„De ha egyszer…

-… olyan j�…- ny�gd�cselte hangosan, �sszeszor�tott szemekkel.

Inuyasha vett egy m�ly leveg�t �s egy er�sebb, gyorsabb temp�t vett fel. Most m�r egyik�k sem pr�b�lta mag�ba fojtani k�jes ny�g�seiket. Mindketten �rezt�k, hogy a cs�cspont k�zeleg.

Rika megkapaszkodott a fi� v�ll�ban, de egyre kev�sb� tudott egy�tt mozogni vele. A term�szetbe be�ll� cs�ndet minduntalan megt�rte a k�t fiatal egyenetlen szuszog�sa, �s a k�t test tal�lkoz�s�nak hangja.

A l�ny beharapta az ajk�t, amikor v�gigfutott gerinc�n a hideg bizserg�s, amely a beteljes�l�s k�zvetlen el�jele volt. Hamarosan megremegett �s mozdulatlann� dermedt. Inuyash�nak m�r csak kett�t-h�rmat kellett d�fnie �s � is k�vette t�rs�t. Hangosan felki�ltott, amikor bele�lvezett a l�nyba, �s Rika �rezte, ahogy sz�t�rad benne a fi� magja.

Kimer�lten d�lt h�tra, Inuyasha pedig r�borult. Arc�t a hossz�, g�nd�r tincsek k�z� f�rta.

J� ideig maradtak �gy, pedig a l�gz�s�k m�r r�gen helyre�llt. Rika behunyt szemmel simogatta a fi� nyirkos h�t�t.

K�t teljesen k�l�nb�z� �rz�s keringett benne. Az egyik –az er�sebb-, a ki�jul� b�ntudata volt. Sz�gyellte mag�t Sesshoumaru �s Kagome el�tt, az �sszes bar�tja el�tt, de legf�k�ppen maga el�tt.

„Mi�rt vagyok olyan gyenge, hogy nem vagyok k�pes ellen�llni neki?”

�gy �rezte, nem helyes, amit csin�l.

-Inuyasha? –suttogta hangosan. A fi� k�rd�n lepillantott a l�nyra.

Rika a vil�g�rt sem mutatta volna ki, de nagyon is tetszett neki a fi�. Legal�bbis a k�lseje. Az a

feh�r haj, ami azt a f�rfias arcot keretezi! Azok a kis k�sza tincsek, amik az arc�ba hullanak! Azok a borosty�ns�rga szemek. �s az a porcel�nfeh�r, sima b�r, ami azokat az izmokat bor�tja! Ez volt a m�sik �rz�se: a m�ly, test�t-lelk�t �tj�r� vonzalma a fi� ir�nt.

-Cs�kolj meg! –k�rlelte.

Inuyasha elmosolyodott �s – tal�n a kimer�lts�g jele, tal�n valami m�s� –, de ez a mosoly �szinte volt, nem k�pmutat� vagy cs�fond�ros. K�zelebb h�z�dott hozz� �s l�gyan megcs�kolta. K�zben kiss� el�red�lt �s vigy�zva kics�szott a l�nyb�l.

Rika orr�t er�teljesebben megcsapt�k a jellemz� illatok. Inuyasha m�g egy gyors puszit lehelt a sz�j�ra, majd felt�p�szkodott.

Rika len�zett a l�b�ra, �s l�tta, hogy v�konyka cs�kban v�r folydog�l le a combj�n. Egy�ltal�n nem ilyennek k�pzelte az els�t.

Elm�l�zva figyelte, ahogy a fi� a nadr�gja ut�n megy, majd felh�zza. K�szen vannak. Mellkasa kiss� �sszeszorult, hisz minden jel arra mutatott, hogy a f�lszellem fi� dolga v�gezt�vel t�vozni fog.

�gy � is csendben �lt�zni kezdett. Csak ne higgye r�la, hogy t�bbre v�gyna! � is csak ez�rt van most itt…

Hamarabb lett k�sz a fi�n�l –mivel az elmerengve, az ingj�t a kez�ben tartva �lldog�lt. Rika nem akart hamarabb visszaindulni, �gy nekid�lt a szikl�nak �s v�rt. Inuyasha m�g �llt ott egy darabig, mintha vacill�lna mag�ban.

Azt�n elindult a l�ny fel� �s � is a szikl�nak t�maszkodott.

Rika ezen meg is lep�d�tt, nem tudta, mit mondjon most. �gy �jabb csendsz�net k�vetkezett.

A l�ny ek�zben oldalra sand�tott. Inuyasha keresztbe font karral, egy pontra meredve �llt mellette.

„Milyen j� lenne most hozz�b�jni!” –futott �t valami�rt az agy�n. 

-�hm, Rika?

-Hm? Tess�k.

-��, … khm, sz�val �n csak… szeretn�k bocs�natot k�rni… ami�rt, h�t, amiatt, ami most t�rt�nt… - t�rte meg v�g�l Inuyasha a csendet.

Rika elpirult, a dolog eml�t�s�re.

Inuyasha v�rakoz�an r�n�zett, de �gyelt r�, hogy ne t�nj�n t�l k�v�ncsinak.

-�n… nem haragszom. Az nem te volt�l… csak a … rosszabbik �ned. Nem sz�m�t, felejts�k el. De nem akarom, hogy a t�bbiek megtudj�k.

-�n se. – mondta a visszav�ltozott f�lszellem, �s l�tszott rajta, hogy Kagom�ra gondol.

Ezut�n cs�ndben �lltak egym�s mellett. Rika v�gign�zett mag�n, ruh�ja elszakadt, piszkos volt az es�st�l, �s sebes�lt karj�val is �sszev�rezte mag�t.

-�n… most, azt hiszem, elmegyek f�r�dni.

-Megv�rlak itt. H�tha visszaj�n egy szellem.

A l�ny csak b�lintott, �s elindult valamilyen forr�st vagy patakot keresni. Nemsok�ra r� is akadt egy tisztaviz� kis patakra. Levette ruh�it, �s a v�zbe g�zolt. A legm�lyebb r�szen a v�ll�ig �rt a v�z, er�sen mosni kezdte piszkos b�r�t. De ak�rhogy is d�rzs�lte, nem tudta mag�r�l lemosni szeretkez�s�k nyom�t. �r�kk� ezzel a tudattal kell �lnie.

Amikor k�szen lett, visszavette mag�ra elhaszn�lt ruh�it, �s elindult az eml�kezetes szikl�hoz. Inuyasha a f�ld�n �lt, kardja mellette, kez�ben a fels�j�vel. Rika egy pillanatra megr�m�lt, hogy a fi� mi�rt kezdett vetk�zni, �s ez l�tszott is rajta. Inuyasha gyorsan fel� ny�jtotta a ruhadarabot.

-A te ruh�id teljesen t�nkre mentek. Vedd fel a kab�tom.

A l�ny csendben elfogadta a kab�tot, majd n�m�n indultak vissza a csapathoz. Eg�sz �ton sz�tlanul baktattak, em�sztette �ket a b�ntudat. Amikor oda�rtek, a t�bbiek agg�dva fogadt�k �ket.

-Mi t�rt�nt? – k�rdezte Miroku Rika sebeire utalva.

-Megt�madott egy szellem s�t�l�s k�zben. Szerencs�re Inuyasha ott volt, �s… megmentett.

-De j�l vagy? – k�rdezte Kagome.

Rika nagyon rosszul �rezte mag�t a l�ny kedvess�ge miatt.

„Ha tudn�d, mit csin�ltam, biztos nem f�lten�l �gy” – gondolta.

-Igen, de most ink�bb megkeresem Sesshoumarut. Tudn�tok adni valamilyen ruh�t? – k�rdezte �s miut�n �t�lt�z�tt, els�t�lt.

* * *

N�h�ny perces s�ta ut�n, Rika oda�rt a barlanghoz, amit tal�lkoz� helynek besz�ltek meg. Rin �s Yaken nem voltak a k�zelben, aminek Rika kimondottan �r�lt. Sesshoumaru m�r v�rta a barlang el�tt.

-Mi t�rt�nt veled? – k�rdezte a l�ny arc�ra majd karj�ra n�zve.

-Semmis�g. Megt�madott egy szellem, de Inuyasha megmentett. – mondta a l�ny fej�t lehajtva. A f�rfi k�zelebb l�pett, hogy meg�lelje, Rika j�les�en f�rta arc�t a vastag pr�mbe. A szellem k�l�n�sen �rz�keny szagl�s�nak k�sz�nhet�en, egyb�l meg�rezte a v�r, egy szellem, �s valami m�s illat�t. Egy m�sik szellem�t. Egy nem tisztav�r� szellem�t. Ha igaz, amit Rika mond, akkor �rezn� valamennyire az �ccse szag�t. De � nem csak ezt �rezte, hanem az �tv�ltozott Inuyasha szag�t is. �gy lengte k�r�l a l�nyt, mint valami parf�m. A haj�b�l, a b�r�b�l, a p�lusaib�l, m�g a v�r�b�l is ez a szag �radt.

H�tr�bb l�pett, �s felemelte a l�ny �ll�t. Ekkor l�tta meg az apr� z�z�d�st. �vatosan meg�rintette, mire Rika lehajtotta a fej�t. A szellem �gy ford�totta a l�ny fej�t, hogy annak, musz�j legyen r�n�znie. K�rd�en n�zett r�, a l�ny nem v�laszolt, de k�nnyes szemei mindenn�l t�bbet mondtak.

Sesshoumaru d�h�ng�tt. Az �ccse… �s Rika?!

-Hozz�d ny�lt? – k�rdezte d�h�sen.

A l�ny nem felelt, el�t�r� zokog�s�t pr�b�lta visszafojtani.

-V�laszolj m�r, az isten�rt! – ragadta meg a l�ny karj�t.

-Nem �gy volt, ahogy gondolod…

A f�rfi �rtetlen�l meredt r�.

-Sajn�lom!... – mondta Rika, �s �rezte, ahogy k�nnyek csorognak le az arc�n.

A szellem �gy l�kte el mag�t�l, mintha parazsat tartott volna, �s meg�tk�zve n�zett r�.

-Menj el! – mondta v�szj�sl�an.

-K�rlek, hadd magyar�zzam meg! Te ezt nem �rtheted… az eg�sz…

-MENJ! – �v�ltette a f�rfi.

A l�ny nem tehetett m�st, megsemmis�lten hagyta ott Sesshoumarut.

„Mit tettem?” – v�gig ez visszhangzott a fej�ben.

Inuyasha mag�ba m�lyedve �lt egy tiszt�son. Hogy tehette ezt Rik�val? Kagom�val? Sesshoumaruval?

A m�sik r�sze megint �tvette az ir�ny�t�st a lelke felett. Meg is �lhette volna! De kiv�telesen nem tette. Most sz�rakozni akart, kikapcsol�d�st akart… �s meg is kapta. De milyen �ron?! T�nkre tette mind a n�gy�ket! Hogy mondhatja ezek ut�n Kagom�nak, hogy szereti? Hogy n�zhet Rika szem�be?

�s a legrosszabb az volt benne, hogy a kor�bbi esetekkel ellent�tben, most tiszt�n eml�kezett minden pillanatra. Rika… milyen gy�ny�r� volt kipirult arccal �s �sszevissza �ll� haj�val. Ahogy minden porcik�j�t felaj�nlja neki, teljesen kit�rulkozott. Sz�ps�g�t a szeretkez�s a v�gtelens�gig fokozta. De ezt nem neki kellett volna l�tnia!

Gondolataib�l egy megreccsent fa�g z�kkentette ki. Kagome le�lt mell� �s �rdekl�dve figyelte.

-Valami baj van? – k�rdezte a l�ny.

-�n egy sz�rny� alak vagyok…

-Ugyan m�r, Inuyasha!

-De, �gy van. Sokszor teszek rossz dolgokat, �leteket veszek el vagy teszek t�nkre…

-De emellett rengeteg j�t csin�lsz! – gy�zk�dte a l�ny.

-De a kett� nem egyenl�ti ki egym�st…

Hossz� percekig csak hallgattak, majd Kagome sz�lalt meg.

-Igaz�b�l r�lunk akartam besz�lni veled. Ideje, hogy mindent �jra kezdj�nk. Felejts�k el Kikyot, Koug�t, Narakut �s mindenkit, aki eddig k�z�nk �llt, �s kezdj�nk tiszta lappal, rendben?

-Kagome, valamit el kell mondanom…

A l�ny a fi� sz�j�ra tette ujj�t.

-Nem akarom hallani! Azt mondtam, mindent. Nem �rdekel a m�lt, csak a j�v�, amit egy�tt t�lthet�nk. – mondta �s �t�lelte a fi�t. Inuyasha viszonozta az �lel�st, �s szomork�san arra gondolt, vajon Rika, hogy boldogul Sesshoumaruval…

A l�ny egy vastag fat�rzsnek t�maszkodott, �s az eget figyelte. Sok�ig �llt ott �s gondolkozott, m�g nem a lemen� nap v�r�ses f�nnyel vonta be a t�jat, �s a lesz�ll� alkony, el nem nyelte mag�nyos alakj�t.

Egyszer csak azt vette �szre, hogy valaki mell� l�p. Sesshoumaru �llt mellette. Rika nem lep�d�tt meg azon, hogy nem hallotta a l�pteit, hiszen a szellem egy macska kecsess�g�vel tudott j�rni.

A f�rfi nem sz�lt, csak a felh�ket b�multa rend�letlen�l. A n� csendben �llt mellette, �lvezve a puszta jelenl�t�t, hiszen, lehet, hogy �r�kre le kell r�la mondania.

Rengeteg id� telt el, am�g valamelyik�k megmozdult. V�g�l Sesshoumaru volt az, aki megt�rte a csendet.

-Tudtam, hogy ide fogsz j�nni.

Rika k�v�ncsian n�zett r�.

-Mindig ide j�ssz, ha szomor� vagy. Gondolkoztam r�lad, �s arr�l, amit tett�l. Van r� valamilyen magyar�zatod?

A l�ny ezen gondolkozott, mi�ta a f�rfi elk�ldte. Jobbn�l jobb indokai voltak, ments�gei �s k�ny�rg�sei, de most csak megr�zta a fej�t.

-Megb�ntad?

Azonnal r� akarta v�gni, hogy igen, de nem tudta megtenni. Nem tudott neki hazudni. �ppen el�g, hogy megcsalta, nem akarta azzal is megal�zni, hogy hazudik neki.

Ism�t egy fejr�z�s volt a v�lasz.

-�r�l�k, hogy legal�bb �szinte vagy. Mit gondolsz, mi lesz most vel�nk? – k�rdezte a l�nyra n�zve.

-Nem tudom.

-Szeretn�d, ha elfelejten�nk az eg�szet?

Nem, a sz�nj�t�k, tettet�s csak m�g sokkal rosszabb volt, mint a ny�lt megvet�s.

-Nem.

-Akkor mit szeretn�l? – k�rdezte Sesshoumaru, olyan k�zel hajolva, hogy az orruk �ssze�rt.

„Megcs�kolni t�ged”

-�n…

-Igen?

-�n csak…

-Mondd ki! – suttogta a l�ny sz�j�ba, majd megcs�kolta. Rika visszacs�kolt, majd h�trah�z�dott.

-�n ezt nem akarom! – ki�ltotta.

-Mit? – k�rdezte a szellem.

-Nem akarom ezt egy cs�kkal elint�zni! Hi�ba b�nn�m meg, hi�ba szeretkezn�k veled, az semmin nem v�ltoztatna! Csak �jabb hazugs�g �s megvet�s lenne bel�le! Mondan�m, hogy rossz volt, hogy megb�ntam, de mit �rn�k el vele? A bizalmadat nem nyern�m vele vissza… - fejezte be csendesen.

-J�l mondod, elvesztetted a bizalmam! – mondta a f�rfi fagyosan.

A l�ny nem n�zett r�, csak a f�ldet b�multa.

-Nem is k�rsz eln�z�st?

-Nem k�rhetem a bocs�natodat… nincs hozz� jogom.

-Ez �gy igaz. Ennek ellen�re, �gy d�nt�ttem, adok neked egy es�lyt, hogy bebizony�tsd, velem akarsz lenni, nem b�ntudatb�l vagy lelkiismeret furdal�sb�l, hanem mert… szeretsz.

A l�ny megd�bbenve n�zett fel r�.

-K�pes vagy megb�zni bennem, azok ut�n is? – k�rdezte el�rz�keny�lve.

-Biztosan az ap�m ostoba �rz�seib�l �r�k�ltem. – morogta a szellem.

Rika boldogan ugrott a nyak�ba, finom cs�kot lehelve sz�j�ra.

-Igyekezni fogok, hogy ne csal�dj bennem! – �g�rte.

-Ezt el is v�rom.