XV. �jra otthon

M�snap is k�s�n �bredtek. De Mido sz�m�ra k�l�n�s volt ez az �bred�s. Halk �temes sz�vver�s dobban�saira �bredt. Kinyitotta a szem�t, �s az �bren �l� szellemre n�zett.

-          J� reggelt! – n�zett r� a f�rfi.

-          Neked is. – a l�ny nagyot ny�jt�zott �s kedves�hez b�jt – Sessh?

-          H�m?

-          Nem lehetne minden reggel �gy �bredni? – k�rdezte.

-          �n nem b�nn�m.

-          Akkor ezt megbesz�lt�k. Figyelj, ma edz�nk, ugye? – k�rdezte a l�ny.

-          Ideje lenne. – v�laszolta a d�mon �s megmozdult.

Reggeliztek, azt�n edz�s. A karmok, csap�sok �s gyorsas�g tr�ningje. Azt�n kis sz�net, majd c�lba l�v�s Kagom�val. Azt�n eb�d, majd szieszta k�vetkezett. Azt�n elj�tt az, amire Mido oly r�g v�gyott. Sesshoumaru v�vni tan�totta. A legegyszer�bb egy kardos h�r�t�sokat, sz�r�sokat �s v�g�sokat gyakorolt�k. Azt�n eg�sz d�lut�n a kardok csilingel�s�t�l zengett az erd�. Este Mido hulla f�radtan borult az �gyba, ami jelen estben a feh�r pr�mb�l �s Sesshoumaru v�ll�b�l �llt.

Azt�n m�snap �jra edz�s. De most m�r Midonak mind a k�t kardot kellett forgatnia. A l�p�sek, minden t�k�letesen ment neki. Nagyon j� k�zelharcosnak bizonyult. Nem testi erej�re alapoztak, hanem kisebb termet�re �s mozg�konys�g�ra, gyorsas�g�ra. Mido m�g napnyugtakor sem akarta abbahagyni az edz�st. Sessh a v�g�n m�r unalom�z�s k�nt begyors�tott, hol itt jelent meg, hol ott t�nt el. Szeg�ny l�nyt j�l �ssze is zavarta. Hangosan koccantak p�nc�lj�n a tal�latok. Mido v�rt izzadva k�zd�tt �s lassan meg�rezte hol fog felbukkanni a d�mon, s�t legnagyobb �r�m�re az � kardjai kocogtak m�r n�ha Sessh p�nc�lj�n.

Azt�n k�s� este egy�tt mentek megmosakodni a t�hoz, de Mido el�g rosszul �rezte mag�t, �gyhogy hamar lefek�dt aludni.

Azt�n reggel… Arra �bredt, hogy valami iszonyatosan g�rcs�l a hasa. „�, a fene!” – gondolta �s felt�p�szkodott. Sessh m�r nem volt mellette, de a l�ny kel�s�re vissza t�rt. Megmozgatta az orr�t majd a l�nyra n�zett.

-          Meg sebes�lt�l? – k�rdezte mik�zben a l�ny idegesen pr�b�lta megigaz�tani a ruh�j�t.

-          Nem.

-          Akkor m�rt v�rzel? �rzem a v�red szag�t!

-          Ez komoly? - r�m�lt meg a l�ny �s idegesen pr�b�lta megn�zni a saj�t fenek�t.

-          Mido… - kezdte a d�mon.

-          Erre most nincsen id�! K�ny�rg�m, azonnal vigy�l haza! – suttogta r�m�lten Midayoi, de m�r rohant is a t�bbiekhez.

-          Mi ez a v�rszag? – fogadta a ma reggel k�l�n�sen mogorva Inuyasha.

-          Ne kezd te is! – sziszegte a l�ny, azt�n Sango�khoz rohant.

-          Nekem most haza kell mennem. K�rlek vigy�zzatok Rinre egy-k�t napig, azt�n felt�tlen visszaj�v�nk �rte.

-          De Mido…- n�ztek r� �rtetlen�l a l�nyok.

-          Majd l�tjuk egym�st! Sayorana! – kiab�lta a l�ny �s m�r futott vissza Sesshoumaru fel�.

A d�mon ugyan ott �llt ahol hagyta. Mido meg�llt el�tte �s t�relmetlen�l r� sz�lt:

- Na! Siess�nk!

Sessh kelletlen�l �lebkapta a l�nyt �s g�mb�csk�v� v�ltozott. Mido eg�sz �ton inger�lt volt, �s az�rt nyaggatta, hogy gyors�tsanak. Sesshoumaru a b�ket�r�s hat�r�n volt, �s m�r arra k�sz�lt, hogy j�l kiosztja a l�nyt, de amikor a k�ts�gbeesett gy�ny�r� barna szemekbe n�zett, m�g sem tette. Majd egy h�romnegyed �r�t rep�ltek, messzire jutottak az �tj�r�t�l. V�gigsz�guldottak a t�jon �s az �tj�r�t rejt� r�t fel� k�zeledtek. A d�mon ereszkedni kezdett, �s �tsuhant a l�nnyal a karj�ban az �tj�r�n. Eg�szen a h�z ajtaj�ig vitte a l�nyt, ott azt�n Mido sz� n�lk�l kiugrott a kezei k�z�l �s berohant.

-          Sziasztok! Megj�ttem! – �s m�r el is t�nt a WC-n.

-          Kicsim te vagy az? – k�rdezte �desanyja az ajt� el�tt.

-          Igen anya. Most dolgom van, de majd mindent elmes�lek. H�ny �ra van? – k�rdezte.

-          Mindj�rt 8. – mondta az id�t anyuk�ja.

-          Akkor m�g be�rek a suliba. – azzal a l�ny kiv�g�dott az ajt�n.

Besprintelt a szob�j�ba, ott ledob�lta a ruh�it �s a mosni val�hoz tette. Vill�mgyorsan �t�lt�z�tt �s bedob�lta a kez�be ker�l� k�nyveket a t�sk�j�ba. „M�r lassan 2 hete nem voltam suliban. Cs�t�rt�k van, ma legal�bb csak 6 �r�m lesz! – gondolta �s kirohant a szob�b�l.

-          Anya, f�l 2re itt vagyok, majd mes�lek! – kiab�lta.

Kirohant �s Sesshoumaruba �tk�z�tt. A d�mon m�g mindig ott �llt a h�z el�tt. A l�ny idegesen az �r�j�ra n�zett.

-          Figyelj, nekem be kell mennem az iskol�ba! F�l 2re itthon vagyok! Addig foglald le magad, vagy menny vissza! – r�pke puszit nyomott a d�bbenten �ll� d�mon arc�ra �s elszaladt az utca fel�.

Az iskol�ig rohant, �s pr�b�lta �tfutni a fej�ben a m�r t�bb hete hallott ismereteket. Cs�nget�s ut�n �rkezett be. Illedelmesen bekopogott �s helyet foglalt. Eg�sz nap, m�g sz�netekben is �rt. V�zlatot m�solt, feladatot oldott meg. �gy �rezte soha nem lesz v�ge ennek a napnak. R�ad�sul megtudta hogy k�t nap m�lva v�rosi tesztet �r az eg�sz oszt�ly. Mido legsz�vesebben els�rta mag�t. Nem volt eddig sem kit�n�, de mindig legal�bb 4es �tlaga volt. �s most. K�t napon kereszt�l �jszak�ba ny�l�an tanulhat. D�lut�n teljesen kimer�lten, �s let�rve kullogott hazafel�. M�g ahhoz sem volt, kedve hogy bar�tn�ivel be�lj�n valahova eb�delni. Fej�t lehajtva s�t�lt az egyre kihaltabb d�lut�ni k�lv�ros fel�. K�zben m�g a t�z�raij�t majszolgatta. Magsz�r� cip�j�t, �s meg, meg libben� iskolai egyenruh�j�t n�zte. Piros szokny�t, feh�r matr�zbl�zt, k�k gall�rral �s piros kend�vel viselet. Lassan 3dik �ve. Nagyot s�hajtott, �s m�g lassabban bandukolt. Azt�n megl�tta a l�pcs�ket. Felslattyogott rajtuk �s m�g kelletlenebb�l elindult a h�z fel�. Azt�n feln�zett �s legsz�vesebben visszament volna az iskol�ba. Sesshoumarut�l teljesen megfeledkezett. A d�mon a h�ztet�n fek�dt, k�nyelmesen elhelyezkedve. Mikor megl�tta a l�nyt, egy k�nnyed mozdulattal leugrott. Mido teljesen k�ts�gbe esett.

-          Mi van? – k�rdezte Sessh a maga ”kedves” st�lus�val.

-          Figyelj, nekem most dolgom van itt.

-          De vissza kell menn�nk! – n�zett a l�nyra �rtetlen�l a d�mon.

-          Nem lehet! K�t nap m�lva v�rosi tesztet �r az �vfolyamom! Tanulnom kell!

-          Nem �r�nk r�!

-          Sesshoumaru! Menny vissza, ha akarsz, �n maradok! – azzal Mido sarkon fordult �s bel�pett a h�zba.

Ledobta a t�sk�j�t, levetette a cip�it, �s a konyh�ba ment. �desanyja csevegve eb�det, vagy ink�bb uzsonn�t rakott el�. A l�ny sz� n�lk�l megette az adagj�t, ivott egy poh�r sz�rp�t, �s visszament a szob�j�ba. Le�lt az �r�asztal�hoz, kinyitotta a k�nyv�t, �s tanulta az algebrai t�rteket, lapokat tele �rt sz�m�t�sokkal. Soha nem volt j� matekos, de a teszt eredm�nye majdnem olyan nagyban sz�m�t, mintha k�t jegyet kapna, �s eld�nthetn� a f�l�vi jegy�t. Okt�ber van, �s neki a sok hi�nyz�s miatt csak k�t jegye van, ha ezt meg�rja legal�bb 4-esre, van es�lye a f�l�vi jeles bizony�tv�nyra.

Mido �r�kon �t tanult, �szre sem vette hogy bes�t�tedett. N�ha anyuk�ja bevitt neki, egy kis te�t vagy r�gcs�lni val�t. Mido fel sem n�zett, a k�t hetes hi�nyz�s�t kellett bep�tolnia 2 nap, illetve �jszaka alatt. M�r �jf�lre j�rt az id�, amikor is halk neszre kapta fel a fej�t. H�trafordult, de nem l�tott semmit. Azt�n felkelt �s kinyitotta az ablakot, hogy egy kis friss leveg�t engedjen be. Elindult, hogy lemosdik, �s lefekszik aludni. Mikor m�r a pizsam�j�t h�zta, �jra meghallotta a neszt. Kil�pett a parav�n m�g�l, �s �jfent nem tal�lt semmit. Nagyot s�hajtott, �s megr�zta a fej�t.

-          �gy sem j�ssz vissza! – motyogta maga el�.

-          Kire gondolsz? - k�rdezte egy hang, egy j�l ismeret hang a h�ta m�g�l.

-          Sesshoumaru! – ki�ltotta Mido �r�mmel.

-          F�radt vagy, fek�dj le! – mondta a d�mon �s k�zben az ablak fel� s�t�lt.

-          De, m�rt j�tt�l vissza? Mondtam, hogy m�g 2 nap kell nekem… - Mido szomor�an n�zte a f�rfi h�t�n a csillog� ez�st hajsz�lakat.

-          Nem az�rt j�ttem, hogy visszavigyelek.

-          De akkor…?

-          Csak tudni akartam hogy j�l vagy-e? De �n megyek is. – v�laszolta Sessh �s fell�pett az ablakp�rk�nyra.

„Hi�nyoztam neki?!?” – Mido nagyon boldog volt, �s ijedten kapott a d�mon ut�n, amikor az menni k�sz�lt.

-          V�rj! Nem kell visszamenned! Elf�rsz itt is! – fogta meg Sesshoumaru kez�t, �s a d�mon szem�be n�zett – Am�gy azt hittem, megs�rt�dt�l, �s nem j�ssz vissza.

-          Nem vagyok s�rt�d�keny. – h�zta meg a d�mon a v�ll�t.

-          Akkor maradsz?

-          Ha azt akarod! – s�hajtott Sessh.

-          J�, akkor fek�dj�nk le, ut�na m�g besz�lgethet�nk. – �s�tott nagyot Mido �s felhajtotta az �gytakar�t.

Le�lt az �gyra, �s Sessh re n�zett, aki m�g mindig ugyan ott �llt.

-          Mire v�rsz?

-          H�t, �n hova? – k�rdezte �rtetlen�l a d�mon, �s a ki nem h�zott kanap�ra n�zett.

-          Ne bolondozz, gyere ide, csak el�tte a kardokat meg az ilyeneket rakd, le! – mosolygott a l�ny �s eld�lt a puha p�rn�k k�zt, majd lehunyta a szem�t.

P�r perc m�lva �rezte, hogy valaki mell� fekszik. Csukott szemmel a d�monhoz b�jt, �s halkan a f�l�be s�gta.

-          Bocsi, de nekem pihenni kell. J� �jt.

A szellem nem v�laszolt csak mag�hoz �lelte a szeretett l�nyt, �s mind ketten elaludtak.

Reggel Midayoi vekkere �bresztette �ket. A l�ny �lmosan kereste a cs�rg��r�t, az �jjeli szekr�nyen. Sesshoumaru pedig sz�vrohamot kapott. R�m�lten �lt fel az �gyban, �s f�leire tapasztotta a kez�t. Mido nagy nehezen lenyomta az �r�t. Azt�n a d�monra n�zett. Sesshoumaru szemei f�jdalmasan kikerekedtek, m�g mindig a f�l�t fogta, �s sz�p haja k�cosan l�gott a szem�be. Mido �nk�ntelen�l elvigyorodott a l�tv�nyon. Azt�n kim�szott az �gyb�l, �s a f�rd� fel� csoszogott. Megmosakodott �s fel�lt�z�tt. Mikor kij�tt Sessh m�g mindig az �gyon �lt, egyik l�b�t felh�zva, �s a falnak t�maszkodva.

-          Nem tudom mi volt ez, de sz�tt�pem, ha m�g egyszer ezt csin�lja! – morogta.

-          Semmi gond, ez csak az �breszt� �r�m volt. Legk�zelebb nem ezt h�zom fel. De nekem mennem kell. – mondta a l�ny, �s k�zben a k�nyveit rakta az iskola t�sk�j�ba.

-          Elk�s�rlek! – kelt fel a d�mon.

Mido elmosolyodott, de az�rt tov�bb pakolt, �s csak k�s�bb v�laszolt.

-          Nem biztos hogy ez j� �tlet… - kezdete.

-          M�rt?

-          H�t, tudod nagyon felt�n� lenn�l. Ez a ruha, a hajad, a m�regcs�kokr�l meg a f�lholdr�l a homlokodon nem is besz�lve. �s nem akarom, hogy valami bajod legyen.

-          Tudok magamra vigy�zni. �s az �n koromban sincs mindenkin m�regcs�k, meg karmok. – v�laszolta Sessh.

-          Figyelj, ez nem a te korod, �s nem ismered. Majd egyszer elj�hetsz velem, de most nem. – azzal Mido kil�pett az ajt�n, a konyh�ba sietett �s felh�rpintette a kaka�j�t.

Sesshoumaru, ut�na sietett, �gy ahogy volt. A konyh�ban Mido h�ga �s �desanyja is �ppen reggeliztek.

-          J� reggelt! – ny�gte a meglepett n�.

A d�mon csak biccentett �s Midohoz l�pett.

- Akkor csak k�vetelek. Nem fog �szrevenni senki. – f�zte a l�nyt.

- Sesshoumaru, el fogok k�sni. Ha azt mondom, hogy nem, akkor nem.