XVI. Az id�fa

Mido r�m�lten mag�hoz t�r. A tan�r mellette �ll �s rosszall�an cs�v�lja a fej�t.

-          Sz�val m�g nem gy�gyult meg? L�zzal nem kellett volna tesztet �rnia!

-          Semmi bajom tan�rn�, csak keveset aludtam, mert �jszaka p�toltam az elmarad�somat!

-          Biztos benne hogy folytatni tudja?

-          Term�szetesen!

Mido �rni kezdett, de a rossz �rz�s nem m�lt el. M�r csak negyed �ra �s rohanhat megn�zni, mi van a bar�taival. Az id� csigalass�s�ggal v�nszorgott. Azt�n �jabb l�tom�s j�tt. Milli�nyi lepk�t l�tott, ahogy haland� emberek lelkeit gy�jti az id�fa k�r�. L�tta Sesshoumarut, ahogy k�nnyed csap�sokkal v�delmezi a r�m�lt kis Rint. Azt�n l�tta Kikyout. M�g soha nem tal�lkozott vele szemt�l szemben, de most megjelent a miko, a szemei el�tt. Er�sen szenvedett. A lelkek, amik egybetartott�k hamvakb�l �s temet�si f�ldb�l �sszegy�rt test�t, elhagyt�k.

Ebben a pillanatban, megsz�lalt a cseng� jelezve, hogy v�ge az �r�snak. Midayoi eszeveszett gyorsas�ggal rakta a tan�ri asztalra a tesztj�t �s sz� n�lk�l kiviharzott a teremb�l. Kirohant az iskola kapuj�n, egyenesen hazafel�. Okt�beri enyh�n cs�p�s sz�l pirosra csipk�zte az arc�t, de � csak futott. Nagy sok�ra el�rte a h�zukat. �trohant az udvaron. �desanyja �s nagyanyja csak n�ztek ut�na. Kicsapta a szent�ly ajtaj�t, �s berontott. A v�r�s �tj�r� m�g mindig ugyan ott csillogott. Mido nekifutott �s els�t�t�lt el�tte a vil�g. Mikor kinyitotta f�jdalomt�l k�nnyes szem�t, l�tta hogy a szent�ly padl�j�n �l. Fel�llt, �s az �tj�r�ra n�zett. Kiny�jtotta a kez�t, de semmi nem t�rt�nt. Ujjaival �rezte a kem�ny v�r�s j�gszer� anyagot. El�kotorta a k�vet a nyak�b�l. Az most nem derenget, �s egy�ltal�n nem f�nylett. Matt �s tompa volt. Mido k�ts�gbeesetten b�multa. „Nem tudok vissza menni! Az �tj�r� bez�rult! A bar�taim bajban vannak! Sesshoumaru! Tal�n soha t�bb� nem l�tlak?” – gondolta �s k�nnyek indultak a szem�b�l. Az egyik csepp a med�lra esett. Erre az �kszerben alakok jelentek meg. Mido �jra l�tta Inuyash�t �s Kagom�t. De a hanyou halottnak t�nt. Azt�n megpillantotta Kikyout ahogy Kagom�t egy k�thoz, vezeti, ott pedig a l�ny beleesik. �les sikoly csend�lt a f�l�ben, erre t�r mag�hoz.

-          Kagome! – ki�ltotta �s m�r rohant is kifel�.

T�sk�j�t lerakta a h�z el�, �s m�r futott is volna tov�bb de, nagyanyja meg�ll�totta.

-          Mi t�rt�nik Midayoi?

-          Hogy �rted? – k�rdezte hadarva a l�ny.

-          Az id� �sszegabalyodott, n�zd! – azzal a gy�m�lcsf�k fel� mutatott, amik mind vir�gba voltak borulva.

-          A k�z�pkorban. Valami az ezer�ves Goshinboku id�f�nak haszn�lja. Vissza kell jutnom, de az �tj�r� bez�rult.

-          Ez sz�rny�.

-          De van egy utols� rem�nyem. Van m�g egy �tj�r� err�l a vil�gr�l. Most azt kell megtal�lnom. Sietnem kell nagyi! – Mido egyre jobban hadart.

-          V�rj, ezt vidd magaddal! – azzal az asszony egy teli tegezt �s egy �jat nyomott a l�ny kez�be. – Siess!

-          K�sz�n�m! – azzal Mido futni kezdett.

Nagyj�b�l sejtette hol laknak Kagom��k a l�ny le�r�sa alapj�n, de nagyon messze volt t�l�k, �s csak sacperk�b� sejtette a h�z holl�t�t. H�rtelen havazni kezdett. Mido meg�llt �s az �gre n�zett. A h�pelyhek lassan sz�lling�ztak lefele a h�rtelen j�tt fellegekb�l.

„Istenn�! Ez sz�rny�, mi t�rt�nt oda �t? �gy soha nem �rek oda!” – gondolta.

A mellette elhalad� emberek meglepetten n�ztek az okt�beri havaz�sra. De m�g jobban csod�lkoztak az iskolai egyenruh�s l�nyon, aki egy teli tegezzel a h�t�n, �jjal a kez�ben a j�rda k�zep�n �csorog. Azt�n Mido d�nt�tt. Befutott egy mell�kutc�ba, k�rben�zett, sehol nem l�tott senkit. �tv�ltozott. De h�rtelen nagyon rosszul lett. Vibr�lt k�r�l�tte a leveg�, �s t�rdre rogyott. „Biztos, ami�rt elvesztettem a kapcsolatot Midoriko kor�val! Csak egy darabig tartsak ki! – gondolta a l�ny �s elr�gta mag�t a talajt�l. A h�ztet�k�n ugr�lva haladt, de nagyon bizonytalan volt. Nem �rezte erej�t, de kock�ztatott. Sokkal gyorsabban haladt, �s m�r meg is pillantotta szent�lyt, mellette Kagom��k h�z�val. Leugrott a h�ztet�r�l �s visszav�ltozott.

K�rben�zett, �s l�tta hogy mindent h� bor�t. Egy hatalmas �reg fa alatt egy �regember �lt, �s �r�sos pergameneket �getett k�nt�l�s k�zben. Mellette egy kisfi� �lt �s nagyapj�t figyelte. Azt�n megl�tott egy piros feh�r foltot a ker�t�sn�l guggolva. Kicsire �sszeg�mb�ly�d�tt, hossz� s�t�t haja a h�ra hullott. A h�t�t a s�r�s r�zta.

Mido elindult a l�ny fel�, �s halkan megsz�l�totta:

-          Kagome?

A l�ny feln�zett. Szemeiben k�nnyek csillantak. Egy darabig csak n�zte a frissen �rkezett vend�get �s fel sem ismerte, azt�n egy szikra pattant a fej�be.

- Mido! – ki�ltotta, h�rtelen felugrott �s a l�ny nyak�ba borult, majd hangosan s�rni kezdett.

- Kagome mi t�rt�nt?

- �n, �n lel�ttem Inuyash�t. �s az �tj�r�n nem lehet k�zlekedni. J�tt az a d�mon a kontinensr�l. Sango�kkal sem tudom, mi van. Kikyou azt mondta, j�jjek vissza a vil�gomba �s felejtsem el Inuyash�t mert b�ntottam… - tov�bb m�r nem folytatta a felt�r� zokog�st�l.

- Nyugodj, meg! Az �n �tj�r�m sem m�k�dik, az�rt j�ttem, hogy egy�tt kital�ljunk valamit!

- Rendben. De mit tudunk tenni!

- Meg kell �ll�tanunk az id�fa n�veked�s�t. A t�bbiek oda�t nagy bajban vannak.

- Jaj, ne! Csak m�g egyszer l�thatn�m Inuyash�t. – suttogta Kagome.

- Ezt megoldhatjuk. �n is onnan tudom ezeket, hogy l�ttam, ami oda�t t�rt�nik. Az id�fa k�ldte szerintem a l�tom�sokat. Gyere! – azzal a Goshinboku fel� r�ngatta a miko ruh�s Kagom�t.

A l�nyok meg�lltak a fa mellett. Mido levette a nyak�b�l az �kk�vet. A l�ncot saj�t �s Kagome kez�re tekerte majd mind a ketten meg�rintett�k a fa t�rzs�t. Midayoi �rezte, �jra j�nnek a l�tom�sok, de most nem engedte �ket az elm�j�be. „Ez csak Kagom�ra �s Inuyash�ra tartozik!” – gondolta, �s elengedte a fa t�rzs�t. N�m�n figyelte, ahogy Kagome mag�ban besz�l, azt�n mivel keze a nyakl�ncot m�g mindig �rintette � is �tker�lt egy furcsa vak�t�an feh�r vil�gba. Inuyasha �s Kagome egym�ssal szemben �llt:

- Visszaj�ttem. Sajn�lom.

- Elfutott�l?

- Nem, egy�ltal�n.

- Akkor mi t�rt�nt?

- L�nyegtelen! – s�hajtott a l�ny.

Inu felt�p�szkodott, de egy l�pes ut�n megbilent.

-          Ne mozogj! – futott oda Kagome – Felszakadnak a sebeid!

-          Nem �rdekel.

-          Inuyasha! – suttogta a l�ny.

A hanyou mag�hoz h�zta �s �t�lelte.

- H�t nem �rted? Sz�ks�gem van r�d?

A l�tom�s megsz�nt a k�t l�ny �jra a bok�ig �r� h�ban �llt. De m�g mind a ketten hallott�k Inuyasha hangj�t:

- Gyere vissza!

- Rendben! – ki�ltotta Kagome �s Midora n�zett.

- Mire v�runk? – k�rdezte az.

Kagome sz� n�lk�l fut�snak eredt, Mido k�vette. A csal�di szent�ly fel� rohantak, ott a l�ny f�lreh�zta az ajt�t, �s f�jdalmasan feljajdult. Az �reg k�tb�l fa�gak �s ind�k l�gtak ki.

-          � ne! – ny�gte Mido.

Mind a ketten visszafutottak a f�hoz.

-          Inuyasha! Inuyasha! Nem tudok visszamenni! A kutat ben�tte a Goshinboku!

-          Haszn�ld az er�d! – v�laszolta a hanyou hangja.

-          De honnan szedjek itt nyilat meg �jat? – k�rdezte.

-          T�rt�netesen n�lam van! – emelte fel a teli tegezt Midayoi.

�jra rohanni kezdtek a szent�ly fel�. Egym�sra n�ztek, �s kifesz�tett�k az �jat. A ny�l tollas v�g�t mind a k�t l�ny fogta. Egym�sra n�ztek �s Kagome megsz�lalt:

-          Egy.

-          Kett�. – sz�molt Mido is.

-          H�rom! – ki�ltott�k mind a ketten, �s ell�tt�k a nyilat.

Az felizzott, de ahogy el�rte az els� ind�t semmiv� foszlott. A l�nyok r�m�lten �lltak. Kagome �sszerogyott, Mido mell� t�rdelt. Mind a ketten �gy �rezt�k, s�rva fakadnak. A j�l ismert gomb�c a torkukban megjelent, �s valami�rt a nyel�s is egyre nehezebben ment.

-          Inuyasha! – suttogta Kagome, �s egy k�nnycsepp hullott a l�ny karj�ra.

Mido pr�b�lta nem elhagyni mag�t, de teljesen k�ts�gbe esett. Tehetetlenek voltak, mik�zben bar�taik oda�t harcolnak valahol. „�s tal�n, soha t�bb�, eg�sz �lete v�g�ig nem fogja l�tni, nem l�thatja t�bbet…”

-          Sesshoumaru! – suttogta Mido, �m mintha a n�v er�t adott volna neki, h�rtelen felpattant.

-          Kagome! Ez nem a v�ge! Gyer�nk! M�g egy �jat kell szerezn�nk! – ki�ltott.

A l�ny b�lintott �s felkelt. Kil�ptek a szent�lyb�l, �s f�l�ket megcsapta az �regember k�nt�l�sa. Kagome szeme felcsillant �s odarohant.

- Nagyapa! Erre sz�ks�gem lenne! – azzal felkapta a gyerty�k, szent pergamenek, meg m�g kitudja mik k�z�l az �jat.

A l�nyok m�r rohantak is visszafel�. De agy hang meg�ll�totta �ket:

- Kagome! – a l�nyok visszan�ztek – Ezt ne felejtsd el! – mosolygott a n�.

- K�sz�n�m anya! – azzal elvette �desanyj�t�l a frissen mosott egyenruh�j�t.

A szent�lyben azt�n �t�lt�z�tt. A k�t l�ny egym�sra n�zett. Mind a kett�j�k�n iskolai egyenruha volt, csak Kagom�nak z�ld piros, Midayoinak pedig piros k�k. Arcuk is hasonl� volt, de f�leg gesztenyebarna ragyog� szem�k. Csak Midonak sokkal hosszabb �s egyenes haja volt, Kagom�nak pedig csak lapock�ig �r�, �s a v�g�n�l p�nd�r�d�.

Mind a ketten megfesz�tett�k az �jakat, de az utols� pillanatban Midayoi felki�ltott:

-          V�rj! Van egy �tletem!

-          Igen?

-          Vannak n�lad �kk�szil�nkok? – k�rdezte.

-          Igen, de csak egy, tudod, amit �sszeolvasztott�l!

-          Nem baj, te haszn�ld azt, �n haszn�lom az �kk�vemet! Gyer�nk!

Ek�zben a k�t t�loldal�n Inuyasha l�pkedett kardj�ra t�maszkodva. Mikor a k�thoz �rt megpillantotta Kalde any�t, Shippout �s a b�tyj�t.

-          Sz�val nem tudnak vissza j�nni? – k�rdezte a d�mon.

-          Nem tudom. Csak 3 ember van ezen a vil�gon, aki k�pes lehetne, arra hogy meg�ll�tsa az id�fa v�ltoz�sait. Kikyou, aki csak �rny�ka �nmag�nak, Kagome aki m�g nem uralja az erej�t, �s Midayoi aki viszont nem tudom, hol lehet ebben a percben.

-          Sz�val akkor lehet, hogy soha nem l�tjuk �ket? – k�rdezte r�m�lten Shippou.

-          Ne besz�lj bolonds�gokat, te ostoba! – sz�lt k�zbe Inu – Ink�bb vigy�zzatok innen, a l�nyok mindj�rt �rkeznek, nekem meg kell egy kicsit tiszt�tanom, a kutat! – n�zett a s�r� n�v�nyzettel ben�tt k�tra, ami legink�bb egy torz f�ra hasonl�tott.

-          �n k�sz vagyok. Te Mido? – k�rdezte Kagome miut�n a ny�lhegybe illesztette a nagy �kk�szil�nkot.

-          R�szemr�l mehet! – v�laszolta a l�ny, �s megcsillant a v�r�s med�l a vessz�re csavarva.

Mind a ketten a k�t sarkaihoz �lltak, egym�ssal �tl�ban. Megfesz�tett�k az �jakat, teljesen egyszerre mozogtak. Mido n�m�n im�dkozott, majd elengedt�k a h�rt.

-          K�rlek, �rd el! – ki�ltotta Kagome.

A nyilak m�g �ll�helyben felizzottak, �s sz�tt�pve a n�v�nyzetet szabadon hagyt�k a k�t kik�vezett fal�t. A l�nyok egym�sra n�ztek �s nyilaik ut�n ugrottak.

Ebben a pillanatban Inuyasha csap�sra emelte a Tessaig�t, Sesshoumaru nem messze t�le �llt, �m valamit meg�rzett �s f�lreugrott a k�tt�l. A k�vetkez� pillanatban egy gy�ny�r� k�k f�nycs�v�val k�s�rt ny�lvesz�, aminek a k�zep�n egy v�r�s f�nypont l�ktet, hagyta el a kutat, megtiszt�tva azt. A k�vetkez� pillanatban pedig m�r egy hatalmas r�zsasz�n f�nycs�v�val k�s�rt vessz� jelent, meg ami olyan er�vel t�rt felsz�nre, hogy az eg�sz kutat, vele egy�tt Inut is felrobbantotta. A hanyou feket�re kormol�dva fek�dt az eleszesedett �gak k�z�tt. K�h�gve �lt fel �s n�zett a sz�trobban k�t fel�, ahol megjelent k�t s�t�t fej, majd kim�szott k�t egyenruh�s l�ny. K�h�gtek a sok arcukba hull� koromt�l, majd nagy nehezen kim�sztak �s felegyenesedtek.

Inuyasha felpattant �s teli t�d�b�l ord�tani kezdett:

-          Nem lehetett volna finomabban meg�rkezni? Majdnem ropog�sra s�t�ttetek!

-          �n is �r�l�k, hogy l�tlak! – kiab�lta vissza Kagome – �s v�letlen nem te mondtad, hogy haszn�ljuk az er�nket! – �s a l�ny kivette, a mell� pottyant ny�lb�l az �kk�szil�nkot.

Midayoi mindv�gig n�m�n �llt, de nem is figyelte a veszeked� p�rost. Szem�vel Sesshoumarut kereste. Azt�n amikor be�llt a csend, sz� n�lk�l futni kezdett �s a d�mon karjaiba vet�d�tt. Halkan s�rni kezdett, �s k�zben halkan besz�lt:

-          Annyira f�ltem! Azt hittem soha t�bb� nem l�tlak!

Mindenki n�m�n figyelte �ket, majd Shippou t�rte meg a csendet:

-          Inuyasha, komolyan mondom a b�ty�dnak t�bb �rz�se van, mint neked. Szeg�ny Kagome is hal�lra agg�dta mag�t �rted te meg �gy fogadod!

-          Fogd be ostoba! – kiab�lta Inu �s megpr�b�lta elkapni a szemtelen kis d�mont, de az felugrott Mido h�t�ra, aki k�zben m�r kibontakozott Sesshoumaru �lel�s�b�l.

-          Sr�cok! Indulnunk k�ne! Sango �s Miroku a csatat�ren van m�r! – sz�lta Kagome.

-          Akkor mire v�runk! – ki�ltotta Inu, �s a h�t�ra kapta Kagom�t �s Shippout.

Mire a t�bbiek magukhoz t�rtek volna m�r �k az id�fa fel� futottak. Kalde any� felvette Mido nyakl�nc�t �s a l�nynak adta:

-          Erre m�g sz�ks�ged lehet l�nyom!

-          K�sz�n�m! – v�laszolta Mido, de az �regasszony m�r a falu fel� s�t�lt.

Hossz� �j�ra t�maszkodva, m�sik keze pedig fel volt k�tve. Lassan � is elt�nt a szem�k el�l.

A l�ny a d�mon fel� indult, aki a leveg�t szimatolgatta. Midayoi sz� n�lk�l alakot v�ltott. Furcsa szagot hozott fel� a sz�l. A l�ny elindult a szag ut�n, Sessh k�vette. A f�k k�z�tt elhaladva egy szirtre �rtek ki. A szirten egy papn� �llt. Hossz� fekete haj�val az er�s sz�l j�tszott. Kez�ben �j a h�t�n tegez volt, �s k�r�l�tte furcsa l�nyek repkedtek a leveg�ben. Nem n�zett h�tra, de megsz�l�totta az �rkez�ket.

- Sz�val te lenn�l minden id�k legnagyobb mikoj�nak reinkarn�ci�ja. Milyen ironikus.

- Honnan tudod, ki vagyok? – lep�d�tt meg Mido.

- Sokat hallottam a legend�r�l, hogy amikor a gonosz eluralkodik a f�ld�n, � vissza fog j�nni, hogy megv�dje az embereket. Tudod mi a k�ldet�sed nem?

- De. Illetve m�g nem pontosan. Akkor te vagy Kikyou, Kalde any� n�v�re? – k�rdezte a l�ny.

Sesshoumaru a h�tt�rben maradt, n�m�n hallgatta a k�t n� besz�lget�s�t.

-          Ha m�g annak tarthatom magam, akkor az vagyok. A nevem val�ban Kikyou, de �n m�r halott vagyok. Egy r�szben.

-          Tudom, Kagome mondta. Urasue, a boszork�ny felt�masztott a hamvaidb�l, �s visszaszerezve a lelked egy darabj�t �letre keltett. De lelkek n�lk�l a tested k�ptelen mozogni. �s m�r most is gyenge vagy, mert az id�fa elvitte a lelkeid nagy r�sz�t.

-          Pontosan. De te ezt honnan tudod? – fordult szembe a l�nnyal.

Mido csak most tudta meg n�zni az arc�t. Gy�ny�r� n� volt. Csod�latos gesztenye barna szemei voltak, h�feh�r b�re, t�r�keny �mde t�k�letes alakja. A test�t k�r�l�lelte a hal�l szomor�s�ga, nem illett ebbe a vil�gba, m�g is szemeiben annyi �rz�s volt. A l�ny nem tudott megsz�lalni, csak b�multa a halott mikot. Mereng�s�b�l az riasztotta fel, hogy Kikyou h�rtelen a mellkas�hoz kapott. �jabb lelkek akartak Kib�jni a test�b�l.

-          Mennyit akarsz m�g elvenni? – k�rdezte �s a t�volban n�vekv� id�f�ra n�zett.

Midayoi gondolkod�s n�lk�l pajzsot emelt a n� k�r�. A lelkek visszaolvadtak a test�be, mivel k�ptelenek voltak �tl�pni a pajzson. A papn� er�sen zih�lt, majd a fiatal l�nyra n�zett.

-          M�rt seg�tesz? Honnan tudsz ennyi mindent? – k�rdezte.

-          Nem tudom, de nem akarom, hogy meghalj. Sz�ks�g van r�d a Naraku elleni harcban! Te is ezt tartod �letc�lodnak, �s �gy gondolod, hogy ha Narakut legy�zted, megtiszt�tod a lelk�t �s te is, felszabadulsz.

-          Honnan tudsz ennyit r�lam? – k�rdezte szikr�z� szemekkel a papn�.

-          Nem akarok �rtani neked. Az id�fa keltetette zavar miatt k�pes, vagyok �rezni a fajt�m b�liek, a mikok �s emberek �rz�seit, gondolatait. Mikor a saj�t vil�gomban voltam, ott is �reztem a f�jdalmad, �s �reztem Kagome f�jdalm�t is, ahogy magatehetetlen�l Inuyash�ra c�lzott. Pont, mint te �tven �vvel ezel�tt.

-          Sz�val ez�rt vagyok �n is ilyen, furcsa. �reztem, amikor �tj�ttetek ebbe, vil�gba. Azt�n Kagome d�h�s lett, majd r�d kezdtem figyelni, �s te itt lett�l.