult a f�ld�n. Mag�val r�ntotta a l�ncokat szorongat� �r�ket is. M�g�tte k�zvetlen Kagome �rei �s a l�ny j�ttek. A macsk�k a z�rzavarban pr�b�lt�k kiker�lni t�rsaikat �s a f�ld�n fekv� l�nyt, �m Midayoi felemelte bilincses kezeit, �gy a l�nc megfesz�lt, Kagome �rei pedig szint�n a f�ldre ker�ltek. A legel�l halad� d�mon n� vissza n�zett a kavarod�s zajaira, �s r�m�lten ki�ltott r� az egym�s hegy�n, h�t�n fekv� katon�ira:

- Mit csin�ltok? Megsz�knek! – kiab�lta, de nem tudott a l�nyok k�zel�be f�rk�zni.

Midayoi felpattant, �s elkapta Kagome kez�t.

-         Mit akarsz? – k�rdezte a l�ny izgatottan.

-         Csak koncentr�lj! – felelte a l�ny.

-         Rendben!

Mido er�sen arra gondolt, hogy lepattannak a bilincsek a kez�r�l. A l�nyok kez�n l�ktetni kezdtek a narancss�rg�n vil�g�t� l�ncok.

-         Ilyen nincsen! Senki nem k�pes felvenni a d�moni alakj�t ezekben, a l�ncokban! – kiab�lta a z�ld haj� n�, t�rsain �tverg�dve.

A l�nyok nem figyeltek r�. Azt�n a bilincs egyre jobban l�ktetett �s lepattant a l�nyok kez�r�l. Midayoi elmosolyodott.

- Na most legyen nagy a sz�d! – Midayoi alakja felragyogott �s mire a f�ny el�lt, a l�ny m�r d�moni form�j�ban mosolygott a n�re – Macska p�st�tomot csin�lok bel�led!

M�g be sem fejezte, a mondatott, kiny�jtotta a mutat� ujj�t. Kir�ppent a f�nyes s�rga fon�l. Mido n�gyszer, �tsz�r arcon �t�tte vele a n�t, de csak �ppen annyira, hogy felszabdalja vele az arc�n a b�rt.

-         Ezt a pofon�rt kaptad!

-         Te kis szuka! – sziszegte a n�, �s m�r a k�vetkez� pillanatban felderengett a kez�ben a kard.

„Aj-jaj! Ennek nem lesz j� v�ge!” – gondolta Mido.

-         Kagome! Fuss �s hozd ide a t�bbieket! – ki�ltott a l�nyra.

-         Rendben! – Kagome szaladni kezdett a foly�s�n, de pillanatok m�lva egy hangos sik�t�ssal visszafel� rohant.

-         J�nnek, itt vannak a macsk�k!

-         A j� b�d�s fene enn� meg �ket! – szitkoz�dott Midayoi.

Egy h�rtelen mozdulattal mind a 10 k�rm�b�l kil�tte a s�rga hegyeket, �s a falhoz sz�gezte vele a d�monn�t.

-         H�t akkor fut�s! – ki�ltott a r�m�lt Kagom�ra – H�t, ha nincsen m�s, akkor el�re!

A k�t l�ny fut�snak eredt. Szaladtak, ahogy a l�buk b�rta, egym�s kez�t szorongatva. Az alag�t igen hossz� volt �s csak az egym�st�l t�vol berakott f�kly�k vil�g�tottak benne. A s�t�t helyeken botork�lva, el-elesve tudtak csak haladni. Azt�n az alag�t emelkedni kezdett, �s halv�ny f�nyt pillantottak meg. Kil�petek a friss leveg�re, �s k�rben�ztek.

J�l maguk ut�n hagyt�k m�r a v�rost, az alatta d�lre fekv� foly� partj�n �lltak. A v�ros felett a felh�k hol aranysz�n�, hol k�k, hol pedig v�r�s sz�nnel ragyogtak.

-         Ezek a t�bbiek lesznek! – ki�ltotta Kagome �s fut�snak eredt.

-         Tudom, de v�rj�l meg, valami terv is k�ne, mit akarsz csin�lni? – k�rdezte a Kagome mellett fut� Mido.

-         Ha megtal�ltuk �ket minden j� lesz. – v�laszolta a l�ny.

-         �llj meg! – ki�ltotta Midayoi �s a f�ldre r�ntotta t�rs�t.

Alig p�r m�terre nagy csoport ember haladt el. Egyszer� falusi emberek voltak, �s macsk�k terelt�k �ket, egyenesen nyugatra, a hegyek fel�. Mikor a macsk�k hall�t�vols�gon k�v�l �rtek, a k�t l�ny suttogni kezdett:

-         Hova viszik �ket?

-         Nem tudom, de biztos hogy nem te�zni akarnak vel�k.

-         Aha. De mit tegy�nk?

-         Menny �s h�vd ide a t�bbieket, �n addig megn�zem, mit terveznek!

-         De Mido! Ez vesz�lyes! Ha bajod lesz?

-         Nyugi, �ltal�ban tudok magamra vigy�zni!

-         Te tudod! Sietek! – v�laszolta Kagome �s fut�snak eredt.

Midayoi n�zte egy darabig, ahogy t�volodik a l�ny, azt�n r� �llt a szagra. K�vette eg�szen be az erd�be, ott egy v�kony kis �sv�nyen az egyre emelked� talajon eg�szen, am�g egy barlanghoz nem �rt. �sszeh�zta a szem�t. „Nem tetszik ez nekem! Itt van annak a bolh�s Kagevar�nak a szaga. Meg az emberek�, plusz a macsk�k�. De valami itt nem stimmel.” – h�rtelen felkapta a fej�t. – „Ezek az �kk� szil�nkok lesznek! Ann�l a d�gn�l vannak Kagome szil�nkjai is! De a szil�nkok t�volodnak, �s mennek a v�ros fel�. De nem a barlangban, hanem… Te j� �g ez itt ment el mellettem! – gondolta a l�ny. – „Nem baj, addig megmentem ezeket, az embereket!” – azzal befutott a barlangba.

Nem lass�tott, odabent t�z vil�g�tott. H�rtelen macsk�kkal tal�lta szembe mag�t, meglend�tette a karj�t, �s azok holtan estek �ssze, � tov�bb rohant. �jabb d�monok j�ttek, azok is a hal�lukat tal�lt�k meg a barlangban. Azt�n egy nagy �regbe �rt. Majdnem �tven ember szorongott ott a falak mellett. El�tt�k �r�k �lltak, l�ndzs�kkal, kardokkal felfegyverkezve.

Mido lelass�tott, �s meg�llt az �reg bej�rat�n�l, �s megk�sz�r�lte a tork�t. Mindenki r�n�zett, az �r�k pedig fujtatva fel� fordultak. P�ran elhaj�tott�k a l�ndzs�jukat �s a l�nyra t�madtak. Mido felh�zta v�d�pajzsot, majd az aranysz�n� fon�llal sz�tt�pte �ket. Azt�n az emberekre n�zett. Azok r�m�lten t�volodtak t�le.

-         Ne f�ljetek, seg�teni j�ttem! Na, mire v�rtok? Szabadok vagytok! – n�zett r�juk, de azok nem mozdultak.

Midayoi s�hajtott �s alakot v�ltott. Az emberek felh�rd�ltek. A l�ny el�re l�pett. Lehajolt egy kisgyerekhez, akinek az arc�n hossz� friss seb h�z�dott. Mindenki megrettenve n�m�n figyelte. Mido a kez�t a sebre tette, az feh�ren fel izzott majd mikor levette, m�r semmi nem volt a gyerek arc�n.

-         Seg�teni j�ttem! Miko vagyok! Nem b�ntalak titeket! – mondta a l�ny l�gyan �s halkan.

-         Miko-sama! – ki�ltotta egy emberk�nt a t�meg �s a l�ny k�r� gy�ltek. Midayoi gyorsan meggy�gy�totta a kisebb nagyobb sebes�l�seket, majd fel�llt.

-         K�vessetek, elmegy�nk innen! – azzal visszaindult kifel�.